Szeged - delmagyar.hu

„A kilenc és fél órás repülőút után Peking hatalmas, kétnapos felhőszakadással fogadott, de ez nem vette el a kedvünket a tömérdek kulturális élmény élvezetétől az ott töltött négy nap alatt" – írja úti beszámolójábanDrevenka Istvánné Lovász Ágnes, a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanára, aki kilenc diákkal utazott a Kínai Híd Nyári Táborba a kínai oktatási minisztérium és a Konfuciusz Intézet Központja költségén. A fiatalok második idegen nyelvként kínaiul tanulnak egy, illetve két éve – most tovább gyarapították tudásukat, sőt nyelvvizsgát is tettek.

Közös csoportkép. Radnótis diákok pózolnak vendéglátóikkal Kínában. Fotó: DM/DV

A radnótisok az első négy nap után Sanghajba utaztak. „Egészen különleges élményként megtapasztaltuk a tájfunt. Bár vendéglátóink testi épségünket védve arra kértek, ne hagyjuk el aznap a szállodát – ki is használtuk a napot arra, hogy a vizsgára és a záróeseményként megtartandó prezentációnkra készüljünk –, az ablakon keresztül éreztük a váltakozó intenzitással süvítő szél nyomásának erejét, láttuk, hogyan hajlítja szinte derékba a pálma- és platánfákat, milyen az, amikor vízszintesen esik az eső" – fogalmaz a kísérő tanár a sanghaji élményekről.

Meghálálták a segítséget Megírtuk, a négy évvel ezelőtti szecsuáni földrengés áldozatainak nyújtott magyar segítséget viszonozta most az ázsiai ország. A 70 ezer halálos áldozatot követelő természeti katasztrófa idején Magyarország 50 gyereket látott vendégül. A vasárnap véget ért táborban hazánkból 10 középiskolai csoport vett részt 90 diákkal. A nyertes csoportokat a Nemzetgazdasági Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az ELTE Konfuciusz Intézetének szakértői választották ki a beadott pályázatok és egy szóbeli interjú alapján.

– Sok nevezetességet láttunk, többek között a Tienanmen teret, a Tiltott Várost, a Nyári Palotát, Dazu sziklába faragott templomát és a kínai nagy falat. Számomra az ottani emberek viselkedése a legérdekesebb. Náluk teljesen természetes, hogy valaki este tízkor pizsamában leugrik a helyi szupermarketbe bevásárolni, vagy beül egy gyorsétterembe vacsorázni. Egyébként is jellemző a kínaiakra, hogy szeretnek az utcán élni. Spontán, egymás számára idegen emberekből gyűlnek tömegek esténként azért, hogy táncoljanak vagy tai chit gyakoroljanak – meséli Varga Ákos, a Deák-gimnázium jövő tanévben érettségiző tanulója.

– A kínai konyha változatossága is megdöbbentő volt, már az első naptól kezdve megtapasztalhattuk, mennyire rajonganak a csípős ételekért. A szervezők ügyeltek arra, hogy a különböző, Kínában élő kisebbségek specialitásait is kipróbálhassuk, így például mongol és ujgur éttermekben vacsoráztunk. A mongol étteremben még egy táncbemutatót is megcsodálhattunk. Számos magyar néptáncelemet fedeztünk fel – fogalmazott a szintén deákos Nógrádi Eszter. A fiatalok két hetet töltöttek Kínában.