Keramikus, pályaedző és világbajnok

Ez az alapszakmám, hiszen kerámiaformázóként végeztem Hódmezővásárhelyen, a szakmunkásképzőben. A ma­­jolikagyárból kerültem az agyagiparba, közben 2002 decemberében kaptam egy külföldi lehetőséget: Németországba, Berlinbe speciális kerámiakészítő tanulmányútra utazhattam el négy hónapra, ahol a laborporcelán nyersgyártó technológiát tanultam meg. Berlinben a gyár bezárt, én pedig hazahoztam ezt a munkát. Hogy mit csinálok az Alföld Porcelán Edénygyár Kft.-nél? Elég egyedi a helyzetem, hiszen a világon jelenleg egyedül én gyártom ezeket a termékeket, például gyógyszerőrlő malmot, mozsarakat, lepárlótégelyeket, vagy csokoládégyártó tölcséreket többek között a Milkának vagy a Nestlének. Voltak már nálam Japánból és Brazíliából is. Most éppen porcelán gyógyszerőrlő malmokat készítek a Haldenwanger gyártócégnek Münchenbe. 2011 óta élek Szegeden, innen járok át hétfőtől péntekig Hódmezővásárhelyre busszal. Nincs jo­gosítványom, sosem volt időm megszerezni. Nem vonzott a tanfolyam, inkább edzésre mentem. Talán mostanság valamikor rászánom az időmet...

Az U12-es és az U15-ös korosztálynál vagyok pályaedző, de manapság már az U13-asoknál is gyakran feltűnök. Mindig oda me­­gyek, ahol egy edző van, hi­­szen legalább két szakembernek kell foglalkozni a gyerekekkel – ez szövetségi előírás. Munkamániás vagyok, életem a futball, így szívesen segítek ezekben a korosztályokban. 2019 nyara óta vagyok a Szeged-Csanád GA-nál, azaz most kezdtem a negyedik idényemet. Előtte Hódmezővásárhelyen voltam az U8 és az U14 közötti korosztályoknál szintén pályaedző. Vezetőedző azért nem lehetek, mert hallássérült vagyok, de így is rendkívül hálás vagyok a szegedi klubnak, hogy így is számít a tapasztalatomra, a segítségemre

Amikor megnyertük a vb-t, a helyszínen még nem igazán fogtam fel, mit is értünk el, aztán később szépen lassan leülepedett bennem, hogy világbajnok vagyok. A magyar labdarúgás ritkán ér el ilyen világsikert, meg is hatódtunk. Két évvel ezelőtt jött ki a vb versenykiírása, amely előtt amatőr sportágként nem kellett selejtezőt játszani. A magyar szövetség nevezett, a mag pedig a nagypályás hallássérült válogatottból állt össze. Csak olyan játékosokra számított a szövetségi kapitány, akinek van, volt futsalmúltja. Tavaly szeptemberben kezdtük el a felkészülést, akkor 28-as kerettel indultunk neki, majd a keretszűkítés után 14, végül 12 fős lett az utazó csapat. Bekerültem, sőt csapatkapitány is lehettem a tornán, ez nagy megtiszteltetés volt. A keretből Szabó Zoltán a futsal NB I.-ben az Aramisban, az NB I.-ben és a nagy válogatottban is szerepelt, illetve Lábas László játszott a Vasasban az NB I.-ben. Országos visszhangot is kiváltott a sikerünk, és a közvetlen környezetemből nemcsak én, hanem a csapat is rengeteg gratulációt kapott. Két év múlva Brazília lehet a rendező, esetleg Szaúd-Arábia, de a dél-amerikai országban rendezett siketlimpia tapasztalatai alapján nem biztos, hogy ott lesz. Addig is edzünk, és már van egy meghívásunk Fehéroroszországba hatos tor­­nára a környező nemzetek részvétele mellett