A lelkész asztalán ott kell lennie az újságnak

Bölcskei Gusztáv református püspök szerint reflektálni kell a világ történéseire. Fotó: Gyenes Kálmán– Szociáletikusként mit gondol a magyar társadalom közérzetéről?
– Elbizonytalanodás tapasztalható a társadalom sok tagjában. Egyre többen érzik magukat fölöslegesnek. Nem sajátos magyar tendencia ez. A globalizálódó világában vannak olyan tendenciák, amelyek azt hirdetik, hogy egyre kevesebb emberre van szükség ahhoz, hogy a termelés hatékonysága nőjön. Sok fiatal be sem kerül, vagy nagyon hamar kikerül az aktív munka világából. A felmérések azt mutatják a talajvesztettség érzése uralkodik el. A társadalom ellátásának nagy rendszereiben is nagy a bizonytalanság, és azok a politikai intézkedések, illetve az a politikai stílus, amelyekkel a társadalomnak szembesülnie kell, azt a képzetet keltik az emberekben, hogy magukra vannak hagyatva. Európai jelenségnek is lehetne ezt nevezni, s arról, amit európai közösségnek gondoltak, kiderült, hogy minden, csak nem közösség. A folyamatok átláthatatlanná váltak. Ebben a helyzetben növekszik meg a szerepe az olyan közösségeknek, mint amilyen egy vallásos gyülekezet. Ahol az embereknek szavuk van, meghallgatják őket, elfogadják őket, tényleges közösséget alkothatnak.

– Karácsonyi igehirdetésének, amit a televízió közvetített, egyik bevezető mondata így hangzik: „...karácsony az igazi konvergenciaprogram".
– Én még tanultam latinul, tudom, hogy a konvergencia eredeti értelme: közelíteni valamit valamihez. Ma persze a szó gazdaságpolitikai vetületét ismerik. A karácsony azért a közelítés ünnepe, mert ebben Isten áthidalja azt a szakadékot, ami az emberi világ és közte mélyül. A kérdés másik aspektusa, hogy nem hiszem, hogy egy adott igehirdetéssel a hallgatóság minden tagjának egyet kellene értenie. A lelkész asztalán ott kell lennie az újságnak, és az igehirdetésben reflektálnia kell a világ történéseire, a Bibliából tanultakat vonatkoztatnia kell a valóságra. Függetlenül attól, hogy az, amit mondania kell, tetszést arat-e, vagy sem. Ha Jézus idejében lett volna újság, biztos benne lett volna a vak meggyógyítása Siloámban, körülbelül ilyen formában: „Keresik a szombatnapon gyógyítót, mert a vak, amikor találkozott vele nem látott. Amikor már látott, nem volt ott a gyógyító. Aki a tiltott gyógyítást végző személyről információt szolgáltat, jutalomban részesül." Jézus nem ment el a valós problémák mellett, mi sem mehetünk el szó nélkül. A társadalom felbolydult állapotban van, akiknek lehetőségük van rá, fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy valami nagyon nincs rendben.

– Úgy hírlik, rövidesen újból Szegedre látogat. Milyen alkalomból?
– Az ökumenikus imahétre vagyok hivatalos. Nagy öröm, hogy a különböző felekezetek közös istentiszteleteket tartanak január 21-ével kezdődően. Ebből az alkalomból hívott meg Kiss-Rigó László, a szeged–csanádi római katolikus egyházmegye püspöke, hogy a fogadalmi templomban hirdessem az igét 22-én, hétfőn este. Nagyon örülök annak, hogy több mint száz éve, minden januárban a világ különböző felekezetei közös imádkozásra szerveződnek. Mindig fontosnak tartottam ezeket az alkalmakat. A püspöki kar és az Egyházak Világtanácsa is tesz javaslatot az aktuális témára. Úgy nevezem én ezt, hogy szomszédolás. Átmegyünk a szomszédba, és megvalljuk mindazt, ami bennünk közös, miközben megismerkedünk a különbözőségekkel is. A mai világban, amikor olyan sok oka lenne a konfrontációnak, nagy öröm, hogy a gyülekezetek közösen tudnak imádkozni. És az külön öröm, hogy ennek a közös megnyilvánulásnak én is aktív részese lehetek.

Molnár János