Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

A híddal együtt bombázták le a szegedi hídpénzt

DélmagyArchív 1910-1944: A hídpénz története a közúti (Belvárosi) hídon. Európai kuriózum volt, egy svájci vendég nem akarta elhinni, hogy kötelező.

Az 1883-ban átadott szegedi közúti hídon 1930-ig a járókelőknek, 1944-ig pedig a járműveknek hídpénzt kellett fizetniük. A hídvám bevételeit a város előbb nem akarta, a gazdasági válság után pedig már nem tudta nélkülözni.

Természetesen mindenki utálta, különösen az újszegediek. Mára a hídvámszedő épületek helyét őrzik csak a hídfők.

 
A szegedi közúti híd vámházai az 1890-es években
A szegedi közúti híd vámházai az 1890-es években. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.
  • Hídpénz tarifák. Délmagyarország 1913. június 20.
    Hídpénztarifák. Délmagyarország 1913. június 20.
    Szeged városa 1883 óta szedte a hídpénzt azoktól, akik át akartak menni a közúti hídon.
  • A békebeli tarifák éppen csak a híd fenntartását fedezték.
  • A hídpénz alól annyian voltak mentesek, hogy aki nem mentesült, igazságtalannak érezte.
  • A hídvámot már 1914-ben középkori adónak tartották, amely elsősorban a szegényebbeket sújtja.
  • A tarifák folyamatosan növekedtek, a közgyűlés nem akart lemondani a bevételi forrásról.
  • Amikor csökkentették a tarifát, kiderült, hogy a bevétel csak az adó adminisztrálására volt elég. A hídvám mégis maradt.
  • Lassan világos lett, hogy a hídpénz a szegedi vásározás, a város más bevételeit csökkenti.
  • Végre 1930-tól gyalogosan már nem kellett hídpénzt fizetni.
  • 1934-ben terv született, hogy 1936-tól 10 év alatt kivezetik a hídvámot.
  • A háború előtt úgy tűnt, 1940-ig sikerül megszabadulni a hídvámtól.
  • 1943-ban azonban visszaálltak a régi hídtarifák.
  • 1944-ben lebombázták, majd felrobbantották a hidat. Az 1945-ös újjáépítés után megszűnt a hídvám is.

A "középkori" hídadó

Miért kell leadni a cédulát? Délmagyarország - 1910. szeptember 14.
Miért kell leadni a cédulát? Délmagyarország – 1910. szeptember 14.
1910-ben egy képviselő arról nyújtott be indítványt a közgyűléshez, hogy a hídon közlekedő kocsik után szedett hídvám céduláját ne kelljen megőrizni és a híd másik oldalán leadni. A kocsik a lejtőn nem tudnak megállni a cédula leadására, és a villamosforgalom is veszélyes volt rájuk.

Amikor 1911-ben Szeged kereskedelmének élénkítésén gondolkodtak, előkerült a hídvám.

A közúti hídon fizetendő vám igen sok, áruval megrakott tanyai kocsit visszatart attól, hogy a városba jöjjön. Mert a vám illetékeket még csak elviselnék valahogy a Torontál-megye felől érkező eladók, de a vám- és hídpénz együttesen, a parasztság szempontjából, már elég nagy összeget tesz ki. A hídon külön kell fizetni a személyekért és külön kocsira fölrakott árukért. Ez az összeg negyven-ötven fillérre emelkedik, de emelkedik még nagyobbra is, ha a kocsin kettőnél több személy ül.

A város tanácsa görcsösen ragaszkodik a hídvámhoz. Délmagyarország 1911. január 21.
A város tanácsa görcsösen ragaszkodik a hídvámhoz. Délmagyarország 1911. január 21.
1911-ben egy másik indítvány azt tartalmazta, hogy a gyalogosoktól és az üresen közlekedő kocsiktól ne szedjenek hídvámot. De a közgyűlés ehhez nem járult hozzá.

A hídvámot már 1914-ben középkori adónak tartotta az újság.

1914-ben Balogh Károly szegedi pénzügyi tanácsos szerint a közgyűlés a hídvámmentességeket annyira kiterjesztette, hogy már alig van olyan gyalogos ember, aki hídvámot fizetne. Már nagyobb volt a kivételek száma, mint azoké, akik a szabály szerint fizetni tartoznak. A bevételek is megcsappantak, a hídvám 1913-ban annyit hozott, amennyit a híd fenntartására költöttek. Lassan ráfizetés lett a híd a városnak.

1917-ben a május 1-jei felvonulásra a hídvám eltörlését kérték.

A Kárász utcán sem adóztat a város...

Már csak a saját adminisztrációját fedezte. Délmagyarország 1924. április 3.
Már csak a saját adminisztrációját fedezte. Délmagyarország 1924. április 3.

1924-ben a szegedi közgyűlés jelentősen csökkentette a hídvám tarifáit. Annyira, hogy a hídvám már csak saját adminisztrálását fedezte, ezért mozgalom indult a városban az adó eltörlésére. Az adónem mégis megmaradt.


1925-ben autóbuszjáratot terveztek Újszegedre, de az újszegediek által nagyon várt döntés amiatt húzódott, mert a város nem tudott jó megoldást találni a hídvám fizettetésére. Ha átalányként beépítették volna a buszjegybe, az megdrágította volna a jegyet. Viszont a buszra nem akartak mentességet adni.
 
A hídvám témájára jellemző vita a közgyűlésben. Délmagyarország 1928. szeptember 27.
A hídvám témájára jellemző vita a közgyűlésben. Délmagyarország 1928. szeptember 27.
1926-ban ismét felmerült, hogy a hídvám tarifái gátolják a fejlődést: a gépkocsik hídvámja sokkal drágább volt, mint a lovaskocsiké. Egy bérgépkocsi hídvámja 10.500 korona, míg a konflisé 3500 korona volt; egy teherautó után 34.000 koronát, míg egy lovas kocsi után 4500 koronát kellett fizetni.

Szeged 1927-ben a harmadik amerikai kölcsönt is felvette (az egyetemi építkezések és más városfejlesztési projektek érdekében), emiatt a városi tanács még a 18 000 pengős éves gyaloghídpénz-bevételt sem akarta elengedni.
 
A svájci vendég mulat a gyalogos hídpénzen. Délmagyarország 1929. május 30.
A svájci vendég mulat a gyalogos hídpénzen. Délmagyarország 1929. május 30.
1928-ban a közgyűlésen Tonelli Sándor kamarai titkár újra a gyalogjárók által fizetett hídvám eltörlését indítványozta, mondván, a híd is utca, és a város a Kárász utca közönségét sem adóztatja meg. Somogyi Szilveszter polgármester válasza: a szegedi az egyetlen híd az országban, amelyet a város, és nem az állam üzemeltet; és az állam nem ad rá pénzt.

1929-ből egy olvasói levél tanúskodik arról, milyennek is látta egy svájci ember a szegedi hídvámot: nem akarta elhinni, hogy kötelező, mert ilyenről addig sehol sem hallott.

Végre a városi tanács is elfogadta, hogy 1930 januárjától a gyalogosok és az emberi erővel mozgatott járművek ne fizessenek hídvámot. A kerékpárosokról azonban úgy látszik, megfeledkeztek.

Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjukban annak idején jólesően olvastam, hogy a város végre beszünteti a közúti hídon a gyalogjárók és az emberi erővel hajtott járművek (kerékpárok) hídvámjának szedését. Ezzel szemben sok-sok kerékpáros társammal együtt, akik naponta kénytelenek vagyunk kerékpáron átmenni a hídon, még ma is fizetjük a nem is csekély (oda-vissza 16 fillér) hídvámot. (…) 1930. március 9.

A közúti híd vámháza az 1930-as években. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.
A közúti híd vámháza az 1930-as években. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.

Maradt viszont a járművekre kivetett hídvám, amelyet a város a gazdasági válsággal súlyosbított helyzetben nem akart elengedni.

Újszegedet ez a vám különösen hátrányosan érintette, nem véletlen, hogy eltörlését a helyi képviselő vetette fel több ízben is a közgyűlés és a tanács előtt. 

Sehol Európában nem szedtek már pénzt a hidakon

Taxisok a hídvám eltörlését kérték. Délmagyarország 1931. október 8.
Taxisok a hídvám eltörlését kérték. Délmagyarország 1931. október 8.

A taxisok és bérkocsisok is hiába követelték a hídvám eltörlését, pedig a hídpénz esetenként több volt, mint a fuvardíj.

1933-ban a Délmagyarország vezércikkben szólalt fel, hogy Újszeged fejlődése érdekében legalább szállítsák le a hídvámtarifákat.
 
pénzügyi bizottsági ülés végre kimondta, hogy 1935-től nem számít a hídvám bevételére. Délmagyarország 1933. szeptember 6.
A pénzügyi bizottsági álláspont: 1935-től nem lesz hídvám. Délmagyarország 1933. szeptember 6.
 
10 év alatt vezetik ki a hídpénzt. 1934. október 13.
10 év alatt vezetik ki a hídpénzt. 1934. október 13.
Az 1933 szeptemberi pénzügyi bizottsági ülés végre kimondta, hogy 1935-től nem számít a hídvám bevételére. Ennek fő oka az volt, hogy egyre inkább szűkült a szegedi piac forgalma, a város pedig időközben megalakította a fehértói halgazdaságot, amely plusz bevétellel járt.

1934-ben azonban a közgyűlés mégis azt határozta el, hogy 1936-tól kezdve évente 10 százalékos hídvámmérsékléssel 10 év alatt szünteti meg az adónemet.
 
a nyári hónapokra a szabadtéri idejére megszüntették volna a hídvámot. Délmagyarország 1935. június 27.
A nyári hónapokra a szabadtéri idejére megszüntették volna a hídvámot. Délmagyarország 1935. június 27.

Egy javaslat szerint a nyári hónapokra a szabadtéri idejére megszüntették volna a hídvámot. Ekkor már 80 fillér, majdnem 1 pengő volt a hídvám egy bérkocsis utazáshoz. A tanács azonban nem adott erre engedélyt.
 
1936-ban már szegedi specialitásnak számított a hídvám. Délmagyarország 1936. október 21.
1936-ban már szegedi specialitásnak számított a hídvám. Délmagyarország 1936. október 21.

1937-ben még hatszor kellett 10 százalékot mérsékelni ahhoz, hogy megszűnjék a hídvám. Ebben az évben az volt a nagy hír, hogy már 1940-ben megszűnhet a közúti forgalom utáni vámszedés.
 
1940-re megszűnik a hídvám - reménykedtek 1937-ben. Délmagyarország 1937. július 9.
1940-re megszűnik a hídvám - reménykedtek 1937-ben. Délmagyarország 1937. július 9.


1941-ben újra indítvány került a városi tanács elé a hídvám eltörléséről. Ekkor már Szeged volt az egyetlen város Magyarországon, ahol közúti hídon még vámot kellett fizetni a közlekedő járművek után. Egyedül a vámőrök nem várták a megszűnését, hiszen azzal állásuk is odalett.
 
1941- újabb indítvány. Délmagyarország 1941. augusztus 19.
1941- újabb indítvány. Délmagyarország 1941. augusztus 19.

1940-ben a háborús helyzet ellenére a közgyűlés leszavazta, hogy megszakadjon a 10 százalékos csökkentés, így már csak 1944-ig kellett várni. Tervezték ugyan, hogy 1942-re végezni lehet a hídvámmal, de 1942 még messze volt.
 
Ismét azt a díjat kellett fizetni a járművek után, amit 1936 előtt. Délmagyarország 1943. október 31.
Ismét azt a díjat kellett fizetni a járművek után, amit 1936 előtt. Délmagyarország 1943. október 31.
1943 októberében a háború mindent felülírt: a város visszatért az eredeti, csökkentés előtti díjtételekhez. Ismét azt a díjat kellett fizetni a járművek után, amit 1936 előtt, és minden ugyanúgy állt hídvám ügyben, ahogyan azelőtt.

1944. szeptember 3-án végül súlyos légicsapás érte a hidat, október 9-én pedig a visszavonuló német csapatok a Tiszába robbantották, ami megmaradt.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerelmesen átkutyagolt az országon a szubrett után

DélmagyArchív 1934: Tudja Ön, milyen érzés pénz nélkül őgyelegni a színészbejárónál és egy… Tovább olvasom