Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Mi nem legyintünk

"Az élelmiszer-ellenőrök munkája egy jómódú országban nyilván tökéletesebb eredménnyel jár. Az ügyeskedőre gyorsabb bukás vár ott, ahol az emberek megengedhetik maguknak, hogy elmélyülten címkéket olvasgassanak a boltban, szörnyülködjenek az adalékanyagok listáján, aztán kiválasszák azt, ami drágább, de kevésbé tűnik veszélyesnek. "
Kicsit elfogódott az ember, amikor hallgatja a hatóság ellenőrét, aki a hatóság tehetetlenségére panaszkodik.

A savanyúságügy fejleményeiről író kolléganőnk is szembesülhetett az ellenőrzők, bírságolók kételyeivel. Az egyik ilyen: hiába végezte el a munkáját mindenki tisztességgel, hiába derült ki, hogy az öttömösi és a sándorfalvi üzemekben semmi sem ment szabályosan, a megtalált katyvasz egyelőre a helyén marad. Arra pedig nincs garancia, hogy mire közpénzből megsemmisítik, nem fog valamennyit „megmenteni" az áruból valaki, akit nem tart vissza a lepecsételt ajtó. Persze – mondja az ellenőr – rossz savanyúságtól még nem halt meg senki, az ilyen ügyekre még mindig divat legyinteni, hogy ez csak egy piti ügyeskedő története volt. Attól is el lehet keseredni, hogy a különböző hatóságok munkája nem eléggé összehangolt. Ez mindig okozhat kínos pillanatokat, de leginkább akkor, amikor a multiknál járnak el. Mert ott felkészült jogászok figyelik, milyen eljárási hibákat vétenek az ellenőrök. A hatóságok emberei úgy érzik, hogy magukra maradtak.

Kár, hogy így érzik, mert ez nem így van.

Igaz, a magyar politika még úgy él együtt a silány élelmiszerrel, mint a kisbaba a csörgővel: fölveszi, kicsit játszik vele, aztán eldobja. Amikor az uniós csatlakozás után gyakrabban kerültek nyilvánosságra élelmiszer-ellenőrzéssel kapcsolatos ügyek, az ellenzék azt hajtogatta, mi lettünk Európa szeméttelepe. Gráf miniszter viszont azt bizonygatta, hogy egy kézbe vonta össze az összetartozó hatóságokat, és így hatékonyabbak.

Azt, hogy melyik állítás jár közelebb az igazsághoz, nem szokott kiderülni, ám míg a politikát tematizáló píárosok beleuntak az ilyen ügyekbe, az átalakuló sajtó nem. Az ennivaló, az „élelmiszerszemét" már ugyanolyan izgalmas (bulvár)téma marad, mint a híres brazil focista magyar anyától született gyermeke, vagy a feleségét érettségiző lánnyal csaló színész szépfiú. És ez nem csak a felszín: igényes internetes hírportál készít ledorongoló sonkatesztet húsvét előtt, a gagyi kölnik is így járnak, az olcsó sörök is. Megírják, lefényképezik, mi mindent találtak egy bizonyos cég kakaspörkölt-konzervjében. Komoly országos lap közöl glosszát és fotót a csokimikulásról, amely „nyomokban mogyorót tartalmazhat". Ez a fogyasztóvédő szemlélet pedig hat az olvasóra, tévénézőre. Tudjuk, az újságolvasó Csongrád megyei is meggondolja, milyen savanyúságot vesz a piacon, megkérdezi a büfében, kitől van a kolbász. Akkor is megkérdezi, ha nem engedheti meg magának, hogy vegyen belőle.

Az élelmiszer-ellenőrök munkája egy jómódú országban nyilván tökéletesebb eredménnyel jár. Az ügyeskedőre gyorsabb bukás vár ott, ahol az emberek megengedhetik maguknak, hogy elmélyülten címkéket olvasgassanak a boltban, szörnyülködjenek az adalékanyagok listáján, aztán kiválasszák azt, ami drágább, de kevésbé tűnik veszélyesnek. Ez nem ilyen ország. De erről nem az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás tehet.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs harag?

"Négy lábon járó életveszély. Akár így is titulálhatnánk a kutyát. Akit még soha nem támadott meg… Tovább olvasom