Négy évszak helyett kettő

Több mint 20 fok is volt már idén. Fotó: Schmidt AndreaSzáz év alatt nagyokat fordult az időjárásunk kereke – mondja Rácz Lajos klímatörténész. A szegedi egyetem Juhász Gyula pedagusképző karának történelem tanszékén az időjárás és a történelem összefüggése a szakterülete.

– A múlt század elején melegedett az idő, ám a híradásokból az derül ki, hogy senkinek nem tűnt fel a harmincas évekig az enyhe tél. Élvezték az emberek, hogy nem kell havat lapátolni – meséli a kutató. A negyvenes évek kemény telei viszont a történelembe is beiratkoztak, gondoljunk csak a világháborúban megfagyott több százezer katonára vagy a doni katasztrófa magyar áldozataira. Negyven év óta megint masszívan melegszik az idő, mediterrán tendenciát mutat a meteorológusok modellje. Eszerint történelemmé válik az, amit a négy évszakról megtanultunk és az időjárás két félévre egyszerűsödik: a téli félévben kevesebb csapadék hullik, eső formájában, a nyár pedig egyre forróbb és szárazabb lesz. Nem tudni meddig tart a melegedés, biztos csak a változás. Ezt a mostanában tapasztalható extrém jelenségek kísérik, mint amilyen az orkán erejű szél vagy a tavaszias tél.

– Visszatekintve kétezer esztendő időjárására, rájövünk, hogy semmi okunk a csodálkozásra. Négy-ötszáz esztendős éghajlati korszakok váltották egymást – mondja Rácz Lajos. Az első konkrét időjárási utalásokat a tájképek szolgáltatják, az 1600-as évektől kezdve levelek, naplók, naptárak, gazdálkodói feljegyzések. Később a városi tanácsok főfizikusai dokumentáltak hőmérsékletet és csapadékot. Óriás lépést az 1760-as évektől megjelenő magyar újságok jelentettek, amelyek lehozták országos levelezőhálózatuk észleléseit. Ezután húsz év sem kell, megépül az első hazai meteorológiai állomás Budán, 1843-tól jegyzi a csapadékot is.

Aszályért égették meg

Az 1728-as nagy szegedi boszorkányperben tizenhárom embert égettek meg. Egyiküket, a nyolcvankét éves Rózsa Dániel korábbi főbírót azért ítélték el, mert az ördöggel cimborált. A vádirat szerint azért gyötörte Szegedet hét aszályos év, mert Rózsa eladta a törököknek a harmatot, az esőt és a havat. A történészek szerint az szúrhatott szemet a környezetének, hogy feleségül vett egy harminc évvel ifjabb asszonyt.

– Szegedet és környékét két ezer év alatt négy és fél klímaváltozás jellemezte – erősíti meg a klímakutató, hogy szűkebb környezetünk hasonlít a nagy európai átlaghoz. Mediterrán római korral kezdődött az időszámításunk, az első négy évszázadban virágzott a pannon szőlőtermesztés, nem fagyott be a Duna, a rómaiak hidat építettek a medrébe a Vaskapu-szorosnál.

Jó időre rossz járt: félezer évnyi hűvös szárazság következett, nehéz volt a megélhetés – állítja Rácz Lajos. Ennek is köszönhető, hogy a népvándorlások utolsó hullámával megérkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe. Újabb csaknem ötszáz esztendő telt el kedvező éghajlattal, kialakult a középkori Európa erdőségekkel, megyényi tisztásokkal. Az 1350-es években kezdődött és az 1800-as évek végén zárult le a harmadik teljes szakasz: a kis jégkorszak hűvös átlaghőmérséklettel, szélsőségekkel. A hideg időt a magyar történelem viharai tetézték: benyomultak a török seregek, aztán a német császári hadak. Gazdasági hanyatlást hozott, válságreformokra sarkalta a birtokos nemeseket, jött a reformkor, majd 1848-ban a forradalom. A huszadik századtól ismét jó idők járnak, ez a bizonyos negyedik klímaváltozás tart a mai napig.