Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Éljen a háború! - izgatott menet járta körbe Szegedet

DélmagyArchív 1914: Száz éve. Az első világháborús hadüzenet híre Szegeden. Ötezressé dagadt a menet, amely cigányzenére lelkesedett, és éltette a háborút.

A Délmagyarország egész lapszáma a szerbek ellen életbe lépett hadüzenetről szólt 1914. július 26-án
A Délmagyarország egész lapszáma a szerbek ellen életbe lépett hadüzenetről szólt 1914. július 26-án
1914. július 25-én Szegeden égtek a telefonközpontok vonalai, az emberek az újságokhoz telefonáltak információért: lesz-e háború? A közönség ostromából kijutott a Délmagyarország szerkesztőségének is, amely megerősítette a háború hírét és különkiadásban cáfolta azt a Szegeden terjesztett hírt, hogy mégis béke lesz.

A Délmagyarország teljes lapszáma 1914. július 26-án.

Késő délutánra sokan a Délmagyarország Kárász utcai szerkesztősége elé vonultak, újabb hírekre várva. A korabeli lapszám szerint az emberek benyomultak a szerkesztőségbe is, és egymás kezéből kapkodták ki a lap újabb, rendkívüli kiadását.

Az utcán maradtak pedig „óriási lelkesedéssel éltették a háborút", majd úgy döntöttek, tüntető sétára indulnak. Rövidesen egész tömeg vonult, a Klauzál téri a Kossuth-szobornál megálltak, hazafias dalokat énekeltek, majd a Korzó kávéháznál (a Széchenyi téren) a cigányzenekar rázendített a Rákóczi-indulóra. Ez még inkább fokozta a „lelkesedés hevét". - Éljen a háború! Abcúg Szerbia! – kiáltozták az emberek.

A Korzó-moziban épp nyári előadás volt, amikor a tömeg megállt és bebocsátást kért. Az igazgató „teljesítette a lelkes ifjúság kérését, mire betódultak és zajosan, teli hanggal éltették a háborút." A szegedi 46. gyalogezred zenekara a Rákóczi-indulót játszotta el lelkesítőül. Vass Sándor, a mozi igazgatója pedig spontán beszéddel buzdította az ifjúságot.

A háború szegedi fogadtatása a Délmagyarországban
A háború szegedi fogadtatása a Délmagyarországban


A kocka el van vetve

Alea jacta est, vagyis a kocka el van vetve, kezdte Caesar mondásával a Délmagyarország korabeli vezércikke, de ennél nem jutott tovább. A cikk a hadüzenettől lelkesült és elégedett hangon ostorozta Szerbiát, de egyetlen gondolatot sem nyitott meg, hogy mi lehet, ha a kocka rosszfelé fordul.

A lapszámra rányomta bélyegét a szegedi utca hangulata, és azok, akik szerkesztették, nem tudhatták, hogy a háborút éltetőket olyan hadseregbe sorozzák majd be, amelyben a 3,4 millió magyarországi katona közül 530 ezren elesnek, 1,4 millióan pedig megsebesülnek a harctéren.

Innen a már 5000 főre gyarapodott tömeg a Kass-kávéház felé vonult a Stefániára, ahol a cigányzenekar megint csak a Rákóczi-indulóval fogadta őket. A Tisza-kávéház előtt is megismétlődtek a korábbi jelenetek. Innen a korzón át a szegedi kereskedő ifjak egyesülete elé vonultak, kihozták az egyesület lobogóját és két nemzetiszín zászló alatt a Gizella-térre, a honvéd emlékmű elé mentek. „Éljen a dicső magyar hadsereg! Ki a szerbekkel!" – kiabálta a tömeg.

Ekkor dr. Szalay József helyettes rendőr főkapitány, aki Szakáll József dr. és Ferenczy Mátyás rendőrkapitányokkal együtt egész útján kísérte a menetet, „barátságosan felszólította őket", hogy oszoljanak szét, mivel későre jár, és a város éjjeli nyugalmát nem szabad zavarni.
- Holnap aztán folytathatják a tüntetést az urak! – mondta a helyettes főkapitány.

10 óra tájban szét is oszlott a tömeg. Egy részük visszament a Délmagyarország szerkesztősége elé újabb hírekért (és éltette a sajtót), de néhány órával később már nyugalommal ért véget az izgatott nap.

Hogy otthon mi játszódott le, amikor a forrófejű fiatal férfiak hazatértek, és az első asszonyi, anyai szavak is elhangzottak, ezt titok fedi már.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gyerek még ebédidőben is a katedránál térdepelt

DélmagyArchív 1929: A tanfelügyelőségnek nem volt kifogása. A dühös anyukát lekommunistázta a… Tovább olvasom