Szeged - delmagyar.hu

Ahogy a hagyományos naplónak, blognak nevezett internetes változatának is az önkifejezés a lényege: a felhasználók bejegyzésekben örökítik meg gondolataikat, élményeiket, véleményüket. Művészek, sportolók és politikusok is használják, de kicsit másképp. Vajon mit ír blogjában Márkus Judit, Janics Natasa vagy Sándor Klára?

Alig egy évtizede hódít a blog (az angol web és log =„napló" szavak összevonásából), a felhasználók máris saját képükre formálták az internetet. Olyan a blogszféra, mint egy virtuális Hyde Park, ahol bárki kiállhat, és megmutathatja magát: íme, ez vagyok én, és ez a véleményem – akár név nélkül is. A magánemberként blogolók gyakran burkolóznak ugyanis névtelenségbe, elvégre sosem lehet tudni, ki akad rájuk a szomszédságból, iskolából, munkahelyről.

Fájdalmas költözés

Nem érvényes ugyanez a blogoló hírességekre: mert a magánjellegű, szakmai, hobbihoz, kultúrához köthető webnaplók mellett művészek, sportolók, politikusok is élnek a világháló adta lehetőségekkel.
Márkus Judit, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze kis híján egy éve vezeti blogját. – A színházi világ kulisszatitkairól és ezen keresztül persze magamról is írok, de a magánéletet megtartom a saját naplómnak – árulja el a közkedvelt színésznő. Blogjából kiderül, mit gondol a hakniról, miért szereti a szinkronszínészi munkát, és mennyire fájdalmas volt kiköltözni a Kelemen utcai színészházból. – A blogírásban fontos a kapcsolattartás a közönséggel, ám leginkább saját gyönyörűségemre jegyzem fel a nagyobb dolgokat, mert szeretek írni – osztja meg velünk blogolási szokásait. – Nem rendszeresen jelentkezem, megvárom, amíg vágyom rá, hogy megfogalmazzak egy-egy eseményt, gondolatot.

Márkus Judit színésznő számára a blogírásban fontos a kapcsolattartás a közönséggel. Fotó: Frank Yvette

Tisza Kata, a honi irodalom ügyeletes kékharisnyája az életet és az irodalmat próbálja összehozni blogjában, egy-egy „izgató" könyv- vagy filmélményét éppúgy megosztja a „drága olvasó-bébikékkel", mint influenzáját vagy parfümmániáját. Bár munkásságáról megoszlanak a vélemények, kedvelői értékelik az erőfeszítéseit: ezt mutatja az átlag harminc-ötven hozzászólás, ami bejegyzéseire érkezik.

A bulvársport.hu oldalon a tőle megszokott vehemenciával számol be Janics Natasa, olimpiai és világbajnok kajakosunk arról, hogy használtautó-vásárlásnál egy barátjának akart segítni, de sok hazugsággal és sumáksággal találkozott, így majdnem nekiesett a kereskednőnek. Sporttársa, Vajda Attila, ausztráliai edzőtáboráról vezet blogot, amit rendhagyó módon lapunk sportoldalain követhetnek olvasóink.

Interaktív páros Márkus Judit férje, Janik László szintén blogol, de egy úttörő kezdeményezés, az első magyar webmusical munkálatai miatt mostanság nincs ideje írni. A 80 nap alatt a Föld körül című Jules Verne-művet dolgozzák fel Mátyássy Szabolcs színésztársával, interaktív módon. – Arra gondoltunk, mi lenne, ha kezdettől teret adnánk az emberek véleményének – beszélt a színművész az ötletről. – A készülő mű honlapján végigkövethetik a szöveg és a zene alakulását, sőt közülük várjuk a jövendőbeli szereplőket is. Már eddig is nagyon izgalmas a kísérlet – meséli –, tízezres nagyságrendben nézték meg a honlapot és a blogot.

Politikusok emberi oldala

Míg a művészek, a sportolók többnyire zárt világukba avatják be az érdeklődőket, a blogoló politikusok emberi oldalukat igyekeznek bemutatni, politikai céljaik ismertetése mellett. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kormányzás gondját-baját és Totó kutya betegségét egyaránt megörökíti, Orbán Viktor politikusi mindennapjait videón követhetik az érdeklődők. Lévai Katalin EP-képviselő magát is becsempészi írásai közé, melyek a nők helyzetéről szólnak: beszúr egy-egy családi történetet, könyv- vagy filmélményt. Hasonló taktikával írta bejegyzéseit Sándor Klára nyelvész, az SZDSZ országgyűlési képviselője, a Szegedi Tudományegyetem docense. A tudós-politikus három éve kezdett webnaplót vezetni, és azt vallja: az értékválasztása többet mond el egy emberről, mintha a magánéletét tenné közszemlére.

Vállalják a felelősséget

– Egy politikus közéleti céljai összhangban vannak azzal, milyen értékeket tart fontosnak, ezért kerültek ki a blogra a kedvenc könyveim, a Szegedhez fűződő viszonyom vagy a Feminista Almanachban megjelent írásom – magyarázta, de a blog írását időközben abbahagyta, mert az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. – Csak részben igaz, hogy az internet elősegíti a demokrácia működését, a névtelen hozzászólások torzítják a beszélgetést – véli, mert a hozzászólóknak nem kell vállalniuk a felelősséget a véleményükért.

Abban Márkus Juditnak és Sándor Klárának is igaza van: a névtelen hozzászóló olykor többet enged meg magának, mint amit nevével vállalna – bár a bejegyzéseikre érkezett reakciók alapján nincs miért aggódniuk. Kiszel Tünde blogjára sajnos nem sikerült ráakadnunk, pedig ott megtudhattuk volna, mire képes a magyar, ha kritikus.