2019.11.20. 13:17
Szegeden minden van, még fém Trabant is
Papírkocsi – így emlegették a jól ismert Trabantokat, pedig nem papír, hanem duroplast a borítás. Mi találtunk egyet, ami vasból van.
Vas Trabant a szegedi Centrum gödör kerítésén. Futnak még a papírkocsik is. Fotó: Farkas Judit
Elsőre a berlini falat díszítő Trabant graffiti jutott eszünkbe, amikor megláttuk ezt a szép autót: Szegeden minden van, még Trabantos fal is. A jármű a parkolóként használt Centrum gödör rozsdás vaskerítését díszíti, a háttérben hegycsúcs. Nagyzolásnak tűnhet a rajz, de mi is megjártuk a Tátrát egy bilikék Trabant kombival a rendszerváltás környékén. Nem esett szét, pedig papírkocsinak, papír Jaguarnak becézték. Egyébként nem papír, hanem duroplast – gyapothulladékból és fenolból készített, saját fejlesztésű műanyag – elemekből rakták össze a karosszériát.
1991-ig 3,1 milliót adtak el különböző típusaiból, ebből kicsivel több mint 38 ezer volt négyütemű – a két- és négyütemű változatok leírását megtalálják a Wikipédia szócikkében. Sok futott annak idején a megye útjain, olvasóink egy része azért emlékezhet a márkára, mert vezette, másik része, mert a szülei vezették. Trabant volt az első autója – ezt az opciót választották a legtöbben egy használt autókkal foglalkozó oldal 2017-es felmérésén, Csongrád megyében is hasonló lehet az arány. Na de vastrabit még biztosan nem láttak eddig – igaz, ez csak kétdimenziós.
A saját fejlesztésű hőre keményedő műanyagot a hidegháborús évek nyersanyaghiánya, na meg a súlykorlát miatt vonták be az autógyártásba. Meglepő, de a Trabant Amerikában 1977-ben az év európai autója lett. Kellett is rá várni eleget, a rendszerváltás előtt kevéssel három évbe telt, mire apám átvehette a megrendelt kombit. Elvileg fel tudott gyorsulni 100 kilométer/órára, „90-nel is tud menni, ha kell, de az már halálfélelem közeli tartomány” – olvastuk egy korábbi autótesztben. Nálunk ez nem fordulhatott elő, mert az anyósülésről már hetvennél felhangzott a „Mind meghalunk!” jóslat.
Talán nincs is autó a volt szocialista blokk területén, ami annyira beleégette volna magát a köztudatba, mint a Trabant. Kicsi, könnyű, műanyag, viszonylag a miénk – hiszen a „baráti” NDK-ból érkezett, és megengedhette magának a dolgozó nép – , a formája is elég jellegzetes. Zöld Trabantot látni szerencsét jelentett a babona szerint, ha örömet nem is, mert egyféle zöldet ismertek, és az az árnyalat a libák közelében szokott előfordulni. Még ma is feltűnik egy-egy az utakon, de azon az ember úgy csodálkozik, mint egykor a zöldön, csak nem a ronda szín a központi kérdés, hanem hogy honnan került elő. Ha azonban körülnézünk az internetes hirdetések között, azt látjuk, hogy 601-est 100 ezerért is árulnak a megyében, és alkatrészeket is be lehet még szerezni a Trabantokhoz. Az egyik utolsóként készült példány tulajdonosával két éve, az autómárka hatvanadik születésnapján beszélgettünk – a cikket itt elolvashatják.
Egy jó hír a márka és a nosztalgia kedvelőinek, hogy 2009-ben mutattak be egy új modellt, a Trabant nT hibrid változata is elkészült. Nem tudjuk, miből van a karosszériája, és a sorozatgyártásban nem érdemes reménykedni.
Tudta?
A Trabant magyarul kísérőt, útitársat – műholdat – jelent, az autó egy 1957-ben fellőtt Szputnyikról kapta a nevét. Előtte a csodaszép AWZ P50 névre hallgatott.