2007.05.10. 16:19
Fröccstörténelem
A fröccs, az egyik legegészségesebb alkoholtartalmú nedű. Az elmúlt néhány évtized hozzáállása, a sokfelé nem is létező kocsmakultúra méltóságában tönkretette ezt az üdítő italt. A fröccs nem alja ital, amit csak a jóskabácsik döntenek befelé. Az ital adaléka a két legszentebb folyadék: a bor és a víz.
A spriccer karrierje a kiegyezés után a Balatonnál, illetve Erdélyben kezdődött. Csak a 19-20. század fordulóján kezdődött általános divatja a fröccsnek írásban és vendéglátóhelyi kínálatban. Ady Endre még szívesen használta a spriccer és a fröccs kifejezést is. A köznyelvben is hamar elterjedt a ,,fröccs, fröccsözni" szóhasználat, amellyel Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Bródy Sándor műveiben gyakorta találkozunk. A németből átvett spriccer - a fröccs- szódavízzel vagy ahogyan dédapáink becézték: hőbörgő vízzel higított bor.
Vannak azonban másfajta fröccsök is. Az egyik híres budapesti étterem egyik törzsasztalánál, Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre itta először az Újházy-fröccsöt. A híres színész, Újházy Ede szódavíz helyett kovászos uborka levével higította a bort. Fogyasztásának divatja az első világháború végéig nyomon követhető. Szakemberek szerint, komolyabb következmények nélkül jóval nagyobb mennyiségű bort lehet ilyen formában meginni, mint szódavízzel keverve!
A 20.század elején a szegedi művészi asztaltársaságok hozták divatba a vörösbort pezsgővel keverve. Ezt nevezték Kass- vagy Tisza-fröccsnek. Előbbi jelző a neves szögedi vendéglátós családnevét őrzi, akinek szállójában lett népszerű, s terjedt el a nevezetes ital. A magyar vendéglátás számtalan tréfás nevű spriccert is kínál, ezek közé tartozik a "fordított", másként a hosszúlépés: 2 deciliter szódavíz és egy deci bor keveréke.
Az 1930-as évek végétől jelent meg a "fütty", azaz a kisfröccs vagy rövidlépés: 1 dl bor és 1 dl szódavíz. A nevet onnan kapta, hogy egy füttyre ihatta meg a szomjazó. A nagyfröccs -2 dl bor, 1 dl szódavíz- tréfás neve "hajtás" vagy "húzás", mivel egy hajtásra lehetett gallér mögé küldeni. A "mafla" fél liter bor és ugyanannyi szódavíz keveréke. A "házmester" 3 dl borból és 2 dl szódavízből áll. Fordítottja a "viceházmester".
A "háziúr" 4 dl bor és 1 dl szódavíz, amit néhány helyen "nagy házmesternek" hívtak - Csongrád megyében pedig "bivalycsóknak". A "lakófröccs" vagy "kis házmester" 4 dl vízhez kevert 1 deci bor volt. Érdekesség a "Krúdy-fröccs", a nagy író kedvence. Aránya szokatlan: 9 dl borhoz1 dl szódavizet kell önteni. Krúdy szerint ilyen arányban a víz megnevetteti a bort.
"Csattos" vagy "pintes" volt az egy liter borhoz adott fél liter hőbörgő víz keveréke. "Lámpásnak" hívták a másfél liter borba öntött fél liternyi szódát. Aki ilyet ivott, bizony lámpással kereshette a hazafelé vezető utat.
A hónap végén a "sóherfröccshöz" 9 dl szódát kell szerezni az egyetlen deci borhoz.
A "matrózfröccsnek" semmi köze a borhoz. Ha valaki ilyenre szomjazik, annak egy korsó sör mellé féldeci rumot szervíroz a képzett pincér.
A "postásfröccshöz" sem kell bor: az dupla feketekávé rummal, csak aztán tudjunk tőle aludni! S van még egy, már Krúdy által is emlegetett absztinenseknek ajánlható itóka: a "színészfröccs". Ahogyan ő írta, igen szegény ital: mindössze 2 dl szódavíz, az is langyosan kínálva.
