A teli spájz még jól jöhet

Vannak még előkapható tartalékok: a Szindbád a nagyszínház színpadán. Fotó: Frank Yvette– A 2006-os költségvetésünk 1 milliárd 305 millió forint volt, az idei várhatóan 1 milliárd 200 millió lesz. A csökkenés abból adódik, hogy az összeg, amit az operajátszásban való közreműködésükért eddig a színházon keresztül kaptak meg a szegedi szimfonikusok, mostantól eleve a zenekar költségvetésébe kerül. Ez nem jelent problémát, hiszen ez a pénz valójában sohasem volt a miénk – mondja Székhelyi József. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója úgy véli, bár az inflációból és az energiaárak emelkedéséből adódó pluszköltségeket le kell nyelni a teátrumnak, Szegeden nem olyan drámai a helyzet, mint sok más vidéki színházban.

– Ki kell gazdálkodnunk azt a több tízmillió forintot, amit az inflációval, áremelésekkel elveszítünk. Nem tervezünk elbocsátásokat, hanem a programot igyekszünk úgy összerakni, az új produkcióink költségvetését próbáljuk úgy kalkulálni, hogy ne kerüljünk bajba. Az szóba sem került, hogy tervezett bemutatókat hagynánk el. Ebben a szezonban is több premiert csinálunk, mint más megyei jogú városok színházai, persze kevesebbet, mint szeretnénk. Igazgatásom alatt a spájz annyira teli van, hogy ha nehéz helyzetbe kerülnénk is, bármikor elővehetünk továbbjátszható sikerdarabokat. Például az Anconai szerelmesekben, a Szindbádban, a Tartuffe-ben vagy a Hegedűs a háztetőnben vannak még tartalékok. Ha minden reményem beválik, akkor a megszorításokból semmit sem fog megérezni a szegedi közönség.

A direktor szerint növelniük kell saját bevételeiket, ezért a szabadtérihez hasonlóan a színház sem kerülheti el, hogy emelje a jegyek és a bérletek árát. Ez azonban nem lesz olyan jelentős mértékű, ami visszariasztó hatású lehetne. A bérletek árai már csak a 2007–2008-as szezonban változhatnak, azt viszont már most kalkulálják, hogy a színházjegyek árát mennyivel emeljék – valószínűleg még az évad közben.

Új gazdasági igazgató

A színház előző gazdasági igazgatója, Sándor Tünde tavaly ősszel távozott, információink szerint a magánszférában kíván tovább dolgozni. Január 1-jétől Bojtos Mónika vette át a teátrum pénzügyeit, aki korábban a bíróságnál és az OEP-nél dolgozott, így vannak költségvetési intézményeknél szerzett tapasztalatai. Már ősztől ismerkedett a színház gazdasági működésével.

– Antikulturális cunami söpör végig az országon. A megszorításözönt, ami rázúdul az egész világra, a gazdag országok kibírják, a szegényebbek nehezebben. A gazdaság vezetőinek, a költségvetést összeállító politikusoknak is tudniuk kell, hogy a hosszú távú befektetések, a nonprofit szférába való invesztíció nem holt tőke, hanem fial majd. Hosszú távú gondolkodással lehet csak ezt a krízist túlélni, és csak azt szabad támogatni, ami megy. Egy óriás Jumbo Jetnek felszállnia, azaz a repülési magasságot elérnie sokkal több energiabefektetést igényel, mint a hosszú repülőút, ahol már csak csepegtetni kell a kerozint. A magyar, és benne a szegedi színházi kultúra olyan repülési magasságba ért, ahol már csak folyamatosan adagolni kell a kerozint, és akkor gyönyörűséges pályát repülünk be. Nagy bűn lenne visszanyírni, landoltatni ezeket az intézményeket, mert az nem egyetlen évre vetné vissza őket, hanem legalább tízre. A kinevezésem óta megduplázódott a színház saját bevétele, 2006-ban már 330 millió forint körül volt – ez országos rekord. A nehezebb gazdasági körülmények között persze óvatosabbnak kell lennünk a tervezéssel, mert nehezült az emberek élete is, nem biztos, hogy sikerül elérnünk ugyanezt a látványos eredményt – hangsúlyozza Székhelyi József.