Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Bíróság előtt az amstetteni rém

Napokon belül bíróság elé áll Josef Fritzl, akinek a nyilvánosság előtt kell vallomást tennie szörnyű bűneiről. Az ítélet, hogy élete további részét börtönben tölti illetve pszichiátriai intézetben, nem lesz elégtétel a világnak.
24 éven át fogságban tartott és rendszeresen, brutálisan megerőszakolt lányának, Elisabeth-nek pedig azzal kell szembenéznie: anyjának köszönheti mindazt, ami vele történt.

Néhány nap választja el attól Josef Fritzlt, hogy sorsa végül beteljesüljön. A kis osztrák városban, St Pöltenben az esküdtek visszavonulnak majd egy szobába aktáikkal, és ítéletet hoznak egy olyan szörnyről, amiről eddig azt hittük: csak a hollywoodi forgatókönyvírók agyában születhet meg.

Az esküdtek naponta több mint két órán keresztül fogják hallgatni a szívszaggató tanúvallomásokat. És öt nappal később már teljes egészében látni fogják Fritzl vallomása és a videóra vett bizonyítékok alapján, hogyan vált ez a férfi erőszaktevővé, gyermekei megkínzójává és börtönőrévé, hogyan lopta el lánya életét.

A férfi, aki eldöntötte, hogy bezárja gyermekét, Elisabethet és 24 éven át szexuális vágyai kielégítésére használja, sosem fog megbocsátást nyerni.

Az ítélet, hogy élete további részét börtönben tölti illetve pszichiátriai intézetben, nem lesz elégtétel a világnak, amelyet teljesen megdöbbentettek az osztrák férfi szörnyűséges tettei.

Josef Fritzl és felesége
Josef Fritzl és felesége.

Ez a férfi mérhetetlenül gonosz. Hatalmas önkontrollal rendelkezett és a végsőkig védte titkát, a háza alatt kialakított börtönt, ahol a nyirkos sötétségben szakértők szerint legalább háromezer alkalommal erőszakolta meg a lányát. Hét gyermeket nemzett.

Fritzl nagyon jó alapjául szolgálna egy horrorfilmnek. A könyvvel, amelyet róla írtam, és aminek egyszerűen a Szörnyeteg címet adtam, megpróbáltam betekintést nyerni abba a mélységbe, ahol az ő lelke lehet, arra a helyre, ahol az emberségnek, a kedvességnek, a szeretetnek és a szánalomnak laknia kellene. Pszichológusok és pszichiáterek serege nyújtott nekem segítő kezet a lélek ezen sötét bugyrainak feltérképezéséhez, megbolydult személyiségének kiismeréséhez, hogy megtaláljam arra a kérdésre a választ: miért tette?

A szakemberek következtetése, hogy mi késztette Fritzlt, hogy elkövesse ezeket a borzalmas dolgokat, megegyezett azzal a három szóval, amit maga Fritzl mondott tavaly áprilisi letartóztatása után: „Nemi erőszakra születtem."

Fritzl a St Pölteni bírák elé csoszog majd cellájából, sztoikus lesz és meg fogja győzni magát – ahogyan veleszületett fölénye révén tette ezt egész életében –, hogy amit tett, az helyes. A rendőrök által biztosított furgon elviszi majd őt, a kék lámpa villog, szirénázik és forog körbe-körbe, míg megérdemelten visszakerül magányos cellájába.

Azonban a St. Pöltentől a mintegy 40 kilométerre lévő, Mitterkirchen nevű településen a rémálom tovább folytatódik. Itt van az a ház, ahol a 42 éves Elisabeth Fritzlnek menedéket nyújtottak a hatóságok. Itt él hat gyermekével az a nő, aki túlélte az apja által rárótt megpróbáltatásokat.

A gyerekek közül hármat nem sokkal születése után apja felvitt a pincéből a lakásba, és feleségével, Rosemarie-vel nevelte, míg a ház alatt a Rosemarie által sosem látott három gyermek sínylődött anélkül, hogy valaha látták volna az ég kékjét vagy a fű zöldjét. Egészen az elmúlt esztendőig így volt ez, amikoris végül kiszabadították őket börtönükből.

Most a „lenti" és a „fenti" gyerekek két csoportja, amelyet a vér mellett valami más is összeköt, próbál úgy élni, mint egy igazi család – annak ellenére, hogy teremtőjük, Frankenstein elvette tőlük az életet. És nincs semmi, ami kitörölhetné emlékeikből, amit tett. A szabadság nem hozta meg nekik a békét.

A pincelakás fürdőszobája. Fotó: Reuters/Daily Mail
A pincelakás fürdőszobája.
Fotó: Reuters / Daily Mail

A megosztottság, az ellentét Elisabeth és az anyja, Rosemarie között nem változott. Ez már a pszichiátriai klinikán elkezdődött, ahol Elisabeth arra panaszkodott: gyermekei közül három Rosemarie-t szólítja úgy: anya.

Hogy megértsük a két nő között feszülő ellenségeskedést, vissza kell mennünk 1984-be, amikor Elisabeth-et éterrel elkábították és levitték a pincébe, ahol mérnök apja amstetteni családi házuk alatt már korábban megépítette a börtönt neki.

A gyökerekhez azonban 1967-ig kell leásnunk, amikor Elisabeth alig volt két éves. Fritzl akkor betört egy ápolónő otthonába, kést nyomott az álmából ébredő nő torkához, és megerőszakolta. Megfenyegette: ha szól a rendőröknek, meg is öli. „Apa külföldre ment dolgozni" – Rosemarie ezt mondta a gyerekeknek. Valójában börtönben ült.

Van, amit Elisabeth azóta sem képes megérteni: miért fogadta vissza anyja, Rosemarie az apját az otthonába, annak ellenére, hogy tudta: nemi erőszakot követett el?

Mikor Elisabeth 11 éves lett, Fritzl pornómagazinokat hagyott a lány párnája alatt, és a lány szeme láttára elégítette ki magát. A kérdés, amit Elisabeth fel kell hogy tegyen: hogyhogy Rosemarie nem tudott arról: a férje molesztálja a kislányt? És miért mondja azt, hogy ő nem tudott lányuk későbbi eltűnésének körülményeiről? A férje állítólag azt mondta neki: Elisabeth egy szektához csatlakozott.

Ez a kétség, amely éket vert anya és lánya közé, vélhetően soha nem tűnik el. Rosemarie most egyedül él Linzben. Már többször ellátogatott Elisabeth házába, mint vendég. Találkozáskor soha nem ölelik meg egymást, csak kezet fognak.

– Elisabeth megérti, hogy az anyja az apja mellé állt – mondta a lány egyik ápolója – azért, mert Fritzl nagyon brutális volt és zsarnokként viselkedett. De amikor Elisabeth-et felfedezték a börtönében, a lány megkérdezte az anyját a sötét titokról. Megkérdezte azt is: ha tudott róla, hogyan maradhatott a férjével? A háttérben tehát nagyon sötét dolgok feszülnek.

Az orvosok reménykednek abban, hogy az anya-lány kapcsolat megerősödik majd, de most leginkább Elisabeth fizikai és mentális egészségével törődnek.

Szűk folyosó a házi börtönben. Fotó: Reuters/Daily Mail
Szűk folyosó a házi börtönben.
Fotó: Reuters / Daily Mail


Amit fizikailag Fritzl tett Elisabeth-tel, az maga volt a horror.

Nagyméretű szexuális játékszernek tekintette, órákon át játszott vele, rettenetes belső sérüléseket okozva neki. Ha Elisabeth még midig a pincebörtönben élne, vélhetően már nem tudna kihordani még egy gyermeket.

Rabszolgáit Fritzl éveken át olcsó, majd hogy nem lejárt szavatosságú ételekkel etette, a pincebörtönben élők vitaminhiánytól szenvednek, gyengék a csontjaik és sok foguk kihullott. Ezek a jó étrend és a gyógyszerek segítségével gyógyíthatóak. De mentálisan Elisabeth beteg: poszt-traumatikus stresszben szenved, ami jellemzően azoknál a katonáknál lép fel, akik hosszú időt töltenek el hadműveleti zónában.

Házuk ajtói mindig nyitva állnak. Elisabeth, ahogyan a gyermekei is, nagyon sokáig a föld alatt élt. Most rettegnek attól, ha egy ajtó csukva van a házukban, mert azt gondolják: soha többé nem nyílik ki újra.
A pincében Elisabeth volt az az eltökélt nő, akinek meg kellett védenie másokat – ezt meg is tette –, és ehhez a legerősebb szeretet adott neki erőt: amit egy anya érez a gyermekei iránt.

A föld feletti világban, ahol most él, sok szempontból még tinédzsernek számít, akinek az órája megállt 1984 egyik nyári napján. Lassan és fájdalmasan, de az órának újra be kell lendülnie és ketyegnie kell. Óvatosan meg kell tenni az első lépéseket. Egyik orvos sem foglakozik egyelőre azokkal a területekkel, amelyek fájdalmasak számukra.

Lassan, óvatosan és gondosan, ahogyan a szexuális bűncselekmények áldozatait, Elisabethnek meg kell értenie: nem ő az oka annak, ami vele történt. Meg kell értenie, hogy nem kell bűntudatot éreznie. És végül el kell választania a börtönpincében töltött éveket a jelenétől és a jövőjétől.

Ugyan így meg kell tanulnia alapvető dolgokat is: elmenni a szupermarketbe, mobiltelefont használni, rövid beszélgetéseket folytatni.

A pincebörtönben élők mentális egészségéért felelős Berthold Kepplinger pszichológus azt mondta Elisabeth-ről:

– Semmi hősies nincs benne. Őt fogvatartották odalenn, csak az anyai ösztöne tartotta életben, hogy gondozza és szeresse gyermekeit.

A hirtelen jött hírnév meglepetésként érte Elisabeth-et, ahogyan az is, hogy idén januárban az egyik médiacég kizárólagos szerződést és ezzel együtt 5 millió angol fontnak megfelelő összeget ajánlott neki azért, hogy exkluzivitást kapjon, és Elisabeth csak nekik nyilatkozzon. Történetéről könyvet akartak írni és filmet forgatni. Elisabeth azonban nem tétovázott.

– Köszönöm, nem. Hagyjanak minket békén - válaszolta. Elisabeth semmi mást nem akar, csak azt, hogy a gyermekei – azok, akik a pincében vele együtt raboskodtak, és azok, akik felkerültek a házba apjához és anyjához – együtt legyenek.

A kórház, ahol Elisabeth és gyermekei tartózkodnak
A kórház, ahol Elisabeth és gyermekei tartózkodnak.

A pincebörtönben élő testvéreknek meg kell tanulniuk azt is, hogy amikor anyjukra néznek, ne lássák a felmerülő emlékképeket: ahogyan Fritzl újra meg újra megerőszakolja őt. Mindig tudták, hogy ez mikor következik el: ugyanis Fritzl az aktusok előtt lekapcsolta a lámpát. De a gyerekek láttak a sötétben, mindent hallottak, és érezték azt az agóniát, amit anyjuk szívszaggató órák alatt átél.

A most 20 éves Kerstin, a szegényes ételek miatt nagyon beteg. Testvére, Stefan 18 esztendős. A gyerekeket most otthonukban tanítják. Ritkán mennek el otthonról, idejük nagy részében tévét néznek, zenét hallgatnak és anyjuknak segítenek.

És ahogyan az anyjukat, Kerstint és Stefant is arra bátorítják a szakemberek: lassan próbáljanak meg beszélni az érzéseikről, és tanulják meg tisztelni és becsülni magukat – tanulják meg mindazt, amit Fritzl ellopott tőlük a gyermekkorukkal együtt: az első táncot, az első csókot.

– Meg kell azt is tanulniuk, hogyan enyhülhetnek meg a világgal szemben, amelyet eddig egy prizmán keresztül láttak. A cellában ugyan is volt egy televízió, ami képeket és hangot közvetített nekik valamiről, amit saját maguk soha, de soha nem tapasztaltak meg

A harmadik, pincében született és ott is nevelkedett testvér, Felix 6 éves. Speciális szemüvegre van szüksége, mert nagyon bántja a szemét a fény, amit korábban sosem látott. Felixet mindenki kedveli. Napjait a kertben tölti, simogatja a faágakat, a füvet, és közben bámulja a csodálatos eget. Az orvosok úgy gondolják: elég fiatal ahhoz, hogy felejtsen, mert Felix soha nem tudta, hogy „nagyapa" mit tett, amikor elvitte anyát a pince hálószobarészébe és lekapcsolta a lámpákat.

Mindezeket a konfliktussal terhelt érzéseket nehéz feldolgoznia a család bántalmazott tagjainak.

S miközben mindannyian gyűlölik mindazt, ami történt, vélhetően némi szeretetérzés azért maradt bennük a férfi iránt. Ez indokolhatja azt, hogy sem Kerstint, sem Stefant nem kérték fel arra, hogy tanúskodjon Fritzl ellen. Az utolsó dolog, amit az ítészek hallani akartak, az az volt, amit Fritz magáról mondott: hogy ő gondoskodó, védelmező és szeretett családfő volt.

Ennél azonban lényegesen összetettebb a kapcsolat a pince rabságában illetve a fenti lakásban élő testvérek között. A 15 éves Monikának, a 16 éves Lisának és a 12 éves Alexandernek – utóbbi ikertestvére a pincebörtönben meghalt Martinnak –, ugyanaz az apja és az anyja, de a hasonlóság a génekkel véget ér.

– A pincebeli gyerekek nem értik, hogy a lakásban felnőtt testvéreik számára mért nehéz Elisabeth-et úgy szólítani, hogy anya. Udvariasak és kedvesek a testvéreikkel, de ez olyasfajta kapcsolat, amikor egy családba 20 év után visszatér az apa: idegenek egymásnak – mondta egy másik gondozó. – A fenti lakásban élő gyerekeknek megvolt a saját életük. Jártak iskolába. Voltak barátaik, voltak összezördülések. Zenét tanultak, úszni jártak, és különböző szakkörbe. És egy napon arra ébredtek, hogy nem csak hogy visszatért az anyjuk, hanem még három másik testvérük is van. Egyszerre minden megváltozott, és tudták, hogy ami volt, az örökre elmúlt. Sőt, mi több: megtudták, hogy szigorú, de kedves nagyapjuknak bíróság elé kell állnia azért, amit tett. Tudatában vannak annak, hogy ez még évek múlva is kísért majd, és ez megrémíti őket. Új személyazonosságot kell kapniuk, és minimalizálni annak kockázatát, hogy az emberek azonosítani tudják őket.

Szerencsére mindenki szeretettel és együttérzéssel fordul Elisabeth és családja felé. Elisabeth célja az, hogy összetartsa ezt a működésképtelen családot, és végre mindegyik gyermekének anyja legyen. Ez az ő kihívása. És végül, ez az ő győzelme Josef Fritzl és szörnyűséges tettei felett.

Allan Hall

Olvasóink írták

  • 6. bambinaXX 2009. március 19. 14:14
    „4,5: csatlakozom. egy gyerekről talán beveszi a mama v a hatóság, h a szektához csatlakozott lányuk megszülte, majd az ajtajuk elé tette - de 3ról??! Nemhiszem el, h a "mama" ne játszott volna közre.. Nekem felfoghatatlan, h nem vonják felelősségre!! Egyébként - az a nő sem normális, h visszafogadta a férjét, miután elítélték nemi erőszakért..”
  • 5. linda83 2009. március 13. 12:36
    „Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy hosszú éveken keresztül nem tűnt fel senkinek mi történt ott!
    Még csak nem is más városból költöztek közben oda, a gyerekek születése, betegségei, óvoda, iskola!!!!! Hihetetlen. De az anya is bűnös, nem is kicsit!!! Pontosabban nem ép elméjű! Rémné!”
  • 4. vogyo 2009. március 13. 11:53
    „Ki kellene engedni a börtönből ezt az állatot, D A R A B O N K É N T !!!!!!!”
  • 3. Boytronic 2009. március 13. 11:25
    „Nehéz ezeket elolvasva bármit is mondani,talán annyit ..hogy ha lehetséges volna kapjon ő is annyi lelki terrort és középkori kinzásokat,mert a halál az túl jó volna neki,szörnyű!!!”
  • 2. flexsnake 2009. március 13. 10:42
    „Én is ezen csodálkozom.”
  • 1. reneee 2009. március 13. 10:29
    „A feleségét nem állítják bíróság elé? Annak is ott lenne a helye! Nem hiszem el, hogy nem tudta mi folyik a pincében!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Happy birthday, compact disc!

1979. március 9-én, vagyis majdnem napra pontosan 30 éve mutatta be a Philips először a nyilvánosságnak a Sony céggel karöltve kifejlesztett CD-t. Tovább olvasom