A Móra-parkot spontán nevezték el Móra Ferencről

A Kultúrpalota előtti szökőkutas parkot még Móra Ferenc életében spontán kezdték Móra-parknak nevezni. A Délmagyarország 1936-os cikke szerint azért, mert Móra “tollával szépítette meg” a Kultúrpalota előtti helyet. Ami igaz is volt. Elég beleolvasni a múzeumigazgató 1929-es Pro Domo című vezércikkébe, és kiderül, milyen volt a múzeum régi Rudolf téri környezete.

Először is, a város ide költöztette a Széchenyi tér 11. elől a Köpködőnek nevezett álldogálóhelyet, ahol a dologtalan pipás nép várta az alkalmi munkát. A Rudolf téren amúgy is szekérpiac volt, 1927-től a kisvasút végállomása is itt üzemelt, a téren egy-egy piacos napon por és szemét, köpködés és cifra káromkodás uralkodott. A Tisza felőli oldalon egy “ottfelejtett” kolerabarakk állt, mellette egy fehérre meszelt “cirkuszi kocsi” vesztegelt (locsolószerszámok voltak benne), s még amellé is került egy leselejtezett bodé. Szeles időben a homokszállító hajók rakományát befújta a szél könyvtári, múzeumi termekbe, s a szekrényekben vastagon állt a homok minden szeles nap után. A múzeumi feljáró (ama “szánkódomb”) burkolata rég elvásott, a vendégek botladoztak, s Móra lemondó iróniával írta: majd útkaparói munkát is vállal.

1933 nyarára végre elkészült a kies park. Benne megépült a szökőkút is, amelyet “tükrözőnek” neveztek, mert szépen tükröződtek benne a kultúrpalota korintoszi oszlopai. Rózsákat telepítettek és a városi ínségmunkák keretében fehér padokat készíttettek a sétányok mellé. (A város által alkalmazott tizenkét padőrön kívül a rendőrség is fokozottan figyelte a parkrongálókat.) A szökőkutat csak ünnepnapokon indították be, de hídig érő terület így is méltó lett a Kultúrpalotához. Móra Ferenc 1934. február 8-án hunyt el, a múzeum kupolatermében felállított ravatalához már a Móra-parkon keresztül jöttek az emberek.

A park nagyjából így maradt 1963-ig. Kivéve, hogy 1941-ben a száraz szökőkútban “állították ki” egy Szeged fölött lelőtt jugoszláv gép roncsát, 1944 októberében a szomszédságában a Tiszába robbantották a közúti hidat, aztán a múzeum egyik oszlopa dőlt ki a légnyomásától, 1948-ra pedig “Gerő, a hídverő” (a lap jelent meg ezzel a propagandaszlogennel) felépíttette a jelenlegi belvárosi hidat.

1963-ban a városi tanács a szabadtéri idényére újjáépíttette a Móra-parki szökőkutat, ami ezzel Szeged legnagyobb szökőkútja lett: vízforgató szivattyúi percenként nyolcezer liter vizet nyomtak a mágusba, s a víz játékát nyolcvan színes reflektor világította meg esténként. Képeslapok kedvelt témája lett. Újabb évtizedekkel később, a 2006-os tiszai magas vízállás nyomása annyira tönkretette a medencét, hogy az elektromos berendezéssel együtt újjá kellett építeni.

A Móra-park a jelenlegi felújítás során ismét új arculatot kap majd és szökőkútja majdnem kétszeres területű lesz.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!