Hihetetlen: sosem múlik el az orosz átok

Oroszország–Magyarország 26–25 (12–15)
Mannheim 13 ezer néző. Vezette: Bord, Buy (franciák)
Oroszország: KOSTYGOV – KRIVOSLIKOV 5, Igropulo 6/3, Ivanov 3, Chipurin, Rasztvorczev 2, KOKSAROV 10/2. Csere: Kamanin, Kajnarov,Evdokimov, Filipov. Edző: Maxim Maximov.
Magyarország: Puljezevics – Iváncsik T. GÁL 7, NAGY 5, Ilyés 1, Diaz 2, Iváncsik G 5/2. Csere: FAZEKAS (kapus), Tombor, Katzirz, Császár 3/1, Vadkerti 1, Mocsai 1, Herbert. Edző: Skaliczki László.
Kiállítások: 10. ill. 6.perc Hétméteresek: 7/5 Ill. 6/3.

Nem kímélték Diaz IvótMinden idők egyik leghosszabb vasárnapját éltük át. Csigalassúsággal peregtek a másodpercek, a kávé hideg, a taxis modortalan volt, és a világ három legjobb szakácsa sem tudott volna ízletes ebédet készíteni. A nagymutató csak vonszolta magát előre, és még mindig órákra álltunk a magyar férfi kézilabda-válogatott oroszok elleni sorsdöntő világbajnoki mérkőzésétől. Ha az újságíró számára szenvedést jelentett a várakozás, képzelhetjük, mi járt a játékosok és az edzők fejében.

Tucskin reménykedése

Borsos Attila kollégám a maga 184 válogatottságával néhányszor átélt ehhez hasonló kínokat. Állítása szerint őrjítő érzés. A szállodában összefutottunk az oroszok korábbi nagyágyújával, Igor Tucskinnal, aki mi mást mondhatott volna, mint hogy szoros meccsen az övéi nyernek.
Mi mást gondoltunk. Micsoda jubileum! A férfi nemzeti csapat századik vb-mérkőzése, amellyel bejuthatunk a vb-mezőny legjobb nyolc csapata közé. Sőt még nyerni sem kell, elég egy vacak döntetlen, és miénk a világ. Az optimizmusunkon az oroszok elleni silány mérleg sem csorbít: eddigi tíz közös partinkból csupán egyet nyertünk meg, 1999 decemberében Vágbesztercén a Karácsony-kupán, egy erősen tartalékos orosz együttes ellen. Ez viszont most a komplett válogatottjuk, megfiatalítva, de óriási hittel és alázattal. Napközben keringett néhány rémhír Puljezevics Nenad derekáról és Diaz Ivo szintén nem túl rózsás állapotáról, de elengedtük a fülünk mellett. Most úgyis mindenki feltámad poraiból.

Szomorkodó kapusainkJó kezdés

Végre-valahára elkezdődött. Nem is rosszul, de az oroszok csatlakozást találtak, és szorosan lihegtek a mieink nyakán. Ráadásul Iváncsik Tamásnak szétment az orra, a bátyjának Gergőnek meg a combhajlítója sérült meg. Noha a két csereszélső, Tombor és Vadkerti képtelen volt megoldani a védekezést – Koksarov és Krivoslikov akkor lőtt gólt, amikor akart –, a félidőt Nagy László és Puljezevics vezérletével így is 15–12-es előnnyel zártuk. Ha lehet, az izgalmak a szünet után csak hatványozódtak. Kétgólos vezetésünkből hirtelen mínusz kettő lett, aztán az időközben beállt Fazekas néhány bravúrjának hála megint egál.

Vitatott ítéletek itt is, ott is, 25–25-nél 67 másodperc volt hátra, amikor megkaptuk a meccslabdát. Skaliczki László időt kért, de még csak
lövőhelyzetig sem jutottunk el. 59:50 állt az órán, a két francia bíró ekkor küldte ki Gál Gyulát. Izzadt tenyerek, kiszáradt torkok, kalapáló szívek... Sajgó szívek. Koksarov két másodperccel a vége előtt a bal szélről belőtte az oroszok győztes gólját. 26–25 – elbuktunk.

Tabellák

Középdöntő, II. csoport
1. Horvátország 5 5 0 0 144 – 128 10
2. Dánia 4 3 0 2 141 – 134 6
3. Spanyolország 5 3 0 2 152 – 145 6
4. Oroszország 5 2 0 3 136 – 142 4
5. Magyarország 5 2 0 3 132 – 138 4
6. Csehország 4 0 0 4 138 – 157 0

Középdöntő, I. csoport
1. Lengyelország 5 4 0 1 162 – 147 8
2. Németország 5 4 0 1 157 – 138 8
3. Izland 5 3 0 2 161 – 153 6
4. Franciaország 5 3 0 2 142 – 128 6
5. Szlovénia 5 1 0 4 140 – 165 2
6. Tunézia 5 0 0 5 142 – 173 0