Bátyi Zoltán: Belami téli tavasza

Na, akkor adjunk egy keveset a kulturáltságnak is – kapott elő alig hasznát retiküljéből egy szagosító spray-t Cink Enikő. Mert csak nem lehet mindegy, milyen formáját is hozza egy uniós államban élő sörbarát, ha beül a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt lakótelepi kocsma dohányfüstös nagytermébe. Korábban egy ilyen illatfelhőt még dicséret is övezett, ám tizenhét nappal az új esztendő beköszönte után Enikőnek effajta elismerésről le kellett mondania. Mint ahogy hetyke kis kalapjáról is, ami három, jól irányzott pofon következtében zúgott le a fejéről. Röppályáját nem hogy jól felkészült, NATO-kompatibilis lokátorállomások, de még Béla, a falon ücsörgő, mindenre oly érzékeny légy sem tudta bemérni.

– Majd adok én magának ózonos likat szaggatni, levegőt szennyezni, üvegházhatást fokozni – kínált nem olyan könnyen érthető indokot a verésre a pofonok ötletgazdája és kivitelezője, Plüss Eta. – Vagy maga nem is hallott még arról, hogy a Föld globális felmelegedéséért éppen az ilyen ártalmatlannak tűnő kis dobozocskák felelnek? Nézzen csak ki az ablakon: a bal kettes kuka mellett lassan már narancsfák virágoznak, jól megszokott telünk helyébe tavasz telepedett, teljesen megbolondult a természet, mintha reggeltől estig Smúz apu történeteit hallgatná – hadarta Etus.

– Azt, ugye csak nem akarja nekünk beadni, hogy a januári plusz 15 fok miatt Encike spray-je az első számú gyanúsított? – vette föl a vita ritmusát, meg Ló Elek eldobált papír zsebkendőit Snájdig Pepi, aki arra kérte a Zsibbadt brigádvezetőben téblábolókat, próbálják nagyobb összefüggéseiben vizsgálni a helyzetet. De leginkább legyenek optimisták. Mert ha így alakul a helyzet, a Panel Pál-lakótelep öt-hat év múlva Riviérának fog számítani, s csak úgy özönlenek a külföldi turisták, hogy itt töltsék el nyári vakációjukat.

– Naná, hova máshova is vágyna egy francia milliomos, mint mondjuk a közeli és lakályos Bika-tó partjára – verte orrba könyökkel, meg kevéske gúnyos szóval Snájdigot Heveny Béci, majd már a gömbölyű Föld két sarka került szóba – ahol úgy olvadnak a jéghegyek, mintha ettől remélnék az adócsökkentést –, és a tengerek, amik hamarosan úgy meg fognak duzzadni, mint Ló Elek szeme péntek esti pofozkodás után. És akkor aztán – sírta el magát Béci – lesz itt áradás, meg pánik.
– Momentán én egy tengert se látok a közelben – dugta ki fejét a Zsibi ajtaján Bika Jenő, s ezért a kintről érkező beszólásáért meg is kapta a jól megérdemelt bordaütését Belamitól.

– Pedig én aztán utálom az erőszakot, de ez a közöny és butaság még nálam is kiveri a biztosítékot – haragoskodott a külváros nyugalmazott szépfiúja. – Éppen az ilyen szemléletmódnak köszönhető, hogy lassan végveszélyben a Föld. Miközben az unió politikusai azon vitáznak, mikortól tegyék kötelezővé a gyerekbiztos öngyújtót, netán hány százalékos tejet ihassak a reggeli kiflim mellé, elborítja az országot a német földről ránk zúdított szemét, a gyárak, az autók meg csak úgy okádják bele a levegőbe a környezetet szennyező anyagot.

– Gondolja, hogy akkor inkább Cink Enikő helyett magyar Alföld határában illegálisan, de nagyon is körmönfontan lerakott szemétbálákra zúdítsam minden dühömet? – érdeklődött Plüss Eta.
– A helyzet komplex, összetett, az értékelés is széles körű áttekintést igényel. Egy tény: eltűnt a tél, valamit tehát nagyon elrontottunk. Bele se merek gondolni, mi lesz a Földdel – motyogta Belami, meglovagolva dülöngélő székét, meg a rossz hangulatot.

– Mielőtt még fölakasztaná magát egy közelmúltban élezett balta nyelére, megnyugtatom: szó sincs arról, hogy eltűnt a tél. Kukkantson csak bele a most megkapott fűtésszámlámba! – kapott elő egy alig gyűrt papirost Minek Dönci, akit azzal áldott meg jó sorsa, hogy ötvenéves korára egy darab kettő plusz kettes panelbirodalom fejeként nézhetett körbe a felmelegedő világban.

– Míg az elmúlt hónapban alig több mint 18 ezer forintos számlát küldtek a nyakamra, addig most már 28 ezernél is többet kell kifizetnem ivóvízért, meleg vízérét, fűtésért. Jó, tudom, emelkedtek a díjak, de ha decemberben meg januárban szinte soha nem volt mínusz fok, bugyiban szaladgáltak az utcán lányok, napozni jártunk a Tisza partjára, ugyan miért nem látszik ez meg a távhőszámlán? – akadt ki Smúz, mint tenni szokták a kakukkos órák.

Eme talány aztán új fordulatot adhatott volna a vitának, csak éppen vitatkozó nem maradt egy sem a Zsibiben. Mire Józsi csapos két vödör vizet önthetett a minőségi borába, már mindenki elrohant haza. Mi másért, mint fűtésszámlát olvasni.