Veszélyes helyzetek a szegedi járdákon

– Mikor az olyan zebránál, ahol nincs kerékpársáv, leszállok, és áttolom a biciklim, a többiek általában úgy néznek rám, mintha marslakó lennék – mesélte ismerősöm, aki a két kerék mellett néggyel és gyalog is közlekedik. Ez az egyik leggyakoribb szabályszegés – sűrűn látni ilyet, tízből kilencen nem tartják be –, amit el­­követnek, szlalomozva az emberek között.

Sok a probléma

A kerékpárosok helyzete spe­­ciális, mert a kialakított bi­cikliutak jelentős része – és nemcsak a megyeszékhelyen – festékkel épült. Megfelezték a járdákat, felrajzolták a jeleket, és kész. Így általában egyik félnek sincs elég hely, alig férnek el egymástól a nekik szánt sávban. Szerencsére a lakótelepeken annak idején széles járdákat alakítottak ki.

Sok az érdekes, a vitatható megoldás, amelyek szinte generálják a szabálysértést, a balesetet. Jó példa a Retek utcai villa­mosmegálló – a József Attila su­­gárúton, a zöldséges mellett, ami a korábbi járda teljes felületét elfoglalja, ott nemcsak az utazásra várók tartózkodnak, arra mennek a gyalogosok, és áthajtanak a kerékpárosok is.

A Budapesti körút Vásárhely felé menő és a drogéria melletti buszmegállója sem jobb: mindkettőnél a járda üzletek előtti részét és a megállót szeli ketté, előbbinél telefonfülkét is kerül, míg Vásárhelyen a Kinizsi utcán villanyoszlopokat. Igaz, sokkal jobb verzió nem mindig található.

Kevés a jó megoldás

A legideálisabb, ha a kerékpárút és a gyalogjárda között valamilyen elválasztó, mondjuk zöld sáv húzódik. Erre is van példa a városban, említhetjük többek között a Retek utca egy részét és a Bakay Nándort. A rossz megoldás gyakoribb: előfordul, hogy a zebra után a gyalogos és a kerékpáros rész „cserél”, és azt pont a gyalogátkelőn vezetik át, keresztezik, vagy az egyik oldalon az korábbi járdán, a másikon az úttesten, for­galmas buszmegállóban – például a volt Centrumnál – jelölték ki ne­­kik az utat. Nem csoda, ha nem azt választják. A sofőrök is mesélhetnének veszélyes helyzetekről.

Az is több helyen tapasztalható, hogy közös használatú az aszfaltcsík, vagy a házak előtt vezet a kerékpárút, ilyenkor a lépcsőházból váratlanul kilépők, a kifelé nyíló ajtók okozhatnak nagyon kel­­lemetlen meglepetést. Az is gyakori, hogy csak az egyik oldalon van „cangaút”, de a másikon is kerekeznek, mert ott laknak, számukra így ké­­nyelmesebb, egyszerűbb. A már citált Retek utcán is furcsán keresztezi egymást a járda és a bicikliút.

A belvárosban is nagy a káosz. A Kárász utcai szabálytalan biciklizésről egy korábbi cikkünkben már írtunk.

Majdnem baleset

Villamossal utaztam haza, mi­­kor egy kerékpáros majdnem a jármű alá hajtott. Megvolt a téma: – Veszélyesek, olyan utcákba is behajtanak, ahová számukra tilos lenne. Elengedett kormánnyal, telefonozva, zenét hallgatva mennek.

Ráadásul a verseny- és az elektromos biciklik 40-50-nel is száguldanak, és hangtalanok – mondta két utas. Bár sok helyen más megoldás nincs, a balesetveszély csökkentése mi­­att érdemes lenne felül- és átvizsgálni a különböző bicikliút-kialakításokat. Olyan vé­lemények is vannak, amelyek szerint elég lenne körültekintőbbnek, elővigyázatosabbnak lenni. Jobban figyelni a másikra. Lehet, ez lenne a nehezebb?