Podmaniczky Szilárd: Az új Teddy

A régi Teddy medvének megkopott a bundája, a szemei kocsányon lógtak, az orra minden eddiginél piszébb lett, és a nyiladozó varráson át szóródott belőle a forgács.

Persze használta is rendesen a család. Esténként az ágyban aludt, ha pedig hosszú útra indultak, mindig magukkal vitték. Jól jött kocsiőrzésre, vagy hasonlóan kifinomult lélektani helyzetek megoldására.
Az viszont egyre jobban látszott rajta, hogy a strapás életet nem bírja már sokáig, szüksége lenne egy társra, aki néha beugrik helyette, sőt megosztva a feladatokat, ő otthon vigyáz a lakásra, míg az új Teddy a kocsiban vagy a szállodai szobában őrködik.

Csakhogy nem jöhetett szóba akármilyen új Teddy, mert a család tudta jól, miféle érzékeny dolog a párválasztás. Olyan új medvére van szükség, amelyikkel jól megértik majd egymást, az arcáról barátság sugárzik, a teste gömbölyded, de kecses, a szemeiben jóság bujkál, a karja és a lába pedig olyan hosszú, hogy mindent elérhet vele.

Bármerre járt is a család, az új Teddy nyomát kutatta, csakhogy nem olyan egyszerű feladat ez, mint gondolnánk. Minden Teddy más, azaz minden Teddy más lélekkel rendelkezik, méghozzá olyan lélekkel, amilyet a készítője beleformált. Hosszú évek teltek kereséssel, ám meg kellett állapítaniuk, hogy az új Teddyk egyáltalán nem barátságosak, ahogy valószínűleg a készítőiknek se ez volt a célja. Némelyik állat olyan otrombára sikeredett, hogy az volt az érzésük, torzszülöttek között járnak. Arról nem is beszélve, hogy szegény Teddyket mindenféle színes szalaggal, masnival, szoknyával és bőrkalappal díszítették, mintha embert akarnának utánozni velük. Nem, a Teddyk medvék, nem emberek, és először is a jóságukat kell tudni róluk, a jósághoz pedig a csupasz Teddy passzol legjobban.

Az öreg Teddy egyre csak kopott, újabb öltések kerültek a talpára, mikor elhatározta a család, hogy ők maguk hoznak létre egy új Teddyt. Bevásároltak Teddy-bundából, szemekből, szalmából, mindenféle Teddy-kellék rendelkezésükre állt, még a Teddy-szabásminta is.

Háromszor fogtak neki, de mindhárom alkalommal szégyent vallottak, ugyanis már a Teddy-szabásminta hibádzott. És mert a bábukészítés külön szakma, fölhagytak a kísérletezéssel, pedig az öreg Teddy minden alkalommal hevesen szurkolt nekik a sarokból, csinálnának már neki egy társat.

Az öreg Teddy ezután kétszer hosszabban lógatta az orrát, és az egyik szemét majdnem el is veszítette egy külföldi túrán, de nagy szerencsére egyórás kutatással megtalálták az árok mélyén az elveszett szemkorongot.

A család ezen az úton is minden alkalmat megragadott, hogy új Teddyre tegyen szert, vásárokról vásárokra járt, mikor egy szokatlan, éjjel nyitva tartó zsibvásárra találtak. Volt ott minden, használt napszemüveg, szoknyazseb, Afrikát megjárt retikül, és ismeretlen érméket rejtő malacpersely. És ahogy sétáltak a sorok között, egyszerre az egész család megdermedt. Egymásra néztek, majd újra előre. Egy hatalmas mézes csupor tetején széles arcú, mosolygós Teddy bámult rájuk. A férfi óvatosan kihúzta a csuporból, az asszony az ölébe vette, kettőt ringatott rajta, a gyerekek pedig kezet fogva bemutatkoztak neki.

Az árus nem kért érte sokat, hanem a lelkükre kötötte, vigyázzanak rá, mert nagyon érzékeny, de ha jól bánnak vele, minden hálájukat megérdemli.