Bátyi Zoltán: Belami kiskapuja

Ne is gondolkozzanak tovább, én mindent kitaláltam, átgondoltam és kiszámoltam. Munkámért, ami kifejezetten kifogástalan, nem is kérek többet, mint a megtakarítás húsz százalékát, vagyis olyan méltányos vagyok magukhoz, hogy akár aranyba is foglalhatják a nevemet – viharzott be a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsma ajtaján Minek Dönci.

Mivel tömérdek és hihetetlen információt (mármint munka, kifogástalanság és méltányosság) közölt Dönci a nagyérdeművel, egy-két percig szótlanság lett úrrá a Zsibiben hervadozókon. Minek úr ezt a csöndet kihasználva már sorolta is, miszerint Cink Enikő összeköltözik Plüss Etával, plusz a lakásukra ráíratna még négy közelebbi és hat távolabbi rokont, mint együtt lakó együtthatós szorzószámot. Snájdig Pepi közli főnökével, hogy a jövőben, papíron csak minimálbérből tengődne, de azt lehetőleg visszamenőleg könyvelje legalább három hónappal, a többi pénzt pedig csak és kizárólag zsebbe kéri. Ló Elek a gázóráját ráíratja Heveny Béci villanyórájára, Bika Jenő elkezd a panelben fával fűteni, majd pedig együttesen elvágtatnak az önkormányzathoz szociális segélyt kérni, mielőtt még más, alattomosan jogszabályt kerülgetők ki nem merítik a város teljes keretét.

– Na, most már vegyen levegőt, mielőtt még feltörlöm a képével Józsi csapos pultját. Hiszen azt se tudjuk, miről beszél – aggodalmaskodott Smúz apu.

– Ezen nem csodálkozom. Olyan vén már, hogy ha beteg, nem az orvos, hanem régész vizsgálja, de még mindig nem jött meg az esze – sértegette Smúzt Minek Dönci. – Igazán felfoghatná: most egy egész ország dolgozik azon, hogyan tudná kikerülni a drasztikus gáz- meg fűtésszámla emelést, miként eshet egy háromfős családban négy fő az öt főre, csak hogy elérje a famíliát a kedvezményt. De bezzeg maga, meg ahogy látom, az egész díszes társaság is, csak bambul, mint lékelt dinnye a kert sarkában. No, persze én gondolkodom, ha kicsit megkésve is – düllesztette a mellét Dönci, és várta a dicséreteket. Ha két pofont dicséretnek lehet nevezni, akkor meg is kapta. Méghozzá Belamitól, aki így indokolt:

– Mondja, nem sül le a képről a fűtésszámla? Csalásra akarja rábírni ezt a szép, összeszokott közösséget? És arra nem gondol, hogy ezzel végső soron számos bűnt követ el? Meg egyébként is: éppen itt az ideje, hogy elkezdjük az új életet, és kimondjuk, tisztességes, jogkövető állampolgárokká szeretnénk válni, nemzetünk boldogulására.
– Maga meghibbant? – kereste a láz nyomait Belami homlokán Minek Dönci. – Mi köze a nemzetnek, meg a boldogulásnak a gázszámlához? Élni csak kell, nem igaz? – fordult Dönci Plüss Eta felé, majd történelmi fejtegetésbe kezdett.

– Ebben az országban az egyszerű embernek mindig át kellett verni valakit. Hol a törököt, hol a labancot, hol a németet, hol az oroszt. Vagyis az össznépi umbulda már benne lakozik a génjeinkben, a természet törvényei ellen pedig kár is hadakozni – vélekedett Minek úr.
Mi tagadás, igencsak sokan álltak a pártjára. Bika Jenő például azt fejtegette: kéretik az államnak pontos törvényeket és időben meghozni, akkor majd nem lehet kisurranni a kiskapun. Heveny Béci úgy vélte, verték már át jobban is a magyar államot, mint ahogy ő tenné, hogy mást ne is említsen, mint a benzinszőkítés idején eláfázott milliárdokat. Márpedig ha azt, meg az ügyeskedésekkel levezényelt privatizálást túlélte, nehogy már az ő fűtésszámláján bukjon meg a demokrácia, meg a konvergen-ciaprogram.

– Tudják, mi a maguk baja? – horkant föl Belami. – Hogy olyan csőlátásuk van, ami már csukott szemmel is fáj. Amikor más lopja ki a fenekük alól az országot, az ugye roppant dühítő? Amikor a közös vagyonból más hasít ki többet, mint lehetne, a földhöz verik magukat. Nem gondolják, hogy egyszer meg kéne nézni, mégis hogyan viselkednek efféle ügyekben Európa nyugatibb felében? Mert még az is elképzelhető, attól is élnek ott jobban, mert elfogadják: az adócsalás bűn, nem pedig megmosolyogható tréfa – magyarázta Belami. Egyben ünnepélyesen fogadalmat tett, ő bizony a jövőben nem keresi a kiskapukat.

– Hiába, a melegfront. Az teszi ezt az emberrel – bámult bánatosan a vizezett borba Józsi csapos, amikor Belami szavait követően néhányan hajba kaptak. Minek Dönci a terem egyik sarkában szeminárium jellegű kiselőadásban tartotta meg Gázcsel című előadását, Belami pedig azon agyalt, kit verjen először orrba, ha végre Smúz apu végre lelép a kézfejéről. A Zsibire lassan este, Firnájsz Egonra egy asztal borult, Cink Enikő meg sírt, mint a vízfolyás, mert csak nem akarta megérteni: miért olcsóbb a gáz, ha többen melegszenek tőle, mintha azt valaki egyedül teszi.