Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Az év utolsó napjai a Csillagban

Szeged - Az év utolsó napjához közeledve sokan tesznek ígéretet arra, hogy a jövőben ezen vagy azon változtatnak. A börtönökben ez másképpen van, az elítéltek nem nagyon fogadnak meg semmit.
És ezt nem befolyásolja, hogy kinek még mennyi van hátra, ugyanis, aki még évekig ül, mint Jakab Róbert, az azért, akit néhány hónap választ el a kiszabadulástól, mint Jónás Gyulát, meg azért.

– Hülyeség! – vágja rá Jakab Róbert. A hét éve raboskodó férfi a Szegedi Fegyház és Börtönben arra a kérdésre válaszolt, hogy az év vége felé közeledve megfogad-e valamit, például azt, ha kiszabadul, soha többé nem követ el semmilyen bűncselekményt.

Szerinte hiába is próbálna, nem tudna letérni arról az útról, ami elvezette a bűnözésig. Ezzel magyarázza, hogy miért felesleges olyasmit megfogadnia, amit úgyse tudna betartani. Ezután szenvedélyesen beszél arról, hogy „kint" hiába keresett és talált munkát, tartósan sehol nem tudott megmaradni. A megélhetésért kezdett lopni. Ezt többször is hangsúlyozza. Legutóbbi munkaadója 176 nap után rúgta ki, főnöke a 176. napon vette észre, hogy ujjai összenőttek, ezt pedig munkavédelmi szempontból balesetveszélyesnek minősítette, és azonnal elbocsátotta.

Jónás Gyula és Jakab Róbert a börtön könyvtárában. Az előbbi már márciusban veheti a kabátját... Fotó: Frank Yvette
Jónás Gyula és Jakab Róbert a börtön könyvtárában. Az előbbi már
márciusban veheti a kabátját... Fotó: Frank Yvette

A 40 éves Szolnok megyei férfit legutóbb azonban nem lopás, hanem emberölés miatt ítélték el, 2031-ben szabadul. Nem részletezi, hogy kit ölt meg, annyit mond, rosszkor volt rossz helyen, és hogy sajnálja, amit tett.

– Mielőtt elítéltek, én is rendszeresen tettem fogadalmat. Volt, amikor megfogadtam, hogy egy évig egyetlen korty alkoholt sem iszok. Látja, azt akkor betartottam. A fogadalmakat mifelénk be kell tartani. Ezért nem fogadnám meg, hogy többé nem bűnözök, mert az a korábban már említettek miatt betarthatatlan – mondja Jakab Róbert, aki a szintén emberölés miatt elítélt testvérével és még három másik rabbal osztja meg a zárkáját a Csillag börtönben.

A börtönben ritka az újévi fogadalom

– A börtönben értelmetlen bármit is megfogadni, ugyanis olyasmit minek ígérjen meg az ember, amit nem is tehet meg. Például hogy leszokik az ivásról, ha nem is juthat alkoholhoz. Mi öten vagyunk egy cellában, de sem tőlük, sem másoktól nem hallom, hogy megfogadnának valamit. Talán jövőre, január 1-jétől leszokok a dohányzásról. Talán. Most napi másfél dobozzal szívok, sok. Ha így döntök, betartom, leszokok – mondja Jakab Róbert.

A férfi szerint a nála két évvel korábban szintén gyilkosság miatt elítélt testvére ártatlanul ül. „Még a bíró is megkérdezte tőle, hogy kit leplez, kit véd." Szinte biztos benne, hogy a bátyjáról kiderül, semmi köze ahhoz a bűncselekményhez, amivel megvádolták és elítélték. Szerinte egyébként egyszerre könnyű is, meg nehéz is, hogy együtt „ülnek" a testvérével. Könnyű, mert megbízhatnak egymásban, de nehéz is, mert látják egymás szenvedését.

Beszélgetésünket „megzavarja" egy újabb elítélt belépése. Jónás Gyula jövő márciusban kedvezménnyel szabadul. Lopásért ítélték el hét év hét hónapra.

– Tényleg beszélgetni akarnak velem? Tényleg meghallgatnak? Tényleg elmondhatom, hogy miért vagyok itt, és tényleg kíváncsiak arra, hogy teszek-e fogadalmat? – teszi fel egymás után a kérdéseket a harmadik emeleti olvasóterembe belépve.

Az igent meghallva leveti zubbonyát, felgyűri inge ujját, lehuppan a székre, és néhány pillanatnyi merengés után belevág: – Édesanyám korán meghalt. Négyen vagyunk testvérek. Egy kicsi húgom és két kisöcsém. Apukám alkoholista volt, nem törődött velünk, árvaházba kerültünk. Amikor 18 éves lettem, Tiszadob következett. Az ilyenek, mint amilyen én is voltam, az árvaházból nagykorúságuk miatt kikerültek oda, a nevelőintézetbe mehettek lakni. Próbáltam dolgozni, de miután kiderült, hogy nincs rendes szállásom, mindenhol azt mondták, másnap menjek vissza. A következő napon már azzal fogadtak, hogy betöltötték az állást. Lopni kezdtem. Azért, hogy meg tudjak élni, hogy ne haljak éhen, és hogy a testvéreim, a kicsi húgom és a két kisöcsém se haljon éhen. Nekem kellett gondoskodnom róluk. Igen, nem szégyellem a múltamat, azt, hogy mivel ritkán kaptam munkát, loptam! Esténként találkoztunk a Tiszavasvári melletti erdőben, egy tisztáson, ahol elosztottam közöttük, amit (be)szereztem. Nekem csak ők voltak a fontosak, nem akartam, hogy fázzanak, éhezzenek – mondja Jónás Gyula egy szuszra.

Kint talán még fogadkoztak, bent már nem teszik. Fotó: Frank Yvette
Kint talán még fogadkoztak, bent már nem teszik.
Fotó: Frank Yvette

A 33 éves férfi beszédközben elérzékenyül, hangja el-elcsuklik, nem próbálja titkolni, hogy a szeme is könnybe lábad. Hosszasan és mindig vissza-visszatérve beszél arról, hogy mennyire szereti testvéreit, sajnálja, hogy megszületésük óta nélkülöznek, egyáltalán azt, hogy ilyen sors jutott nekik, és hogy senki nincs, aki segített volna vagy segítene rajtuk. Elmondja, hiába kérte meg többször is a „háromszobás tanácsi lakásban az új feleségével és két mostohagyerekével élő" édesapjukat, hogy fogadja be a három kicsit, a vége mindig az volt, hogy az apa ajtót mutatott neki(k).

Miközben a fiatalabb férfi beszél, az idősebb érdeklődve hallgatja. Érezni lehet, hogy előbb vagy utóbb „beszól". Így is lesz, Jakab Róbert úgy dönt, nem vár tovább, szót kér. Jónás Gyula szavaira utalva mintegy magát, illetve korábbi tetteit igazolva megjegyzi, na ugye, hogy van olyan, amikor az embernek nincs más választása, csak a bűn. Ha nem talál munkát, kénytelen lopni, különben éhen hal.

Jónás Gyula a rövid kitérő után visszaveszi a szót: – Ha néhány hónap múlva kiszabadulok, megkeresem a testvéreimet, és ha ők is úgy gondolják, együtt fogunk élni. Megtértem, hiszek Istenben, rengeteg segítséget kapok Jézus Krisztustól. Elnyertem a bűnbocsánatot. Tanultam, több eszem lett. Én most év vége felé közeledve semmit nem fogadok meg, de terveim vannak. Ugyanazok, mint bebörtönzésem előtt: találni egy nőt, aki tudna egy családban élni velem és a kicsi húgommal és két kisöcsémmel – mondja könnyes szemmel Jónás Gyula.

Jónás Sára, Csaba, Sándor

– Remélem, Sára, Csaba és Sándor jól vannak, és ugyanúgy szeretnék, hogy együtt éljünk, mint én. Szegények, nem tudok róluk semmit, de ha kiszabadulok, megkeresem őket. Gondoskodni akarok róluk, segíteni szeretnék nekik. Bízom benne, ha meglátják a rólam készült fotót, és elolvassák, mit mondtam, megtudják, hogy hol vagyok, és felveszik velem a kapcsolatot. Én eddig hiába kerestem őket, a nekik írt levelek nem jutottak el hozzájuk – mondja bizakodva Jónás Gyula.

Olvasóink írták

  • 12. Luckatosh 2008. december 28. 14:21
    „A fotokat elnezve nincs ciganybunozes!”
  • 11. Luckatosh 2008. december 28. 13:43
    „Az a sok jo segbekuki ami ott a szilveszteri buliba lesz...”
  • 10. kobold 2008. december 28. 07:50
    „andrisne: Te éretettél félre valamit ez a szolárium nem igazán az amire gondolsz.”
  • 9. andrisne 2008. december 28. 07:11
    „netuddki!!!!!!!!!!!!valamit,nagyon félrenéztél...........nincs szolárium a csillagban........”
  • 8. Nagygábor 2008. december 27. 23:55
    „Jellemző!! Miért kell mindenkit a bőre színe alapján megítélni???
    Nem elég az, amit elkövettek?
    Egyébként: és ha valóban úgy gondolják ahogy elmondták?
    Legyetek ....”
  • 7. dodó 2008. december 27. 19:37
    „Ez a megható és szívhezszóló cikk (interjú) akár a romnet.hu-n, vagy az SZDSZ házi lapjában is megjelenhetett volna és akár czirkLIFEpéter is jegyezhetné.

    Szegíny ártatlan, kirekesztett, Gárdától rettegő, pozitív diszkriminációval megbélyegzett megélhetési gyilkoscigányok! A szívem szakad! Addig is, amíg kiheverem ezt a szörnyű traumát, érdeklődve várok néhány cikkecskét más szemszögből! Pl.: mit érzett az ártatlanul pár száz forintétr lemészárolt iős asszony, akit meg is becstelenítettek és feldaraboltak!
    Gratulálunk, szerkesztő p.társ? Ha kiszabadulnak, ugye befogadja ezeket a kedves családjába? Ez lenne a szép dolog, nem lebecsülve a megrázó cikkét, ami szintén nagyon keresztényi dolog!

    Addig is, amíg másfajta cikkek jelennek meg kedvenc lapunkban, itt van egy tegnapi SZON írás:
    "Roma "törvénytisztelet": a 24 éves cigányt eddig 15-ször, a 35 évest 31-szer ítélték el
    2008-12-26. 22:37 /SZON/"”
  • 6. Mathiasking 2008. december 27. 19:14
    „Ha szolárium nem is de szökőkút és szines TV valamint számítógépek vannak a csillagban.”
  • 5. TELSTAR 2008. december 27. 17:54
    „Minek kell ezt a gyilkos testvérpárt kiengedni? Nincs elég fa ??”
  • 4. sujokbálint 2008. december 27. 17:19
    „Annyira megható történet. Jó szándékú emberek, ez lerí róluk. Csak a testvíreirűl akart gondoskodni.

    Az egész családom sír. Remélem mihamarabb szabadul a másik ártatlan lélek is, és nem kell 2031-ig bent ülnie.

    Már nagyon várja őket a társadalom, melynek biztos hasznos tagjai lesznek.”
  • 3. netuddki 2008. december 27. 17:11
    „Én nem sajnálom öket.Még szolárium is van a börtönben úgy látom.”
  • 2. kobold 2008. december 27. 16:58
    „Végig olvastam a cikket , teljesen felvagyok háborodva,
    aki ezeket sajnálja, bedől nekik, az még nem találkozott ilyen emberekkel.
    igérnek füt- fát,mi biztositunk luxus körülményeket nekik. sokszor azok az emberek nem
    élnek olyan körülmények között akiket kirabolnak mint ők most!”
  • 1. ISD_Avenger 2008. december 27. 16:34
    „Mindjárt én is elsírom magam...
    Nekik bizony fegyvert szegeztek a fejükhöz, ezért KÉNYTELENEK voltak bűnözni!
    A rohadék világ meg nem hajlandó ezt megérteni!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pirotechnika: 28-ától szabad a vásár

Szeged - December 28-ától lehet engedély nélkül megvásárolni az úgynevezett közepes tűzijátékokat.… Tovább olvasom