2007.05.18. 16:19
Nyári Zoltán Taszilo grófot játssza a Dóm téren
Prózai színészként indult, de ma már szinte csak énekes feladatokat vállal Nyári Zoltán. Másfél évtizeddel ezelőtt főiskolásként szerepelt először a Dóm téren, legutóbb pedig a Csárdáskirálynő Edvinjeként aratott sikert. Ezen a nyáron Taszilo grófot alakítja a Marica grófnőben, és Ottóként is visszatér a Bánk bánban.
Nyári Zoltán öszvérhajcsárként lépett fel először a Dóm téren. A színművészetire járt, amikor 1992-ben egyik tanára, Iglódi István a La Mancha lovagját rendezte Méhes László és Haumann Péter főszereplésével a szabadtérin. Főiskolai hallgatóként akkor még csak mellékszerepet kapott, de két évvel később a Miss Saigonban, Kerényi Miklós Gábor rendezésében már főszerepet játszhatott: Christ, az amerikai katonát. Utána Hosszúként aratott sikert a Valahol Európában musicalváltozatában.
– Nagyon szép emlékem Alföldi Róbert Csárdáskirálynője is, amiben fantasztikus csapat gyűlt össze tavaly és tavalyelőtt. Mindegyik Dóm téri munkámat élveztem, mert Szegedet különösen szeretem. Édesapám Mórahalom mellett, Átokházán született, és ma is élnek rokonaink Sándorfalván és Szatymazon – mesélte Nyári Zoltán, aki az operabarátok estjén adott ízelítőt az idei fesztivál programjából.
– A tavalyi Bánk bán Szikora János rendezésében remek produkció volt, örülök, hogy idén is játsszuk. Az előadás karmesterével, Kesselyák Gergővel azóta szeretek együtt dolgozni, hogy a Hoffmann meséit közösen csináltuk a kilencvenes évek végén Szolnokon. Ugyanolyan vehemenciával dirigál, ahogyan én is játszom. Bár prózai színészként indultam, ma már fontosabbak számomra a zenés feladatok, igyekszem minél több operát énekelni – árulta el a népszerű tenorista, aki a Budapesti Operettszínházban is játszik, de a Debreceni Csokonai Színház operatagozatának lett tagja, mellette pedig vendégként rendszeresen énekel az Operaházban is.
– Kálmán Imre operettjében Taszilo grófot két különböző rendezésben, Németországban és az Operettszínházban is játszottam már. Felemelő érzés lesz a nyáron újra a szegedi szabadtéri hatalmas színpadán énekelni. A produkciót Eszenyi Enikő rendezi, akivel korábban egyik közös munkánk kapcsán volt egy kis konfliktusunk, de ez már a múlté. Az operett olyan, mint a lepke: repkednie kell. De ha letörlik a hímporát, akkor nem tud repülni. Azt remélem, bármilyen világba helyezzük is, a hímpora, vagyis a zene szépsége és lírája megmarad.
