Bessenyei Ferenc: Óriási tapsok között buktunk – Fotók annó 1978

1978. július 23-án a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében először vitték színre Katona József Bánk bánját prózai előadáson. A darabot 10 évvel korábban Illyés Gyula “átigazította” (ahogyan egy nemzeti drámához illően szemérmesen foglamaztak), vagyis Katona József bonyolult mondatait leegyszerűsítette és az utolsó, dramaturgiailag problémás felvonáson változtatott. (A művet 2019-ben Nádasdy Ádám is átdolgozta a darab szövegét és egy kötetben az eredetivel együtt közölte).

Innen nézve érthető, hogy a prózai mű szabadtéri színpadára Bánk szerepébe nagy formátumú, sziklányi egyéniségű színész kellett (a Délmagyar színikritikusa, Nikolényi István szavaival), és ennyiből is ki lehet találni: ő Bessenyei Ferenc volt.

– Több százszor „buktam” már bele – nyilatkozta Bessenyei a Délmagyarországnak az előadás előtt. – Akárcsak elődeim, vagy kortársaim. Óriási tapsok között buktunk. Mindannyian. És mégis és újra hozzáfogunk, hogy megpróbáljunk megbirkózni e hatalmas nyelvi és drámai energiával. A Thália-beli vendégszereplésen egy újfajta erőtérben próbáltam magam is újrafogalmazni ezt a szerepet. Örömmel mentem, mert ha ez a dráma csak egy előadással is többet ér, már megéri kínlódásainkat. Illyés Gyula átigazítása sok helyütt tisztázta a jellemek fejlődését, a szereplók egymáshoz való viszonyát és a népszínmű fogantatású ötödik felvonást világosabbá, érthetőbbé telte. Harminc esztendeje játszom a Nagyurat. Érett ember, érett színész szerepe ez. Amíg emberileg és színészileg úgy érzem, hogy eleget tudok tenni a szerep követelményeinek, addig vállalom, hogy magam is megpróbálom újrafogalmazni.

A Dóm téri Bánk bán szereposztása is jelezte, hogy kiváló színészekre volt szükség ahhoz, hogy a széles nézőteret betöltse a jellemdráma. A Kállai Ferenc alakította “bozontos” Petúr“ kulcsfigura volt, s a darab többi szerepében is kiváló jellemformáló játszottak Almási Éva (Gertrudis), Molnár Piroska (Melinda), Tordy Géza (Biberach), Kovács János (Tiborc).

A szegedi születésű Molnár Piroska az előadás nagy szerepcseréje volt. Melinda szerepét eredetileg Béres Ilona kapta, s a Délmagyarország portréban is még őt szólaltatták meg Melindaként. A július 12-i éjszakai próbán azonban rosszul lépett és ínszakadást szenvedett. Molnár Piroska az eredeti szereposztás szerint Isadórára készült. Három napja volt, hogy megtanulja a szöveget és kialakítsa saját Melindáját.

– Melindát még nem játszottam, most kell megtanulnom. Nem a szöveggel van probléma, hanem úgy érzem, kevés az idő, a próbalehetőség a figura beéréséhez. A szerepátvétel mindig nehezebb dolog, mint a beugrás. A beugrásoknál a fölfokozott idegállapot, a hatalmas stressz, a koncentráció csodákat művelhet. Szerepátvételnél viszont fáj a színésznek, hogy tudja, mit lehetett volna még kihozni a figurából. Két beugrásom vott eddigi pályámon. Szegeden a Négy apának egy leánya eímu darabban Győri Franciska helyett ugrottam be a harmincoldalas főszerepbe, délután 3-től 7-ig. Másnap egyetlen mukkra sem emlékeztem.

Érdekesen nyilatkozott a Tiborcot alakító Kovács Jánosnak is (ő 1953 és 1983 között a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt). Ez a szerep kínálta (volna) a szocializmus nagy pillanatát a kizsákmányolt népről. Kovács azonban ennél jobban ismerte a népet:

– Jó tíz évvel ezelőtt a Kamaraszínházban játszottam Tiborcot. Mintha filmen, végig premier planban kellett volna elmondani. Egy különösebb eszközök nélküli figurát igyekeztem megformálni akkor, a kritikák messzemenően akceptálták ls elképzeléseimet, talán életem legjobb bírálatait kaptam. S egyben talán legkedvesebb szerepem is ez. Nem tagadom, különösen közeli a karakter: magam is „summás-gyerek„ voltam. Ugyanakkor azt hiszem, általában eddig a Tiborc-alakítások kicsit mindig túlélezettek voltak. Vagy túlzottan elesett, vagy túlzottan „forradalmár” alakot állítottak a közönség elé. (…) Az igazság a kettő között van.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!