Podmaniczky Szilárd: Új pályázatok fénye

Azt beszélik errefelé, hogy a mostanában megjelent mezőgazdasági pályázatok eddig nálunk nem őshonos növények termesztésére kínálnak vissza nem térítendő kölcsönöket.

Eleinte senki nem értette, miért van szükségünk eddig nem honos növények meghonosítására, miközben a mezőgazdaságból élők többsége szinte csak panasszal hallatja hangját, termékeinek olcsó piaci ára miatt, valamint a zöldség- és gyümölcskereskedelemben eluralkodó maffiaszerű fölvásárlói működés miatt.

Egy előadáson aztán mindenre fény derült, még arra is, amire senki nem gondolt.

A klímaváltozás ugyanis olyan potenciákkal ruházza föl egyes földterületeket, amelyre időben föl kell készülni. Ugyanakkor ezek a területek elveszítik régi potenciájukat. Vagyis amíg a természetes növénytakaró átalakulása, úgymond az övek és sarkok felé tolódása, vándorlása természetes úton végbe megy, addig a mezőgazdasági növénykollekció átalakítására nekünk kell időben fölkészülni.

Ez egyben azt is jelenti, hogy régi, abszurd próbálkozásaink, hogy hazánk területén banánt, narancsot vagy gyapotot termeljünk, most a klímaváltozás hatására valósággá válhatnak. Hiszen megváltoznak az időjárási viszonyok, megnő a napfényes órák száma, csökken a csapadékmennyiség, sőt az esők minősége is, így a földek savháztartása.
A jéghegyek, északi és déli hósapkák folyamatos olvadásával a tenger egyre nagyobb területeket foglal vissza a szárazföldből, aminek köszönhetően csökkenni fog az egy főre jutó földterület, vagy-
is az egy főt ellátni képes terület, az ökoláb.

Hazánkat évtizedek óta sújtja, hogy nincs tengerpartja. Ennek mentális következményei is mérhetők, hiszen a végtelenség, a távlatok hiánya a mindennapi életbe is begyűrűzik, ezt hétköznapi szavakkal kilátástalanságnak nevezhetjük, s ennek köszönhetően lényegesen megnőtt az egy főre eső öngyilkosok száma. A tengerek és óceánok előretörése azonban fölértékeli az olyan területeket, amelyeknek kedvezőek terepviszonyaik, a tenger fölötti magasságuk és a tengertől való elzártságuk.

Mindezeket számításba véve kontinentális éghajlatunk mediterránba való hajlása egyúttal Noé bárkájának szerepét töltheti be.

És van egy másik nagyon fontos tényező, amire eddig nem számítottunk a klímaváltozást illetően. Ez pedig boraink minőségének változása. Északi szomszédainknál már érzékelhető a piaci haladvány. Az eddig savanyú, kevés napfényen érlelt, sok cukorral erjesztett borok íze és minősége ugrásszerűen megváltozott, s ezzel versenyképes lett a hazai piacokon.

De vegyük észre azt is, hogy előttünk is ott áll a kategóriaváltás lehetősége. Hiszen a déli országok kiváló borainak elkészítéséhez szükséges éghajlati adottság immár nálunk is megjelent, s ettől kezdve az ihatatlan, vadítóan rossz borokat nem foghatjuk a természetre, kizárólag a borász ízlésének hiányára.

Hamarosan eljön az idő, amikor déli borvidéknek számítunk, s ha valaki ennek ellenére savanyú, savas és agyoncukrozott italra vágyik, föl kell keresnie a skandináv országokból exportáló bolthálózatokat.