Óvoda, nagycsoport

...minden igyekezetem ellenére sem tudom nevetségesnél jobbnak minősíteni mindazt, ami ma (és tegnap és azelőtt) Győrben történik. Mert valóban, a megyeszékhely legjelentősebb közéleti kérdése ma az, hogy hol lesz a Noé bárkájának keresztelt köztéri játék... Két „rendkívüli” sajtótájékoztató és egy politikusi nyilatkozat a tegnap termése, s gyanítom, ezzel még nincs vége. Semmi bajom azzal, ha a problémákat a nyilvánosság elé viszik – tegyék is, mi ebből élünk. A baj ott kezdődik, amikor négyévente felváltott szereposztásban azzal foglalkoznak, ki kinek az ismerősét nevezte ki (vagy sem) jól fizető pozícióba, ki szerezte (vagy sem) a pénzt a játszótérre, ki kommunista (vagy sem), ki kit talál meg (vagy sem) politikai célzattal... Hadd ne folytassam, főképp mert a Noé bárkája sem a játszótérről meg a gyerekekről szól.
Foglalkoznék inkább azzal, amivel viszont nem foglalkoznak. Érdekel valakit is a városi/politikai elitben, hogy csaknem háromszáz, a középiskolát most elkezdő diák félévi értesítőjében egyes szerepel; vagy hogy még szemléletesebb legyen a példa: több mint egy tucat iskolában minden ötödik diákot megbuktattak félévkor? Pusztán azért, mert az egész felvételi rendszer rosszul mqködik Győrben (is), de megváltoztatni senki nem meri, akarja vagy tudja, mert nincs rá ideje két sajtótájékoztató között. Vagy például azzal, hogy még mindig dugóban araszol reggelente az a szerencsés, aki egyáltalán felfér csúcsidőben a buszra? Vagy hogy hol álljon meg az az autós, aki lakótelepi lakásához viszonylag közel (értsd: 500 méter belül) szeretne parkolni? Tudtommal ez idáig egyetlen nyílt levél sem született ezekben az ügyekben – a kampányidőszakot most ne vegyük ide, mert akkor a galambok etetéséért is szót emelnek a képviselőjelöltek, ha a választókörzetükben ketten azt kérik –, legfeljebb nyögvenyelős válasz, ha a sajtó (rossz) szokásához híven elővette a témák valamelyikét.
Az elmúlt egy hét sajtónyilatkozataiból kiindulva esélyt sem látok arra, hogy a politikusok végre lejönnek arról a mászókáról, ahol a maguk kicsinyes játékait bonyolítják. Ráadásul még azt sem veszik észre, hogy szimbólumnak sem rossz, amit választottak maguknak: Noé bárkáját. Kollégánk szokta mondani – s ez most nagyon idevág – a sokadik, vele szemben elsütött tréfa után, hogy „na megint itt vagyunk, óvoda, nagycsoportban...” Hát most valóban megérkeztünk, s hozzá játszóteret is kaptunk.