Színházra már alig telik

A Bozóki családnak egyelőre telik arra, hogy színházba vigyék a gyerekeket. Fotó: Frank Yvette– Megpróbáljuk túlélni 2007-et, pluszmunkákat vállaltunk, hogy több pénzünk legyen, és ellensúlyozzuk az áremeléseket – mondta a Szegeden élő Bereczki Balázs, aki egy grafikai cégnél dolgozik. Barátnője, Judit, akivel nyolc éve él együtt, tanár egy szegedi gimnáziumban. A harmincas pár havi összbevétele kétszázezer forint – ebből az albérletet, a rezsit és az étkezést kifizetve kevesebb, mint a fele marad meg. Havi húszezret költenek cigarettára, áruhitelt, lakáskasszát, telefont, kábeltévét fizetnek, ami újabb húsz-huszonötezret vesz ki a zsebükből. Havonta hazautaznak szüleikhez, ami nagyjából tízezer forint. Hogy min tudnak spórolni? Balázs gyalog megy mindenhová, és esténként otthon főznek. Mint mondja, így éppen kijönnek a keresetükből.

A kultúrán keveset fognak, mert ezt bölcsészként a „muszáj kategóriába" sorolják, mondta el Balázs. Könyvekre vagy olcsóbb DVD-kre összesen havi hat-hét ezret szánnak. Egy hetilapot járatnak és kétheti tévéműsort vesznek. Balázs nem emlékszik rá, mikor voltak utoljára moziban vagy színházban. Bár őt is érdeklik, kiállításra is csak Judit jár, mert pedagóguskedvezménnyel csak fél árat kell fizetnie. Mérleget vonva kiderül: idén fizetésüknek nagyjából öt százalékát tudják kulturálódásra költeni – ha nem adódik valamilyen rendkívüli kiadás.

Ha kifizették a rezsit, a lakástörlesztést, a bérleteket, a menzát, az alapítványi iskolai tandíjat, a különórákat, a telefont, a tévét és az internetet, a kétgyermekes Sándor család havi bevételeinek négyötöde ment el eddig. A maradék ötvenezer forintból ettek és kulturálódtak. Sándor Jánosné azt mondja, csak ez utóbbiakon lehet spórolni. Tavaly évente egy-két alkalommal mentek moziba, kiállításra, gyerekkoncertekre, vadasparkba – idén lehet, hogy erről is le kell mondaniuk. A színház- és a hangversenybérleteket tartja a legfontosabbnak, mert az előadásokat és koncerteket nagyon szeretik hat és tizenegy éves gyerekeik. Könyveket már régóta csak alkalmakra vesznek, a rendszeres vásárlás már eddig is luxus lett volna nekik. Mint mondja, fogalma sincs, hogy az áremelések után marad-e egyáltalán kultúrára.

A háromgyermekes Martonné Anikónak a szokásosnál is jobban össze kell húznia a nadrágszíjat, bár az csak a februári gázszámla után derül ki, hogy mennyivel. Rendszeresen vesznek színházbérletet a tíz, tizenöt és tizenhét éves gyerekeknek, a szülőknek viszont már nem jut erre. Moziba egyszerre vagy csak a gyerekek vagy csak a szülők mennek – együtt legalább ötezer forint lenne egy esti film. Szóba jön még a trükközés: a moziban az első előadások olcsóbbak és diákjeggyel is lehet spórolni. A könyvek elmaradhatatlan szülinapi és névnapi ajándékok, s mivel szinte minden hónapban van valamilyen alkalom, ez tíz-tizenöt ezres kiadást jelent havonta. A gyerekek sportolására havonta szintén tízezer körül költenek, mint az anyuka mondta, még szerencse, hogy ez egyelőre nem drágult. Spórolni csak azon tudnak, hogy tömegközlekedés helyett átszoknak a biciklire, és alaposan megnézik, hol tudnak legolcsóbban bevásárolni. Idén egyelőre a ruhavásárlást is elfelejtik. A kultúrát azonban alapvetőnek tartják, csak a legvégső esetben hajlandóak lemondani róla.