Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Nagy ho-ho-hó

JEGYZET - "Ahelyett, hogy szidjuk a közterület-fenntartókat, a portánk előtti pár métert igazán elsöpörhetnénk."
Ezt jól kifogtuk! – dideregtem hólapátolás közben meg-megállva. Emlékszem, gyerekkoromban nem értettem, hogy a felnőttek miért csóválták a fejüket, ha én telente nagy hóban és tartós hidegben reménykedtem. A felfogásom alaposan megváltozott, amikor 1987 legelején a mostanihoz hasonló időjárás zűrzavarossá tette a közlekedést, és valahogy már eszembe sem jutott szánkózni vagy hógolyózni. Örültem, hogy nem kell iskolába menni, és a fűtőtest meleget áraszt. Az elmúlt napokban egyre többször jut eszembe az a tél és a fűtőtest.

A kormányzat nyilván bizonytalan, mint minden hatalom a meteorológia esetében. Nem tudni, hányan fagynak meg a saját otthonukban vagy az árokparton, mert odáig sem jutnak el. A hajléktalanok egy része köztudottan ódzkodik attól, hogy menhelyre menjen, és persze egyelőre az is kérdéses, a lakosságban mennyire tudatosodott, hogy kemény tél van. Ezért a kampányszerű figyelmeztetés és az illetékes szervek mozgósítása. Hiszen a mérleg ezúttal is csak utólag vonható meg, akkor derül ki, hogy mindez hisztéria volt vagy józan előrelátás. Már nem volt hiába a vészjelzés, ha azt vesszük, hogy még így is hárman fagytak meg szombatról vasárnapra virradó éjjel az országban, és a rendőrök 152 embert mentettek meg a biztos haláltól.

És azért sem árt a rendszeres híradás, mert sokan még mindig nem hiszik el, hogy 40 centi hó esett, és a zimankóban jó, ha egy nyomon járhatók az utak. Csak nézek, amikor autósok eszetlenül nyomják a gázt, holott nyári gumival vannak, és az első kanyarban elakadnak. Sík idegek jó néhányan, hogy az útkezelők nem aszfaltig kotorták el a havat az első órában. Róluk meg az jut eszembe, hogy ha amúgy is szegény az eklézsia, mondjuk, összehangolhatná az állami közút az önkormányzati utakért felelős környezetgazdákkal, mikor dúrja rá a járdákra, buszöblökre a havat. Ma, előre tudom, az lesz a méltatlankodás tárgya, hogy miért nem pucolta ki a parkolókat az SZKT. Hát azért, mert sokan ott hagyták az autójukat egész hétvégére. Na és a magunk háza tájáról se feledkezzünk meg! Ahelyett, hogy szidjuk a közterület-fenntartókat, a portánk előtti pár métert igazán elsöpörhetnénk. Ez ugyanis nem kívánságműsor, ez kötelesség! Hát ilyenekre gondol az ember lánya hólapátolás közben.

Olvasóink írták

  • 4. Agáta 2012. február 07. 09:53
    „Egyet értek a cikk írójával abban, hogy össze kellene hangolni a hóeltakarítást. Tegnap kénytelen voltam elmenni az SZTK-ba. A buszmegállók tele hóval, az úttestről kellett a magas lépcsős buszra felszállni, ami 2 kézzel kapaszkodva is igen nehezen ment nekem és még sok más idősebb embernek. Mi nem vagyunk abban az állapotban, hogy a havat takarítsuk.
    Házunk előtt - amikor elindultam itthonról - két 60 körüli szomszédasszony dúrta a havat, a fiatalabb és idősebb - jó karban levő - férfi lakótársak közül vasárnap mindössze egyet láttam hólapáttal a kezében, pedig laknak nálunk legalább 10-en. Baj van a neveltetéssel, a hozzá állással, az biztos.”
  • 3. Herli 2012. február 06. 15:27
    „Kedves Tünde, azt már elfelejtette, hogy milyen is volt az éjszakai hideg? Mi akkor a kazánház(!) oldalán a hivatalos hőmérőn mínusz 28 fokot mértünk ´87 február 7-én. Nem is a nagy hó, hanem a nagy hideg okozott gondot, mert nem indultak az autók, a targoncák, szétrobbantak a a légfüggönyajtók a gyárban.. stb.
    Sőt január elején is volt ilyen mínuszos egy-két nap abban az évben.”
  • 2. kiokushyn 2012. február 06. 14:40
    „V aló igaz, meg kell(ene)fogni a hólapátot mindenkinek.
    Viszont úgy gondolom, hogy jogosan szidjuk a közterület-fenntartókat mert az bicskanyitogató amit csinálnak, ill. amit NEM csinálna.k”
  • 1. howatowabb 2012. február 06. 13:32
    „Bizony- bizony. Ilyenkor rendszerint én is megtalálom a hólapát végét. Aztán pedig, miközben serényen tologatom, közben arra gondolok, hogy a gyerekeim is látják, természetes nekik, hogy esik, megyünk. Sok az idősebb lakó, helyettük is megyünk, ahogy esik, éppen úgy. De azt is látom ilyenkor, hogy egy- egy autótulajdonos, akit körbekerített a hó, az épp csak annyit lapátol, amennyit muszáj, még be is indítja a motort, hogy próbát tegyen, kifér-e már!? Szánalmas. Szerencsére ez a ritkább, de sebaj, majd ha kiáll, akkor ott is tologatunk egy kicsit.
    (helyette is)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűhó

"A nagy hóra igenis föl kell készülni, nemcsak lapáttal, homokkal, fűrészporral, ennivalóval, hanem lélekben is." Tovább olvasom