Emlék Szeged fiáról, aki jámborul húzta az igát

Szegedi Gáspár Szeged fia volt. Nem úgy átvitt értelemben, ahogyan a Szegedről elszármazottakról szokták mondani, hanem szinte szó szerint véve.

Szegedi Gáspárt 1871-ben pólyás csecsemőként hagyta valaki az akkor még a Fogadalmi templom helyén álló Szent Demeter templom lépcsőjén. Május volt, három királyok napja, ezért a gyermek a Gáspár, Menyhért, Boldizsár keresztneveket kapta.

Kremminger Adolf belvárosi plébános és papjai nem tudtak mit kezdeni a csecsemővel, ezért értesítették a városi tanácsot, ahol elhatározták: Szeged városa fogja felnevelni a csöppséget.

Nekrológ a talált gyerekként nevelt Szegedi Gáspár halálára. Délmagyarország, 1913. október 26.

Szegedi Gáspár azonmód árvaházba került, de a város figyelte sorsát. Ruházták, neveltették, iskolába járatták, bár ez utóbbival nem jutottak sokra. Szeged fiának sajnos kissé nehéz felfogása volt, az elemit valahogyan elvégezte, de tovább nem ment a tanulás.

Szeged városa ezután sem vette le róla kezét: az egyik tanácsnok elvitte egy neves szegedi cipészhez, és beadta inasnak. Felcseperedett, de nem sikerült felszabadulnia, mivel korán megnősült, és otthagyta a cipész szakmát. Munkásnak állt be, s ahogy a Délmagyarország írta, jámboran húzta az igát. Utolsó éveiben a szegedi Kelemen utca 4. szám alatti házban dolgozott házmesterként.

Szeged fiától egyetlen unokája született a városnak, ő is Gáspár lett. Édesapja 42 évesen hagyta árván, amikor is tüdővészben meghalt.

Temetése egyszerű volt. Gyászbeszédet koporsójánál senki sem tartott. A házmesteri pincelakásba lement négy egyszerű halálmadár; felkapták azt a sajátosszerű, hosszú fekete ládát, amelyben Szegedi Gáspár földi maradványai voltak jól-rosszul elraktározva. Kikászolódtak vele az utcára, rátették a kék szekérre és megindult a menet, amely néhány munkásból, a megboldogult feleségéből és két-három jó lélekből állott.

A Délmagyarország 1913. október 26-i számában mégis nekrológot írt a Szent Demeter templom lépcsőjén talált Szeged Gáspárról. A férfi ugyanis éppen akkor halt meg, amikor a városatyák elhatározták, hogy a régi templom helyén fog megépülni a Fogadalmi templom. A Délmagyarország nekrológírója nem sejthette, hogy a régi templom lebontására még több mint 10 évet kell majd várni. 1914-ben egy héttel azután, hogy a régi Szent Demeter templom mellett letették a Fogadalmi templom alapkövét - a szarajevói merénylettel kitört az első világháború.

De, ahogyan a Szent Demeter templomból is megmaradt a Dömötör-torony, Szegedi Gáspár emlékét is megőrizte az 1913-as Délmagyarország.