Darvasi László: Amerikai levél

Arról persze meg voltunk győződve, hogy a töltött paprika echte hungaricum, legalábbis olyan találmány, mint a keserű likőr vagy a túrórudi. De akkor hogyan kerül a Yale campus egyik kedvelt önkiszolgáló éttermének listájára, hol a tulajdonos ázsiai, a szakácsok erős, széles arcú latinok, a pénztáros fiú pedig kigyúrt afroamerikai?! Ez bizony rejtély. Máskülönben itt is olyan a tél, mint otthon, a késő őszi jellegű globális melankólia leheli a ködöt, permetezi az apró szemű, hideg esőt, olykor fénynyalábokkal kardozik a Nap, máskor csak szeretne, s a keleti partnak egyelőre nincs köze a délebbi viharokhoz, hol sokan meghaltak a múlt héten. De azért a hideg az úr. Mégis rendszeres látvány az oxfordi hangulatot másoló New Haven-i utcákon, hogy az ifjú ember rendesen fölöltözve lohol az egyetemre, edzésre, sál, sapka, kabát és még kesztyű is melengeti a testét, ám legalul, ott, hol bélelt cipőnek, csizmának kellene laffogni, nem látunk egyebet, mint könnyű strandpapucsot, illetve az abba bújtatott férfias vagy manikűrös leány lábfejet, csupaszon. Minden fázhat a világon, csak a láb nem?!

Az USA momentán egy új rekorddal is büszkélkedhet. A New York Times szerint ebben az évben haladta meg először az amerikai szingli nők aránya a párban élőkét. Az amerikai nők kevésbé függnek már a férfi izmától és rettenetes eszétől, s ha válás esete forog fenn, később a férfi menne, kúszna egy másik, új házasságba, társkapcsolatba, a nők meg köszönik szépen, inkább monodrámában horkolnak tovább, mint egy kamaradarabban.

Egy másik, jóleső izgalom is fűti a tengerentúli lelkeket, elindult a 24 óra című tévéfilmsorozat hatodik szériája. Ami nekünk a Régimódi történet Bereményivel, a dzsentri Jablonczayakkal vagy Gacsáry Emmával, nekik most Jack Bauer titkosügynök és folyamatosan kavaró társai. Hatalmas tábora van ennek a sorozatnak szerte a világon, például szegedi függőkről is tudunk, néhány éve a magyar közszolgálati is bemutatta az első szériát. A mi rajongásunk innen datálható. A sorozat főszereplője Jack Bauer – megformálója Kiefer Sutherland –, aki többnyire egyedül menti meg Amerikát és a világot, de azért így is kap atomból, vegyi támadásból, kínai kínzásokból bőven. Most tudtuk meg, s módfelett csodálkoztunk is, hogy a sorozat leginkább a republikánus szavazóknál öröm és boldogság, tehát – súgja a demokrata és liberális New York Times – ekképp nagyobb távlatokban Bush elnököt népszerűsíti, vagyis a háborút, Guantanamót és a röpke emberkínzást mint törvényen kívüli, de nélkülözhetetlen gyógymódot a terrorizmus betegségének felszámolásában. Ezen állítást a magunk részéről nem feltétlenül osztanánk, ám errefelé a politikai korrektség, illetve a kóser világlátás oly finom regiszterekkel működik, mely hangokra a hazai közélet csálé füle, hogy így fejezzük ki magunkat, fejletlennek tetszik.

A magyar természetbúvárok és vadgazdálkodók jól ismerik Steve Irwin krokodilszakértőt. Az Animal Planet adásaiban rendre láthattuk, hogyan vegzálja szeretettel és rajongással a világ élővilágát a Moby Dicktől a lapos tetűig. Ez az őrült, de kedves természetagitátor néhány hónapja hunyt el, filmezés közben szúrta szíven egy tüskés rája. A jelenetet végigforgatták, de a felvételt azóta is dobozolják. Irwing halála gyászba borította Ausztráliát. És nem csak a gyász érzése horgadt fel. Nem sokkal a tragikus baleset után irgalmatlan mennyiségű rájatetemet hordott partra a tengervíz. Irwin a közelben halt meg. A barátok, rajongók bosszúja volt ez, ölték szegény rájákat, mint a legyet. Irwin egyik barátja kétségbeesve kérte e rajongókat, ne gyilkolják az állatokat, ezt Irwin sem helyeselné. Jack Bauert soha nem fűtötte a bosszúvágy. Viszont gondolkodás nélkül megkínozta a szerelmét, amikor arra volt szükség.