Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Samu bácsi

"Orvosoknak szoktam mondani, annyi jó betegség közül választhatnátok, miért a legrosszabbat veszitek elő? Biztosan tudta, amikor a mentő berobogott vele a klinikára, hogy szalmaszálon függ az élete, de mivel addig vele se fordult elő, hogy meghalt volna, gondolom, erősen bizakodott, hogy ezt is túléli."
Az orvosok is elmennek, ha üt az órájuk. Ki hamarabb, ki később. Gyilkos fekete humor mondatta nagyon régen már – Nevető fejfák címen meg is jelent egy folyóiratban –: Itt nyugszik kedves orvosom, körülötte, akiket gyógyított. Halotthoz nem illik az ilyen beszéd, de amikor először találkoztam vele, még Pusztamérgesen, elmondtam neki, és jót nevetett rajta. Ahová temették, nem az ő tisztes kort megért betegei nyugszanak körülötte, a lényeg most az, hogy szinte közönséges baleset szabta ki neki is az utat. Otthoni baleset.

Orvosoknak szoktam mondani, annyi jó betegség közül választhatnátok, miért a legrosszabbat veszitek elő? Biztosan tudta, amikor a mentő berobogott vele a klinikára, hogy szalmaszálon függ az élete, de mivel addig vele se fordult elő, hogy meghalt volna, gondolom, erősen bizakodott, hogy ezt is túléli. Ahogy egy nagy-nagy másikat is túlélt már. Ha jól emlékszem, gyorsforgalmi úton a repülőtérre ment éppen a buszuk, amikor fölborult. Akkor sikerült úgy összerakni eltört csontjait, lábra kapott.

Többgenerációs orvosfamíliák betegek hadát szokták örökül hagyni gyermekeikre. Azokat a nyavalyákat is, amelyekkel nekik sikerült megküzdeniük, és a beteg megmaradt, meg azokat is, amelyeknél később talán a családénál is nagyobb volt az orvos gyásza. Személyes tapasztalásom nincsen működéséről, akkoriban még nem környékeztek idétlen bajok, rendelőjén egyszer mentem csak át, amikor a családnál megfordultam. Édesanyám hirtelen bajáról kérdeztem egyszer, utcán összefutva. Jólesett, ahogy megvigasztalt. Azt azonban tudom, számon tartotta a falu. Tisztelte is annyira, amennyi megbecsülés az egyetlen orvosnak kijárt.

Élt még akkoriban a Téli esték sorozat, ő is tartott egy előadást az iskolában, férfiaknak valót. Pontosítanom kell, többet is tarthatott, én ezen voltam jelen. Ahogy ő beszélni tudott a föld népével, tanítani kellene. Ha lehetne tanítani egyáltalán. Egykori tanárként mondom, arra születni kell. Nem hiszem, hogy ezt tanította volna az egyetemen, amikor meghívták professzornak, de átüt az ilyen képesség bármilyen témán is.
Sírjánál ott álltak az egyetemről azok, akik még vele együtt dolgozhattak, én a mérgesiek mellé húzódtam. Alföldi falusi orvosok között ő volt az első, akit szemtől-szemben ismerhettem. Tapasztaltam, később is figyeltük egymást. Ő jobban belelátott az én munkámba, egyszer-egyszer mesélgetett is megírni való történetkéket. Ha leírogatta volna, akár nyugdíjasként is, szép kötet kerekedett volna ki belőlük. Patikus felesége is kedvességgel volt megrakva. Azt hiszem, ő se könyvből tanulta az emberek becsülését.

Utolsó üzenetét megkaptam, nyugodjék békében!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karcsi bugyija

"Senkit ne zavarjon az, hogy Karcsinak nem is lehet bugyija, ámbár a mai kifordított világban minden… Tovább olvasom