Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Romák és cigányok

"Bajban vagyok, mert hogyan is fogalmazzak? Mondjam azt: nagy szegénységben élnek a magyarországi cigányok? Vagy inkább így lenne helyes: a romák? Merthogy e hazában az elmúlt években jószerével csak azon zajlik a vita, milyen megszólítással is illessük azt a népcsoportot, amely helyét keresi világunkban."
Bajban vagyok, mert hogyan is fogalmazzak? Mondjam azt: nagy szegénységben élnek a magyarországi cigányok? Vagy inkább így lenne helyes: a romák? Merthogy e hazában az elmúlt években jószerével csak azon zajlik a vita, milyen megszólítással is illessük azt a népcsoportot, amely helyét keresi világunkban. Akikről pontosan tudjuk, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztesei lettek (bár korábban sem dicsekedhettek túl sok győzelemmel), családjaik többsége embertelen körülmények között él, s már az is szerencsésnek mondhatja magát közülük, akinek nemhogy adnak, de legalább ígérnek munkát.

Igen, körülbelül ennyire sikerült megoldani a cigány- (roma?) kérdést Magyarországon, s eközben jogvédők azon vitatkoznak, sértő-e vajon a cigány kifejezés, s mennyivel eurokompatibilisebb, ha romát mondunk.

Vagyis eljutottunk megint csak a felszínhez. Merthogy több cigány (roma) emberrel elbeszélgetve én bizony úgy látom: őket aztán csöppet sem érdekli az emberi jogok védelmében meghirdetett nyelvészkedés, amikor olyan emberi jogaikért harcolnak, mint a tisztes megélhetés, a program, mi nemcsak papíron létezik, hanem valóban felzárkóztat. Iskolákat szeretnének, ahol cigány-roma gyerek „magyar" mellett békésen megfér a padban, munkáltatót, aki meglátván a cigány-roma jelentkezőt, nem böki ki rögvest foghegyről: mondhattak bármit a munkaügyi központban, nálunk momentán minden hely betelt.

Sokan állítják: a cigány-romák sorsán már csak azért sem könnyű javítani, mert ez egy roppant kényes kérdés. Hogy mennyire, azzal éppen napjainkban szembesülhet Szeged városa. Mint arról szombati lapszámunkban írtunk, a reptér melletti düledező házakból kiköltöztették a lakókat, s közel harmincmilliót áldozva új, sokkal lakhatóbb otthonokat kínáltak fel a csontig lepusztult, hideg falak helyett. Hihetnénk: ezt örömmel szemléli mindenki. Ám máris összecsaptak a vita hullámai – van, aki kitelepítésről beszél, cigányok meghurcolásáról, miközben ezek a tiltakozók elnézték évekig, mekkora szenny borítja már a Bajai úti nyomorházak környékét, s elnézik azt is, milyen körülmények között élnek Dorozsmán az Árpa utcai panelputrik cigány-romái.

Pedig a fent említett cigánytelepek helyett (netán helyén) csak szebb világ várhat a cigány-romákra. Olyan, ahol már ők is tervezhetnek, nem csupán velük terveznek, leginkább választások előtt. Hogy aztán az új lehetőséggel mennyire tudnak élni, az már rajtuk is múlik. De megsegítésükről egy percig sem feledkezhet meg a hatalom, mert a cigány-romák szomorúsága az egész ország bánata is. A gondok megoldása pedig, még egyszer hadd vessem papírra, nem azon múlik, hogy cigánynak, netán romának szólítjuk őket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jöhet az eső

"Amikor a megyeszéli kis falu fiatal polgármesterét arról faggatom, mi az, amire most, tizenöt évvel… Tovább olvasom