2015.05.06. 17:15

Miért nem volt biztonságban egy zsák krumpli?

DélmagyArchív 1947: Elásott hullának vélték az elásott krumplit. Akkoriban mindkettő hihető volt.

Panek Sándor

Ha ki kellene választani egy hírt a Délmagyarországból a Szegeden átvonuló front jellemzésére (1944. október) az alábbi mínuszos éppen megfelelne.

Egy zsák krumpli sorsa. Délmagyarország 1947. március 14.

Felhívás beszolgáltatásra. Délmagyarország 1944. november 29.

1947 márciusában egy újszegedi kerttulajdonos izgatottan telefonált a szegedi rendőr-főkapitányságra, hogy ásás közben holttestet talált a kertben. A hírre nyomozók szálltak ki a házhoz és helyszínelni kezdtek a terjengő hullaszag közepette. A bűz egyre nagyobb lett és egyre több kíváncsiskodót csalt oda, mígnem, egy órás ásatás után kiderült, hogy szerencsére nem hulláról van szó, hanem egy zsák krumpliról.

A krumplit, gondolták, valószínűleg még 1944-ben a front átvonulása előtt áshatta el valaki.

De kik elől kellett elásnia, és miért nem tért vissza érte?

A krumplit 1944-ben a visszavonuló németek elől, de talán még inkább az előretörő szovjet csapatok elől volt célszerű elásni. A front egyik oldalán sem válogattak a rekviráló katonák. Szeged története V. kötete szerint 1944 októberétől 1945 júniusáig a város lakosságának mintegy 90 ezer szovjet katona ellátásáról kellett gondoskodnia. Volt kitől félteni az élelmiszert.

Az is lehet, hogy a krumplit később, a kötelező beszolgáltatás elől rejtették el. 1944 novemberében már a Délmagyarország első számaiban megjelent a polgármester hirdetménye a beszolgáltatásról, valamint a lakások és lovas kocsik bejelentéséről.

De előfordulhatott, hogy a krumplit az 1945 nyarán visszatérő szovjetek elől kellett elrejteni. A Szeged története 5. szerint az Újszeged-Szőreg útvonalon június hónapban naponta 3-4000 szovjet katona vonult át. „A rendfenntartó egységek képtelenek voltak a visszavonulók atrocitásait és túlkapásait megakadályozni, és ezek szinte kifosztották az út mentén élő lakosságot."

Újszegeden, 1945 elején időnként betörő szerb partizánok miatt sem volt biztonságban egy zsák krumpli. 1944. október 16-án két gyálai partizán, Vojszko és társa Újszegeden fosztogattak, és Stefán János helyi lakost német származása miatt belelőtték a Tiszába (Forrás: Ruszoly József).

Elhagyott földek Újszeged határában. Délmagyarország 1944. december 16.

Szegeden ugyan viszonylag könnyen átjutott a front, de a háború borzalma ott volt a lelkekben. Ha ma éreznénk hullabűzt a kertben, arra gondolnánk, hogy az előző tulajdonos elhullott kutyáját találtuk meg. 1947-ben valószínűbbnek tűnt, hogy emberi holttestet ástak el.

Végül pedig az is kellett az esethez, hogy az elásott krumpli tulajdonosa ne térjen vissza, hanem új tulajdonos találja meg a zsákot. A háború széthurcolta a város lakosságának egy részét, a férfiakat besorozták, sokakat a németek internáltak, mások pedig a közelítő Vörös Hadsereg elől menekültek el Szegedről. Aki átvészelte a frontot, az sem volt biztonságban, főleg, ha németes neve volt. A szovjet hadsereg a deportálási kvóta betöltése érdekében a legkülönbözőbb indokkal vitte el málenkij robotra (oroszországi munkaszolgálatra) a férfiakat.