Rendőrökkel akarta szétkergettetni a bankettet, később más tanulókkal mulatott

A tradicionális banketten, amelyen amióta érettségi és középiskola van, „szinte ba­ráti egyenlőségben és közvetlenségben együtt ül az öreg diák és tanár. Virágos kedvvel és el nem felejthető emlékkel búcsúzik a diák a tanár úrtól, akivel nyolc év alatt csak a szigorú órák kíméletlen perceiben volt együtt”.

A mondatokat egy 1927-es Délmagyarországban olvastuk – de tudja ezt mindenki, aki érettségizett, mert a tradíciók ilyen téren lapunk első évtizedei óta nem változtak.

Ősgyűlés Alsóvároson

Szabó László 1928-as visszaemlékezéseiben jelent meg la­­punkban: „Az érettségi ban­kettet a híres Bálóné vendéglőjében tartottuk meg, a Római-körút és Vásárhelyi sugárút sarkán. Nagy és igen kellemes meglepetés volt ránk nézve, hogy tanáraink közül Szinger Kornél és Fekete Ipoly tanár urak is megjelentek közöttünk. Valószínűleg fel is köszöntöt­tük őket, de e mellett Vas Ká­roly barátom nem feledkezett meg Kossuth Lajos halhatatlan érdemeinek vázolásáról sem – valószínűleg csak azért, mert Kossuth képe ott függött a falon.”

Éppen azelőtt egy évvel, 1927 júniusában két hirdetés híján egy egész oldalt ért a Dél­­magyar­or­szágban, amikor egy igazgató nem tisztelte meg diákjait a jelenlétével. Ennek oka egy úgynevezett „ősgyűlés” volt Alsóvároson.

A diák szereti, ami tilos

„A felsőkereskedelmi iskola legfelsőbb évfolyamában az idei tanév alatt is alkalmazkodtak a régi tradíciókhoz. Öh istenem, rettenetes dolog történt: »ősgyülést« mertek tartani Alsóvároson. Titokban, lesve-lopva bemerészkedtek a pirosteritős kocsmába, diák urasdit mertek játszani, Jókai-módra néhány üreg sör és néhány pohár spriccer mellett! (...) A diák is azt szereti tenni, ami tilos. (...) ősgyülések; titkos, rejtelmes spricceres-gyülekezések mindig voltak, amióta van iskola és van diákélet. És a titkos »ősgyülésezés« után a diákok továbbtanulták a közgazdaságot és a váltójog bevezető elemeit. Nem vett észre senki semmit (...). Aztán valaki – egy szülő – mégis besúgta a rettenetes bűnt Somogyi igazgató úrnak.”

Rendőrrel fenyegetett

Az igazgató, attól félve, menthetetlenül elzüllik az egész osztály, nyomozásba kezdett, de az persze nem vezetett eredményre.

Amikor a diákok meghívták az érettségi bankettjükre, azzal fenyegette meg a társaságot, hogy ha meg merik rendezni, rendőrökkel kergetteti szét.

Ha rendőrt nem is küldött, nem je­­lent meg a banketten, de ha­marosan kiderült, hogy bort – vagyis sört – iszik és vizet prédikál. Három nap múlva ugyanis a Szent Imre Egyesület diákjaival már nem volt probléma az italozás a Kállay-ligetben – és ezért született a cikk. „A kiválasztott diákok – 15 évesek is – vidáman ették a paprikást, és itták a sört igazgatójukkal együtt, fesztelen együttlétben, igazgatójukkal, aki szigorúan vigyáz az erkölcsökre, aki rettenetes bűnnek tartja az ősgyülést, aki nem ment el a bűnös maturánsok ban­­kettjére.”