2015.05.30. 10:59
Egy hónapig harcoltak Algyőn a dübörgő olajkúttal
DélmagyArchív 1968: Nyolcvanméteres lángoszloppal kitört a 168-as kút. Somogyi Magdika fotói a felemelő pokolból.
1968. december 19-én reggel 8 óra 20 perckor dübörgő lángokkal kitört az algyői 168-as olajkút. A hatalmas nyomással előtörő gáz azonnal meggyulladt, a kút fölött álló fúrótorony fél óráig bírta, felizzott és összeroskadt, maga alá temetve a kút száját.
Az algyői fáklya. Somogyi Károlyné fotója
Az első intézkedés földvédőgátak építése volt, az éghető anyagokat eltávolították, majd az olvadt toronymaradványokat vontatták messzebb. A tűzgomoly 25-30 méter átmérőjű, 50-80 méter magas volt. Egyszerre 42 vízsugár, valamint 3 vízágyú és 2 porágyú együttesen sem volt elegendő, hogy a hatalmas tüzet elfojtsa.
December 23-án a Délmagyarország helyszíni riportban számolt be a tűzről. A lap számára akkor már az oltás egyik hőse Somogyi Károlyné fotoriporter volt, aki a helyszínen dolgozókhoz mérhető bátorsággal fotózta végig a küzdelmet.
A hatalmas fáklya egy hétig lobogott Algyő felett, míg végül szovjet technológiával, egy turbóreaktoros tűzoltógéppel sikerült eloltani 1968. december 26-án. Az eljárás ugyanaz volt, mint amit 1992-ben, az Öböl-háborúban a kuvaiti kutak oltásánál is használtak.
Az oltással azonban a probléma kisebbik része hárult el, hiszen a kútból továbbra is elemi erővel dőlt a földgáz és az olaj. Ráadásul a 168-as kút különösen bőségesen termelt: naponta ezer köbméter olaj és egymillió köbméter gáz tört fel a kútból. A hatalmas olajmennyiség miatt eleinte nem is lehetett megközelíteni a kút aknáját. Három utat is építettek a kúthoz, de a téli hidegben megfagyó olaj kettőt használhatatlanná tett. A környék fáit csillogó olajréteg borította. December 30-án sikerült megkezdeni a szivattyúzást.
Az eloltott kitörés. Somogyi Károlyné fotója
A 47-es utat lezárták, nehogy egy szikra új gázkitörést lobbantson be, és csak 1969. január 17-én nyitották meg újra a forgalomnak.
A feltörő olajat végül egy helyben kialakult tóba irányították, ahonnan később folyamatosan szállították el a felhasználható nyersanyagot.
Végül, 4 heti megfeszített munka után 1969. január 8-án, mínusz 10 fokos hidegben, állandó robbanásveszélyben, a kútaknában végzett emberi munkával sikerült elfojtani a gázsugarat.
Somogyi Károlyné Arcok a tűz körül című képriportja a legőszintébb sajtótéma volt a lapban az 1930-as évek óta.
Helytállás, ahogyan Somogyi Magdika látta.
Január 16-án végül sikerült teljesen lecsendesíteni a kutat. Távirányítással félkilós torpedót eresztettek le a kút csövébe és 1910 méter mélyen felrobbantották. Ezután folyékony iszapot kezdtek sajtolni a kútba, másnap pedig rátették a záró fejet is. Mondani sem kell, Somogyi Károlyné ott volt a robbantásnál is.
Január 18-án megkezdték a hatalmas olajtó szivattyúzását, majd rövidesen a környék takarítását is.
A kitörés elhárításán 300 olajbányász, katona és tűzoltó dolgozott. 15 ezer köbméter olajos vizet szállítottak el, s amikor a 168-as elcsendesedett, a környékén 400 méternyi körzetben mindent olaj fedett. Szerencsére komolyabb sérülés nem ért senkit.
Somogyi Károlyné 1979-ben a zsanai kitörésnél is fényképezett. Algyői fotóit később több kiállításon és előadáson is bemutatta. 2010-ben, egy évvel halála előtt remek videón beszélt élményeiről, érdemes meghallgatni!
Somogyi Magdika 3:30-nál beszél algyői élményeiről
