Olvasónk írta - A sportoló is ember

Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy leírjam a kérdéseimet, gondolataimat, véleményemet a mai sport megítéléséről. Főként a tévéközvetítésekről és a sportriporterekről. A magyar emberek hajlamosak az égbe emelni a sportolókat, ha az ő tetszésüknek megfelelően csak győznek. Ám lássuk be, mindig nem lehet 100-120 százalékosan teljesíteni. Mindig voltak, vannak és lesznek is olyan teljesítmények, amik nem tetszenek.

Könnyű kritikát gyakorolni mások felett, igaz, ők ebből élnek, ez a munkájuk, nem kevés fizetésért. Én azért kíváncsi lennék arra is, hogy mindenki a saját munkáját mindig 120 százalékon teljesíti-e. Emellett érdekelnének a budapesti stúdióból sokszor negatív előítélettel közvetítő „sportriporterek". Jó lenne tudni, hogy ők milyen minőségi sportot űztek, és milyen eredménnyel. Vagy csak a „szájkarate" az erősségük, ahogy a mérkőzések előtt és közben lehúzzák az adott játékosokat, jelen esetben a Pick kézilabdázóit, edzőit.

A mi családunkban is többen sportoltunk, a sport iránti szeretetből. Édesapám, férjem, lányom, fiam és én is minden ellenszolgáltatás nélkül sportoltunk. Férjem és én minőségi sportot űztünk 12 évig, vidéki mérkőzéseken 31 forintos napidíjért (étkezés), munka mellett, szeretetből.

Végre tudomásul kellene venni, hogy emberből, emberekből vagyunk. A drukkereknek is tudomásul kellene venniük, hogy akkor tudnak segíteni, ha a bajban is 120 százalékban a csapat mellé állnak. Igaz, nem kevés pénzt fizetnek a bérletekért, jegyekért. Vesztes mérkőzés után kritikát kell megfogalmazni, de nem sárba tiporni őket, így csak rontunk a helyzeten. Azt is tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nem csak a Veszprém kézilabdacsapata a „valaki", ők is háromszor rosszul teljesítettek, mégis enyhébb kritikával illették őket.

Minden sportolónak sok sikert, sok-sok erőt, egészséget és a jövőben csak győzelmet kívánok. Kellemes ünnepeket és boldogabb új évet!

Kozák Andrásné Bognár Zsuzsanna egykori röplabdázó