Kakas Bandi és Gyújts Rá Feri – Szentmihályon

Kakas úrral a kocsmában találkoztunk. Fotó: Schmidt Andrea– Kis falu ez kedveském, ha a születési név szerint nem is, de a gúnynevekről biztosan ismerik egymást az emberek. Nemigen van olyan lakó az öregek között, akire ne ragadt volna rá egy-egy vicces név – meséli Kónya Ferencné, Marika néni, akitől először hallottam a különös szentmihályteleki szokásról, mely szerint ezen a kis településen már évtizedek óta gúnyneveket ragasztanak egymásra az itt lakók. Van, akivel vicces dolog történt, ebből az alkalomból kapta új nevét, van, akire testi hibája miatt ragadt gúnyneve.

– Gyerekkoromban nagyon görbék voltak a lábaim, ezért neveztek el Görbe Ferkónak – mondja Marika néni férje, Kónya Ferenc, és hozzáteszi: – Még a fiamat is így emlegetik néha: a Görbe Ferkó fia, a kis görbe. Sok fura nevű ember lakik itt a faluban, mint például Küszöb Ferkó, Disznóláb Irén, Kakas Bandi. Mindenki csak így beszél róluk, de hogy ki ragasztotta rájuk a jelzőt évekkel ezelőtt, azt már nem lehet tudni.

A vicces nevek tehát, a családnévvel együtt öröklődnek a fiatalabb generációra. Többet szeretnék megtudni erről az érdekes szokásról, így Marika néni tanácsára benézek az egyik helyi kocsmába, abban bízva, ott majd többet tudnak mondani.

– Disznóláb Irén, aki vastag combjairól kapta gúnynevét, már régen meghalt, meg a Küszöb Ferkó is – meséli Ábrahám András, alias Kakas Bandi. – Édesanyámat Csirke Verának nevezték el a falubeliek, hogy pontosan miért, azt én nem tudom. Utána ragadt rám a kakas név, azóta mindenki Kakas Bandinak szólít. Itt van például régi öreg cimborám a Pofás, kérdezze csak meg tőle, ő vajon tudja-e, miért hívják így – javasolja Bandi bácsi, miközben a sarokban gubbasztó, sört kortyolgató idős úrra mutat.

– Már hogyne tudnám! Lassan negyven éve, hogy a piacon vettem egy szép csíkos szárnyú galambot. Éppen hazafelé tartottam vele, amikor benéztem a kocsmába, tudja kicsit megpihenni egy korsó sör mellett. Az egyik falusi megkérdezte tőlem, mennyiért adom ezt a pofás kis galambot. Mire én azt feleltem, ezt ugyan semmi pénzért! Azóta mindenki csak Pofásnak hív.

Egy fiatal férfi ücsörög a bárpultnál, elmondja, hogy a nagyapját mindenki csak Gyújts Rá Ferinek hívta. – Megboldogult nagyapám, Kotogány Ferenc a téeszben dolgozott. Úgy kapált, mint a robot, alig lehetett leállítani. A munkatársai mindig azzal heccelték: ugyan Feri, gyere, gyújts rá! Így maradt rajtunk ez a név, hiszen a barátaim még engem is így szólítanak néha – meséli Tamás.

A szentmihályteleki kocsma vendégei között nagy mozgolódást okoz a gúnynevek eddig felgöngyölítetlen története. Sziporkáznak a felvetések, egyik sarokból a másikba kiáltják a kérdéseket: – Na és a Liba, az mért lett Liba? A Mongolra, meg a Négusra hogyan ragadt a név? Egy hét is kevés lenne, ha mindet meg akarná fejteni – próbál viccelődni egy kék kabátos férfi, akit mindenki csak Öcsinek hív.

Bobkó Anna