Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Isten szeret, nem fordítja el a fejét

Böjte Csaba testvér az Erdélyben sanyarú körülmények között élő gyerekek mentésére tette fel az életét. Fogadott gyermekeivel ünnepli a húsvétot, nekik segít a belső boldogság megtalálásában. Kondé Lajos, a szegedi székesegyház plébánosa a híveknek ad iránymutatást a feltámadás és az újjászületés ünnepén.
– Azért dolgozom, hogy a külsőségeket felbecsülő világunkban a gyerekek megtanulják belül megélni az örömöt, az értékeket. Legyenek tele élettel! Egy árva kisgyermeknek, akit elhagytak, sok erőt adhatunk ahhoz, hogy boldogsággal teljenek meg a napjai – avat be bennünket Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, hogy milyen értékeket igyekeznek átadni nevelt gyermekeiknek húsvétkor.

– Nagyon szép itt minden. A gyerekekkel és a kollégákkal lelkigyakorlatokkal tesszük még teljesebbé az ünnepet. Illetve egész héten folyamatosan érkeznek a vendégek.

A lelkünket is tápláljuk

– A húsvéti ünnep hangulata már gyerekként is megérintett. Ebben az időszakban volt a nagytakarítás az otthonunkban. A tisztaság jó illata keringett a levegőben, a szőnyegekből áradt a frissesség. De a húsvéti ünnepkör nemcsak a külső, a belső nagytakarításról is szól. Kapcsolatrendszerünket meg kell tisztítani, szépíteni. És ilyenkor nemcsak a testünket tápláljuk finom ételekkel, hanem a lelkünket is szellemi kincsekkel. Nagyon fontos, hogy tudjuk, Isten szeret, elfogad bennünket, kitart mellettünk. Nem hátrál meg, nem fordítja el a fejét, bármit is teszünk. Én már ötvenöt évet leéltem, de még nem ismertem, nem állt mellettem soha olyan ember, aki akár meghalni is képes lenne értem. Jézus azonban vállalta a kereszthalált a bűneinkért, az én bűneimért is. Ez magasztos érzés! Úgy gondolom, hogy a feltámadás igéje tele van ébresztő, felrázó igazsággal – jó lenne, ha minél több emberhez eljutna ez a jóindulatú igazság.

Kondé Lajos plébános a szegedi dómban készíti elő a húsvéti szertartást. Fotó: Schmidt Andrea
Kondé Lajos plébános a szegedi dómban készíti elő a húsvéti szertartást. Fotó: Schmidt Andrea

Gasztronómiai élmény

– Kisgyerekkoromban a nagytakarítástól egészen a finom ételek elkészítéséig együtt szorgoskodott a szűk családunk. Nem kellett messzire menni a húsért, mert a szüleim gazdálkodtak, volt bárányunk, nagyon finom fokhagymával ízesített kolbászunk és tojásunk. Kalácsot is sütöttünk. Mindent felszeleteltünk, és szépen megterítettük az ünnepi asztalt. Ez nemcsak esztétikai, komoly gasztronómiai érték is volt, hiszen mi komolyan vettük a nagyböjtöt, a nagyhéten nem ettünk húst. Mindezek után még jobb ízük volt ezeknek a finomságoknak – fejezi be Böjte Csaba.

Az atya kölnivel locsolkodott

– A frissességet, hogy valami elkezdődik, már gyermekként is érezte az ember, és ez az élmény meghatározó volt. A tavasz illata, érzése számomra mindig is a húsvéthoz, az újjászületéshez kötődött. A kellemesen simogató melegben a házunkhoz tartozó kertben munkálkodtunk: ültettünk vagy néztük, hogyan kelnek a vetések – idézi gyermekkori emlékeit Kondé Lajos atya.

 Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja

Az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet. Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

A szegedi dóm plébánosa, a római katolikus Szeged–Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke folytatja a mesélést: – Amikor még egészen kisgyerek voltam, mentem a nagyokkal – bátyámmal, nagybátyáimmal – locsolkodni. Csinos ruhát, fekete nadrágot, fehér inget öltöttünk, és a hatvanas években kapható kétféle kölniből az egyikkel útnak indultunk, végigjártuk a falut, keresztszülőket, nagynéniket, ismerősöket. Piros tojást kaptunk a locsolásért – persze olykor az ujjunkkal befogtuk a kölni tetejét, amikor megöntöztük a lányokat –, később az ajándék átalakult pénzzé. Szatyrot nem vittünk magunkkal, a pirosra festett tojás megfogta a kezemet. A sonka, kolbász, tojás, zöld- hagyma hozzátartozott az ünnephez. A sonkát már disznóvágáskor elkészítettük, vigyáztunk rá, és ilyenkor előkerült a kamrából. Húsvéthétfőn, amikor már a harmadik-negyedik házban locsolkodtunk, és a főtt sonkát kínálták, szabadkoztunk, mert telítődtünk a sok finomsággal. Én vagyok a legfiatalabb a rokonságban, miután az idősebbek saját utat kezdtek járni, részemről is elmaradt a locsolkodás.

Kereplővel jeleztük a mise kezdetét

– Az egyház liturgiájában Róma mintájára nagypénteken elnémulnak a harangok, nincs szentmise. Se csöngőt, se harangot, se orgonát nem használunk a szertartásoknál. Általános iskola alsó osztályában kezdtem el ministrálni, és megmaradt bennem, hogy amikor kezdődött a szertartás, nagy fakereplővel jeleztük ezt a templom udvarán. Kicsit furcsa és egyben izgalmas érzés hagyott emléket bennem, ahogy tekertük azt a nagy kereplőt.

Teljesen természetes, hogy amikor az ember a papi szemináriumba lép, felveszi a hivatásával választott életritmust. A kispapok és a papok életében a húsvét nagyon intenzív időszak.

Böjte Csaba atya a gyerekeknek lelkigyakorlatokkal teszi még teljesebbé az
Böjte Csaba atya a gyerekeknek lelkigyakorlatokkal teszi még teljesebbé az

– Emlékszem, ilyenkor hazamentek az egyébként más egyházmegyében élő kispapok, mi viszont itt maradtunk. Akkor készítettük elő a szent sírt. Akkoriban ez háromnapos nagy attrakció volt: hosszú, nagy tűzoltólétrával tettük fel a lepleket. Utána készültünk a zsolozsmára, a nagycsütörtöki utolsó vacsora emlékére, illetve az olajszentelésre celebrált misékre. Figyeltem és tanultam, most pedig én vagyok mindezért a felelős. Annak idején a húsvéti nagymise után hétfő estig haza lehetett menni. A középiskolások, egyetemisták hozták a szódavizet, de ekkor én már nem locsolkodtam. Húsvéthétfőn egyébként, amikor az ember belép a székesegyházba – pedig ilyenkor nem is szoktak olyan sokan lenni, csak 100–150-en –, mindig megcsapja az orrunkat a „finomabbnál finomabb" kölniegyveleg illata – árulja el Kondé atya, és elmondja, vasárnap este vagy hétfőn látogatja meg Szegeden élő, idős édesanyját és bátyját. Nagyszombaton pedig, amikor vége a szertartásnak, a kollégáival ők is megeszik a bekészített sonkát.

Egész éjszaka ünnepeltek

Mit jelent önnek a húsvéti ünnepkör? – kérdeztük az atyát. – Ha ez nem lenne, a hivatásunknak sem lenne értelme, hiszen számunkra a húsvét az újjászületés, a feltámadás ünnepe. Jézus feltámadása a hitünk legközpontibb kérdése, hiszen gyakorlatilag legyőzte a bűnt és a halált. Innét – a kereszthalálból és a feltámadásból – ered a keresztség minden szentsége: a szentmise, a gyónás. A kezdetekkor az egyház nem ünnepelte a karácsonyt sem, kizárólag egy ünnepe volt, mégpedig a húsvét. Egész éjszaka ünnepeltek. Ekkor keresztelték meg a már keresztségre felkészült felnőtteket. Ekkor vehettek rész először szentmisén azok, akik készültek a keresztségre. Most is megvannak ezek az elemek a nagyszombati szertartásban, és ma is ez az egyház leghosszabb szertartása, de már nem ünneplünk egész éjszaka.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ilyen egy kolibri a szélcsatornában

A kolibrik elképesztő madarak, nem csak akrobatikusak, hanem nagyon gyorsak is. Tovább olvasom