2007.01.03. 15:19
Tanárok táblázatokban
Mindig tanár akart lenni. Másfél évtizede áll a katedra mögött. Nem gondolja, hogy mindent megélt már e pályán, és nem érzi magát különösen bölcsnek sem. Két diplomát szerzett és sok apró fortély birtokosa lett az évek során. Még mindig szeret tanítani. Mégis mostanság kicsit rosszkedvűen jár az iskolába. Az évet egy szomorú hangulatú értekezlet nyitotta, ahol az oktatás új reformjai vágták képen a tantestületet. És a felismerés: azok, akiknek tiszte volna a szakma elismerése és képviselete, bizalmatlansági hadjáratot indítottak a pedagógustársadalom ellen. Aztán becsengettek és megkezdődött a napi munka. Közben megalázó volt, hogy a televízió, a rádió és az utca embere egyaránt arról beszélt, hogy a pedagógusok nem dolgoznak eleget, s amit meg mégis, azt is rosszul. Közben szinte hétről hétre újabb és újabb módját találták ki felelős vezetők, hogyan s miként számoltassák el a pedagógusokat. Egy órát legalább három doku mentumban adminisztrált, és táblázatok segítségével próbálta kiszámolni tanítási időkeretét. A papírok mellé számítógépes programot is kapott, s aztán már ott is kiszámolhatta, hogy mennyit dolgozik. Azt gondolta, nem lephetik meg már semmivel, de mégis sikerült. A megalázás csúcsaként újabb táblázat született. Ez sokkal részletesebb volt elődeinél, és már azt is tudni akarta, hogy otthon mi mindent csinál a tanárember, ami a munkájával kapcsolatos.
Az egyszeri tanár hirtelen maga is kíváncsi lett. Már ő is tudni akarta, dolgozik-e annyit legalább, mint más tisztességes emberek. Szinte már maga is elhitte, hogy alávalóbb a többinél. Rágerjedve a táblázatra írta-írta a munkával töltött órákat két hónapra visszamenőleg. Még szerencse, hogy precíz emberként minden elfoglaltságát számon tartotta a határidőnaplójában: tudta, hány órát töltött vázlatírással, mintadarab- és sablonkészítéssel, hányszor vázolt elő munkadarabot, egy egész osztálynyit, hányszor és hány oldalt írt elő a gyerekek füzetében, javított dolgozatokat és szöveges értékeléseket is körmölt megannyit. Amikor elkészült, elégedetten dőlt hátra. Gondolatban már köszönőlevelét fogalmazta az oktatásügy legnagyobbjainak. Kiderült ugyanis, hogy az első két hónapban huszonnégy munkaórával többet dolgozott, mint kellett volna. Köszönetet akart mondani, hogy megerősítést nyert. Apró bosszúság ugyan, hogy ez eket a túlórákat senki sem akarja majd kifizetni.
