Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Repüléstörténeti szenzációt ástak elő magyar roncskutatók

A világ háborús repüléstörténetének valaha előfordult egyik legsúlyosabb tévedésére találtak kézzelfogható bizonyítékot magyar roncskutatók a közelmúltban - állítja a Szolnoki Repülőmúzeum munkatársa.
Mint tű a szénakazalban - nagyjából így jellemezhető annak a repülőgépnek a maradványa, amelyet október első hetében ástak elő a föld mélyéről az MH 86. Szolnoki Helikopterbázis repülőmúzeuma és a Magyar Roncskutató Egyesület kutatói Tószeg és Jászkarajenő határában. Legalábbis abból a szempontból, hogy milyen esélyekkel láthatott munkához az a néhány megszállott kutató, akik két és fél éve fejükbe vették, hogy megpróbálják a lehetetlent. Megtalálni egy, a második világháborúban Szolnok környékén lezuhant német gyártmányú, ám román felségjelű zuhanóbombázó maradványait.

- Azt már a kezdetekkor sejtettük, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen Magyarország felett a román légierőnek mindössze 2-3 gépe zuhant le. így minimális reményünk volt arra, hogy hazánk bármely pontján a román repülőcsapatok tevékenységével kapcsolatos roncsokra, alkatrészekre bukkanjunk - fogalmazott a feltárást vezető Magó Károly.

A Szolnoki Repülőmúzeum főtörzsőrmesteri rangban lévő munkatársa azonban a Magyar Roncskutató Egyesületének égisze alatt dolgozó Hegedűs Attilával együtt 2007 áprilisában mégis belevágott. Néhány, még élő szemtanú segítségével sikerült annak a korábban csak írásos dokumentumokból ismert légi csatának a helyszínét behatárolniuk, amely az egész világ háborús repüléstörténetének valaha megesett egyik legsúlyosabb tévedésén alapult.

Történt ugyanis, hogy a Román Királyság 1944. augusztus 23-án kilépett a tengelyhatalmak szövetségéből, és a Szovjetunió mellett folytatta a II. világháborút. A román légierő ekkoriban még jelentős mennyiségű német repülőtechnikát használt, ami az átállást követően problémát jelentett a szovjetekkel közös hadmozdulatok során. Elvégre azok a típusok, amelyeket eddig csak az ellenség használt, most szövetséges gépekként is felbukkantak a levegőben. Márpedig a légi ütközetek résztvevőinek másodpercek alatt kellett azonosítaniuk a másik repülőgép típusát, és nem mindig volt lehetőség pontosan megnézni a másik gép felségjelzését. így a Románia feletti harcokban is előfordult, hogy szovjet gépek szövetséges román repülőket lőttek le, jóllehet a háború vége felé a szovjet pilóták általában már messziről felismerte a lassú és robosztus bombázót, a Stukát.

Magó Károly szerint három hónappal az átállás után úgy tűnt, hogy sikerült a régi beidegződésen felülkerekedni, és a szovjet pilótákban tudatosodott, hogy nem minden német gyártmányú repülőgépben ül ellenség. Utóbb azonban kiderült: ez tévedés. Alcím: Ér annyit, mint pókerben a színsor.

A korabeli dokumentumokból Bernád Dénes segítségével a roncskutatók kiderítették, hogy a román királyi légierő 8. csatarepülő és zuhanóbombázó osztálya 74. zuhanóbombázó századának hat gépe 1944. november 17-én Budapesttől délre magyar és német célpontokat támadott. A sikeres hadmozdulat után éppen visszatérőben voltak akkori bázisukra, a túrkevei repülőtérre, amikor a szovjet 5. légi hadsereg 279. hadosztályának La-5FN típusú vadászgépei támadásba lendültek. A románok kénytelenek voltak „védekező kör" alakzatba helyezkedni, amelyet azonban a szovjet vadászok megbontottak. Kezdetét vette a légi harc, amelyben végül mind a hat Ju-87-es találatot kapott. A román repülőgépek fedélzetén két pilóta meghalt, kettő megsebesült; két repülőgép teljesen elpusztult, négy pedig kényszerleszállást hajtott végre.

A legsúlyosabb veszteséget Victor Zizda őrmester pilóta és Constantin Pietraru tizedes lövész gépe szenvedte el, amely két szovjet La-5FN folyamatos támadása után égve csapódott a földbe Tószeg és Jászkarajenő között. A személyzet mindkét tagja meghalt.

- A szemtanúk elbeszélései alapján feléledt bennünk a remény, hogy éppen ezt a gépet sikerült megtalálnunk - folytatta a főtörzsőrmester. - Az engedélyek beszerzése után hozzáláttunk a 65 évvel ezelőtti becsapódási hely feltárásához. A legmodernebb fémkeresők segítségével vizsgáltuk át a környéket, majd jött a földmunka, amelynek legjelentősebb sikere a Stuka olajhűtőjének kiásása volt. Ez az alkatrész 2,5 méter mélyből került elő. A detektorok további fémet is jeleztek a föld alatt, ám három méternél valamivel mélyebben megjelent a talajvíz, amely hat méteres mélységnél a laza homokos talajban megakadályozta a további munkát. A visszaemlékezések ellentmondásosak voltak azzal kapcsolatban, hogy a motort annak idején kiásták-e vagy az máig ott pihen valahol. Erre azonban talán már sosem kapunk választ...

Magó Károly bevallotta: ő emiatt személy szerint érzett némi csalódottságot. A kiemelt apróbb roncsok elemzése után azonban meggyőződött róla, hogy a kutatás végeredménye így is ér annyit, mint pókerben a színsor. Nem csupán azért, mert ez volt az első eset, hogy román repülőgép lezuhanási helyét sikerült valakinek feltárnia Magyarországon, hanem azért is, mert a több zsáknyi lemez- és alkatrészdarab egyikén annak tisztogatása közben egyszer csak felsejlett a repülőgép gyári száma.

Ez a néhány karakter pedig nagy valószínűséggel igazolni tudja, hogy valóban azt a Stukát találták meg, amelynek fedélzetén Victor Zizda őrmester és Constantin Pietraru tizedes hősi halált halt a világtörténelem egyik legkülönösebb légi csatájában.

Olvasóink írták

  • 8. fip 2009. október 28. 10:59
    „Minden katona hősi halottnak számít.
    Te önként és dalolva mentél volna a háborúba?
    Ezek hősök voltak hiszen a parancs megtagadása esetén halál járt sokszor.”
  • 7. horvathi 2009. október 23. 13:19
    „Mivel az a két szőröstalpú katona akkor már szeretett hazánk, Magyarország ellen harcolt, ezért nem volt helyénvaló hősi halálnak a halálukat a cikkben.”
  • 6. Túróvarázs 2009. október 22. 16:14
    „Aranka!
    Mondj már egy olyan világháborút, amit a románok azon az oldalon fejeztek be, amelyiken elkezdték? Na, ugye.
    Az árulóknak nincsen szövetségese. Jól mondta csecs.
    Ne írják, hogy hősi halottak, ha magyar honvédeket bombáztak, magyar területen. Gyalázatos árulók voltak. PONT.”
  • 5. Stn 2009. október 22. 13:37
    „moderálva”
  • 4. Mike3 2009. október 22. 08:12
    „aranka már történelmet is szakért. <moderálva>”
  • 3. Csecs 2009. október 21. 23:20
    „Igen aranka, épp úgy. Csakhogy Magyarország nem támadta hátba az addigi szövetségesét.”
  • 2. aranka2 2009. október 21. 12:59
    „éppen úgy, mint a magyar "honvédek" a Donnál.”
  • 1. Csecs 2009. október 21. 11:16
    „Az árulónak nincs szövetségese :) Mondjuk ők csak katonák voltak, nem bűnösek.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtalálták az első, órát ábrázoló festményt

Művészettörténészek szerint megtalálták a legrégebbi, órát ábrázoló festményt: a 450 éves képet a… Tovább olvasom