Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Szabolcs, a boldog állatkert-igazgató

Szeged - Hét évvel ezelőtt írtunk először az üllési Sárközi Szabolcsról. A gyermekbénulásban szenvedő fiú orral festett képeivel hívta fel magára először a figyelmünket, majd cikkünk nyomán sok száz segíteni akaróét. Szabi a hónap elején ünnepelte 21. születésnapját. Az internet segítségével kitárult előtte a világ, több órát térdel nap mint nap a számítógép előtt. Még mindig fest, állatkertjét azonban megtizedelte a róka, kedvence, a páva is elpusztult.
Az előszobában álló kanapéra Sárköziné Erika kiteszi a faragott fatálcán a festékes tubusokat, a rajztáblát. Szivacsot készít elő.

– Kéket. Világost – mondja Szabolcs. Anyukája kikeveri a színt. Szabolcs előrehajol, beledugja az orrát a festékbe, aztán szétmázolja a rajztáblára erősített lapon. Egy fát fest zöld mezőn, kék égbolttal. Sárköziék üllési házában vagyunk. Szabi február elején ünnepelte 21. születésnapját. „Vén kóró vagyok" – mondja magáról nevetve. Mások ebben a korban még tanulnak, vagy már az államvizsgájukra készülnek, bulizni járnak, biciklitúráznak a barátaikkal. Szabolcsnak mindez nem adatott meg. Gyermekbénulásban szenved. Nem tud járni, nem tudja a kezeit használni, és beszélni is csak nehezen képes.

Eltelt hét év

Hét év. Ennyi telt el az első újságcikk óta. 2004 novemberében írtunk először az orral festő kisfiúról: az akkor 14 éves Szabi festményeit egy kiállításon láttuk. Amikor meglátogattuk, kiderült, nemcsak rajzolja az állatokat, hanem van is neki jó néhány. Körbekalauzolt bennünket az udvar egyik szegletében kialakított állatkertben, ahol papagájok, tengerimalacok, kutyák, nyulak, hörcsögök laktak akkortájt.

A faluszéli házban nem sok minden változott az elmúlt hét évben. Amikor belépünk a nem túl jó állapotú épület előszobájába, Szabolcs örömmel üdvözöl bennünket. A kanapén ül. A tükör előtti asztalon díszes pávatollak, a fal mellett DVD-k: Föld, természet, tudomány – Szabit minden érdekli. A falakat a festményei és a kiállításokon kapott oklevelei díszítik. A kanapé mellett számítógép: a 21 éves fiú e-mailben és közösségi portálokon tartja a kapcsolatot barátaival, ismerőseivel. A klaviatúra gombjait az orrával nyomkodja. Inkább nagybetűket használ: azt jobban látja. Sok időt tölt a számítógép előtt, de nem csak chatel vagy levelet ír. Anyukája büszkén meséli: Szabi az idokep.hu „munkatársa", mindennap ő jelenti az üllési időjárást, a hőfokot az internetes portál szerkesztőinek, akik ezt fel is vezetik a honlapra.

Szabolcs édesanyja, Sárköziné Erika nagyon büszke a fiára, és mindenben segíti. Fotók: Schmidt Andrea
Szabolcs édesanyja, Sárköziné Erika nagyon büszke a fiára, és mindenben segíti.
Fotó: Schmidt Andrea

Rég láttuk egymást. Van mit mesélni. Csak úgy árad belőle a szó – néhány dolgot értünk. Ha tanácstalanság ül ki az arcunkra, Szabi anyukája, Erika besegít. Ő egyébként nagyon szereti a fiát, és nagyon büszke rá. Örömmel mutatja a sok oklevelet és kupát: a lapunkban megjelent cikk nyomán sokan felvették a kapcsolatot a családdal. A szegediek nemzetközi jótékonysági kick-box-versenyt szerveztek, amelyet Szabinak ajánlottak. A verseny azért is volt különleges, mert a legjobbak nem a megszokott serleget kapták – Szabolcs festett mindegyiküknek egy-egy kupát papírra az orrával. Sőt: a dunaújvárosi kézilabdacsapat edzője dedikált labdát hozott ajándékba. – Sokat ér ez a labda nekem – mondja elmerengve Szabi.

Nem mindegy

Régebben Szabi hagyományos temperával festett, de azt nem szerette: keserű volt az íze. Néhány éve fedezték fel szülei azt a festéket, amely nem tartalmaz vegyszereket. Azóta azzal „dolgozik".

Boldog, és nagyon aktív


De tovább is van, Erika sorolja: kiállításokat is rendeztek neki, az egyiket a Művészetek Palotájában. A tengerentúlról is megkeresték őket. – A Délmagyarországban megjelent cikket olvasta Kaprinai Éva Új-Zélandon élő újságíró is. Amikor hazajött meglátogatni az anyukáját, felhívott minket, hogy eljönne. Írt egy cikket Szabiról a Wellingtoni Magyar Fészek Hírmondóba. Azóta is leveleznek, és rendszeresen küld neki térdvédőt – meséli Erika. Amire szükség is van, mert Szabi járni nem tud, ezért ha jó időben kint van az udvaron, négykézláb kúszik a földön. Állapota ellenére kiegyensúlyozott, boldog, és nagyon aktív. Fél nyolckor kel, bekapcsolja a gépét, megnézi, mi újság a világban, kapott-e e-maileket. Reggeli után fest. Tízórai után az udvaron tölti az időt az állatai között, akármilyen hideg van. Délután újra a számítógép elé térdel, zenét hallgat, leveleket ír. Porszívózni is szokott: a válla és a nyaka közé szorítja a porszívó csövét, úgy húzogatja a szőnyegen a porszívófejet.

Erika büszkén újságolja: nemcsak napkollektoros ház van, amit az ország minden részéről adtak össze a fiának, hanem szélkerék is, amit Szabolcs vásárolt. Az összes pénzzel, amit kap, ő gazdálkodik. A szélkereket azért vette, hogy a napkollektoros háznak áramot tudjon termelni. Győrben találtak egy céget, onnan rendelték. 220 ezer forint volt az ára, ebből 20 ezer forint árengedményt adtak Szabolcsnak, és megvették egy képét 25 ezer forintért, így a végösszeg 175 ezerre jött ki.

Mi újság az állatkerttel? – kérdezzük. Szabi mindig vidám, mosolygós arca lekomorul: hegyi papagáj, rozella, hörcsög van, de az állatok zömét – a gyöngyösöket, a törpe tyúkokat is elvitte a környéken garázdálkodó róka. Legjobban a pávát sajnálja, amit szintén a lapunkban megjelent cikk nyomán kapott karácsonyra Hódmezővásárhelyről hat évvel ezelőtt. A megmaradt állatseregletet bemenekítették a napkollektoros faházba, amit szintén jó érzésű emberek adtak össze Szabolcsnak.

Szabolcs egy fát fest zöld mezőn, kék égbolttal. Fotó: Schmidt Andrea
Szabolcs egy fát fest zöld mezőn, kék égbolttal.
Fotó: Schmidt Andrea

Az őzikét a szegedi vadasparknak ajándékozta

A páva mellett nagyon szerette az őzikét is, zákányszéki vadászok találták, ők hozták el neki, mert hallottak a mini állatkertjéről. Amikor az őzike felnőtt, Szabi a Szegedi Vadasparknak ajándékozta. Veprik Róbert személyesen jött el érte. – Kolléga! – eleveníti fel nevetve azt a napot Szabolcs. Anyukája magyarázza: a vadaspark igazgatója így szólította a fiát. Igazság van benne: mindketten állatkertet igazgatnak. Szabinak van egy másik kollégája is, a budapesti állatkert igazgatója, Hanga Zoltán. A múltkor írta is neki: ha tehetné, ott dolgozna nála, etetné az állatokat. De persze nem teheti. Nem tudja egyedül ellátni magát. Erika elmondja: az elmúlt években nehezebb lett a helyzetük. A férje is beteg, és most már náluk lakik a 70 éves nagymama is. – Három embert kell ellátnom, gondoznom, ápolnom. Reggeltől estig nincs megállás. Nem is tudom, ha Szabi nem lenne nekem, mi lenne velem – mondja. Könnyes lesz a szeme, de máris mosolyog, és nem fűzi a mondatokat tovább. Elhallgatunk egy kicsit. Erika nem engedi szabadjára bánatát, mert tudja, családjának tagjai csak rá számíthatnak. Erős asszony, bárki példát vehetne róla. Még könnyes a szeme, de máris felderül az arca: a mosómedvét mindenképpen meg kell néznünk! – mondja. Az egyik internetes licitportálon vette Szabolcs a medvét, 15 hetes volt, amikor az üllési mini állatkert lakója lett.

 1 százalék

Aki szeretné támogatni Sárközi Szabolcsot – akár adójának egy százalékával –, az a Partiscum XI. Takarékszövetkezetnél az alábbi számlára utalhatja át: Sárközi Sándorné 57600091-15180586.

– Ha adnak neki ruhát, azt is kimossa – mondja Erika, mi pedig elcsodálkozunk. de csak addig, amíg ki nem megyünk az udvarra. A nagymama zacskóban viszi a mosómedvének az élelmet, az pedig ugrál, szaladgál, mert tudja: itt az ebéd ideje. Fémitatójában megmos mindent, amit bedobnak neki – kekszet, lángost, diót –, és csak azután eszi meg. Úgy tűnik, Szabolcs a körülmények ellenére elégedett, boldog. Igaz, nem tud járni, de a családja körében él, szerető gondoskodás veszi körül, és van egy mini állatkertje. Állatkert-igazgatók kollégájuknak szólítják, vadászok számon tartják, sportolók tisztelegnek előtte egy-egy versennyel, kiállításokon mutatják be orral festett képeit. Az internetnek köszönhetően Szabolcs szűkös világa kitárult. Jó kedélyű, rengeteg dolognak tud örülni, nagyon sokat tud a világról – és a világ is tud róla. Szerény körülmények között élnek, de szeretetben. Barátaik, ismerőseik nem hagyták őket magukra. Úgy is vehetnénk, hogy minden rendben van. De amikor kilépünk a fakapun, és az autóba beülve elindulunk visszafelé, Szegedre, a szívünk egy kicsit mégis nehéz.

Olvasóink írták

  • 4. mityok 2011. február 27. 01:59
    „Meghato es remenykelto cikk, ami sok olvasot biztosan elgondolkodtat. Radikalis! A Cinikus vagy Szkeptikus talan jellemzobb nev lenne szamodra.”
  • 3. vidai 2011. február 26. 10:04
    „Öröm volt olvasni Rólad, Szabolcs. Kívánok Neked, Édesanyádnak és az egész családnak minden jót, erőt, kitartást a mindennapokhoz! Üdvözlöm a mosómedvédet is! És ne búsulj, hátha olvassa valaki ezt a cikket, aki ajándékozhatna Neked egy új pávát. :)”
  • 2. Mogyoró 2011. február 26. 08:12
    „Kedves Szabolcs! Csak így tovább.”
  • 1. lajosbácsi 2011. február 26. 07:42
    „Szabolcs! Fantasztikus, ahogyan megállod a helyed ebben a világban! Gratulálok a sok elért eredményhez, és sok erőt, kitartást és lelkesedést kívánok neked az elkövetkezendőkben! Édesanyádnak minden elismerésem! nagyszerű asszony, hogy erőt, időt fáradtságot nem ismerve ennyire összefogja a családod, és ilyen erős tud maradni a legnehezebb időkben is!
    Legyen szép életed! Fess! Alkoss! Élj! Legyél követendő példa sokunknak!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Oscar-esélyek a Google-keresések alapján

A Fekete hattyú című filmre kerestek rá a legtöbben a Google-ban - ezért tartják egyes elemzők Oscar-esélyesnek. A keresés trend szerint Aronofsky nyerhet a legjobb rendező kategóriában. Tovább olvasom