Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Gyermekként építette a hidat

A vásárhelyi Vetró Jánosnak már gyermekként dolgoznia kellett: tizenhárom esztendősen sírt ásott, majd kivette a részét a felrobbantott algyői híd újjáépítéséből. Ezt követően a komlói bányában csillézett, később lovat patkolt és teherautót vezetett. A 74 éves férfi ma sem pihen, ekevasakat élesít műhelyében.
Vetró János nem csupán bemutatókon, hanem műhelyében is kovácsol Fotó: Tésik Attila
Sokféle mesterséget űzött már a vásárhelyi Vetró János. A most 74 esztendős férfi apró gyermekként vesztette el édesapját. A kisfiút testvéreivel, valamint unokatestvéreivel édesanyja nevelte. A kicsiknek hamar munkába kellett állniuk, hogy legyen mit ennie a családnak.

– Édesanyám 1941 és 1959 között a vásárhelyi evangélikus temető csősze volt. Mi is besegítettünk neki. Én ekkor 12–13 éves lehettem. A második világháború végén úgynevezett készenléti sírokat ástunk, egyenként öt pengőért. Ide kerültek a bombázások többnyire névtelen áldozatai – emlékezett vissza az idős férfi.

A menekülő német csapatok mindent elpusztítottak maguk után, így többek között felrobbantották az algyői hidat is. Az újjáépítési munkálatokra Vetró János is jelentkezett. A 15 esztendős fiút 1946 júliusában fel is vették mint a búvárok öltözékének, felszerelésének karbantartóját.

– Közel százan vettünk részt az építésben. Ha jól tudom, hárman meg is haltak, mert több emelet magasból rázuhantak a roncsokra. Kevesebb, mint egy év alatt már újra járható volt a híd mind vonattal, mind autóval. Én Gerőtől, a hídverőtől, vagyis Gerő Ernőtől kaptam egy oklevelet a jó munkámért – folytatta Vetró János.

Mivel továbbra is szükség volt minden fillérre, három társával elszegődött csillésnek a komlói bányába. Édesanyja addig könyörgött neki, míg fél év után hazajött. Autó- és motorszerelő szeretett volna lenni a fiatal János, de nem így hozta az élet. Inasnak állt hát Kincses János kovácsmesternél.

– Miután felszabadultam, az egykori Kutasi úti gazdaságba kerültem. 1952-ben bevonultam a seregbe. A kiskőrösi laktanyában hét társammal patkoltuk a 374 katonalovat – árulta el az idős kovácsmester.
A szolgálat letelte után visszakerült a gazdaságba. A hatvanas években sofőrnek állt, majd kétmillió kilométert vezetett le. A budapesti központból még pénzjutalmat is kapott, mivel egy egyszerű teherautót átalakított állatszállítóvá. Ha kellett, tehenet vitt, ha kellett, versenylovat. Az utóbbinak köszönhetően bejárta az egykori Jugoszláviát és Csehszlovákiát is.

Egy angol szakembertől kitanulta a gyógykovács mesterséget is. Ez azt jelenti, hogy sérült lábú patásokat is kezelhetett. Így a vajháti telepen 2600 szarvasmarhának tette rendbe a lábait.
Vetró Jánosnak mindkét térdét meg kellett műteni még 1987-ben. Miután protézisek kerültek a lábába, leszázalékolták. Ennek ellenére napjainkban sem hagyta abba a kovácsszakmát. Károlyi utcai műhelyében most is élesít ekevasakat, valamint évente részt vesz a mezőkovácsházi fesztivál bemutatóin.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bursa Hungarica

Felsőoktatási tanulmányaikat kezdő, hátrányos szociális helyzetű fiatalok számára ír ki pályázatot a… Tovább olvasom