2007.03.23. 15:19
Az idegenek
A határainkon kívül a szomszéd országokban a magyar anyanyelvüket megtartó és beszélő magyarokat a múltban és ma is nagy rokonszenvvel és szolidaritással kezelték és beszéltek róluk. Az idősebbek és elődeik egykor a nagy Magyarország állampolgárai voltak. A kényszerített áttelepülők Trianon után ma már szabadon jöhetnek uniós tagságukkal munkát vállalni, esetleg letelepedni. A csángó, a székely és a Felvidékről érkező munkavállalókat már nem túl nagy lelkesedéssel fogadják. Ők idegenek: „románok”, „ukránok”, „szlovákok”, miként a magyarokra is ráfogják Nyugaton, hogy „jöttmentek”. A legújabb kor nagy népvándorlása zajlik. Egykor a magyarok is Keletről indulva kerestek új hazát. A nagy szabadság lehetőségével sokan élnek, mi, magyarok is: „Ahol jól megy a sorom, ott a hazám.” A hírek szerint Spanyolországban és Portugáliában 2 millió román állampolgár dolgozik. Az idegenellenességről ma sokat hallunk. Bizalmatlanok, a bqnözéstől félnek, a munkahelyeket féltik sokan az idegenektől. Az idegenellenesség gyakori volt a diktatúrákban is. Az ellenségkeresés a háborúra készülés propagandájának fontos része volt. A történelemben a pusztító háborúk után gyakori volt a betelepítés hazánkban. István király ezer évvel ezelőtt intelmeiben fiához, Imre herceghez ezt írta: „Becsüld az idegeneket, mert ők is erősítik a nemzetet.” Ma ennek ellenkezőjét is mondják. A lehetőségek a munkavállalás, a biztos jó munkahely nem könnyen adatik meg még az unióban sem. Elég sokat hallottunk a hírekből az átverésekről, a ki nem fizetett munkabérekről. Gondoljunk a Szózat szavaira: „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely.”
K. F., Csikvánd
