Szegedi galambinvázió

A dóm főkapuja előtt elképesztő látvány fogadja a járókelőket – mutatja Kondé Lajos. Fotó: Karnok CsabaAkár romantikus hangulata is lehetne a Dóm térnek, akár Velencébe, a Szent Márk térre is képzelhetnénk magunkat, amikor a galambok között lépkedünk. Akár örülhetnénk is. A pillanatnyi öröm azonban gyorsan elszáll. Odapillantunk a fogadalmi templom főbejáratára, és azt mondjuk, ilyen nincs: a kövezet minden négyzetcentiméterén megkeményedett, odaszáradt galambürülék. Kondé Lajos, a dóm plébánosa azt mondja, hetente többször söpörnek, egyszer le is mossák a piszkot, de egy óra múlva már olyan a főbejárat, mintha nem csináltak volna semmit. És amikor esküvő miatt kinyitják a kaput? – kérdezem. Akkor a ceremónia előtt fél órával felsikálják a követ – hangzik a válasz.

Kondé atya szerint az a gond, hogy „lokálisan" kezeljük Szegeden a galambügyet, egy-egy műemlékre, palotára, házra már felszerelték a galambriasztó rendszereket, de a város gondját így nem lehet megoldani. Nem titkolja, a dóm teljes felújítására készült terveik ugyanúgy tartalmazzák az elektromos galambriasztást is. Talán nem kellene etetni, ideszoktatni az állatokat – véli a plébános, és azt tanácsolja, nézzek csak be az árkádok alá, milyen állapotban van a Panteon. Benézek és elszörnyedek: több rétegben áll az odaszáradt guanó. Az egyházi kiállítás előtt söprögető teremőr állítja, elszörnyednek a turisták, amikor bemennek, és attól félnek, betegséget is elkaphatnak a cipőjükre ragadt ürüléktől.

Sziszifuszi küzdelem a hihetetlen mennyiségű galambürülékkel. Fotó: Karnok CsabaA galambinvázió miatt Szeged szégyenfoltjává vált a Belvárosi híd. A gyalogosoknak fenntartott járdán lépni sem lehet, ha felnézünk, a vasszerkezet feketéllik a galamboktól: ezt a déli oldalt érik ugyanis a napsugarak. Serege János, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. városüzemeltetési részlegének vezetője elmondta, már kezdeményezték, hogy a „galambvész" miatt a költségvetésből pluszpénzt kapjanak. Ha meglesznek a források, szakemberhez fordulnak, próbálnak megoldást találni. Serege János elárulta, szerinte célszerűbb lenne ritkítani a galambokat, mint méregdrága, 5-10 millió forintba kerülő riasztót a hídra szerelni – állatvédelem ide vagy oda. „Álhumánum annyira védeni a galambokat, hogy már az emberek életkörülményei kerülnek veszélybe" – állítja.

„Minden megoldás pénzbe kerül" – mondja Molnár Gyula biológus, aki hivatásánál fogva szereti a galambokat, mégis elismeri, védeni kell tőlük az embereket és az épületeket. Ez pénzbe kerül, nem is két fillérbe, de rá kell szánni a forrásokat. A madarakkal foglalkozó biológus szerint lehetne olyan magvakat adni a galamboknak, amelyek meddővé teszik őket. A legolcsóbb megoldás – hangzik a jó tanács –, ha a lakók lezárják a padlásokat, mivel a galambok csak zárt helyen költenek.

A színház ráköltött

A Szegedi Nemzeti Színház két évvel ezelőtt mintegy 10 millió forintot költött galambriasztásra – tájékoztat Krizsán István műszaki igazgató. A helyzet már katasztrofális volt, az előadásra érkezők attól tartottak, a nyakukba kapják a szerencsét hozó csomagot. Az ürülék több helyen a homlokzatot is lemarta. A párkányokon most elektromos vezeték megy végig, amely „megcsípi" a rászálló madarakat, a szobrokat hálók védik, s ahová riasztót nem lehetett szerelni, oda tüskéket helyeztek el.