Katonai tiszteletadás mellett temetik el az ukrajnai háború magyar származású hősi halottját

Kis Sándor csaknem három hete esett áldozatául a hadihajója ellen intézett rakétatámadásnak Ocsakovnál. A magyar gyökerekkel bíró tengerész özvegye a tragédia óta annak szenteli életét, hogy az egész világ értesüljön az Ukrajnát sújtó borzalmakról. Mária büszke a férjére, ugyanakkor egyre nehezebben viseli a hiányát. A bánatát súlyosbítja, hogy a hősi halott még mindig nem kapta meg a végtisztességet.

– Nekem és a hadseregnek is sok dolgot kell intézni. A városunkat nehéz elhagyni a folyamatos bombázások miatt, márpedig valahogy el kellene jutnom Mikolajivba, ugyanis az ottani halottasházban őrzik Sándor testét. Nem kockáztathatok. Amint lehetséges, átszállítják Ungvárra. Az anyósomtól tudom, hogy van ott egy családi sírhely, valószínűleg Sándor is oda kerül – mondta Mária. A hadiözvegy ragaszkodik hozzá, hogy a temetést katonai tiszteletadással tartsák meg. Szerinte ez így a méltó.

Sándor két kisfiút hagyott hátra maga után. György és Jaroszláv az édesanyjuk szerint már kezdi megérteni, hogy a szeretett édesapjuk végleg kiszakadt az életükből.
– Rettegnek a háborútól, én pedig igyekszem nekik a saját szintjükön megmagyarázni, mi történik az országunkban. Igazából hangosan én magam sem vagyok képes kimondani, hogy Sándor meghalt. A fiúknak sem említettem, de azt elmeséltem nekik, hogy egy háborúból sok katona nem tér vissza. Erről régebben is gyakran beszélgettünk az egész családdal. Nem kérdezik, hol van az apukájuk, szerintem a szívük mélyén már tudják az igazat – magyarázta az özvegy. – Ha béke lesz, a megfelelő szavakkal már feltárom a fiúk előtt a teljes igazságot Sándorról.

Mária hálás a magyarságnak, amiért saját halottjaként tekint Sándorra.

– Sokat jelent nekem, hogy megpróbálják megőrizni az emlékét. Nekem most leginkább fájdalom van a szívemben, de ezt lepleznem kell a gyerekek előtt, mert a legfontosabb feladatom, hogy megnyugtassam őket.

Kápolnát húztak fel a határnál Napi ötezer menekült lépi át az ukrán–szlovák határt Felsőnémetinél. Az átkelőnél egy valóságos sátorvárost alakítottak ki a bajban levők számára. Nem csupán ételt és italt kapnak, hanem a lelki megnyugvásra is lehetőségük van. Egy ideiglenes kápolnát is berendeztek ikonokkal és padokkal. Milán atya, a szlovák nemzetiségű görögkatolikus pap a munkatársunknak kifejtette: nála bárki megpihenhet. – Legyen szó ukránokról, szlovákokról vagy magyarokról, minden hívőt a gyermekemnek tekintik. Az Úr előtt mindenki egyenlő, nekem pedig az a feladatom, hogy meghallgassam az emberek problémáit, és vigaszt nyújtsak nekik – mondta az egyházi személy, majd némi fizikai munkát is vállalva szétosztott egy rekesz almát a sátor körül ülők között.

Az özvegy a Borsnak arról is beszélt, milyenek a körülmények a városában jelenleg.

– Folyamatos a félelem. A közértekben még csak lenne kenyér, de mindenhol csak készpénzzel lehet fizetni. Abból pedig egyre kevesebb van, mert ugyan a bankszámlánkon van pénz, de nem jutunk hozzá. Az automaták is kiürültek – tudatta Mária.