Sipos gazda útmutatója a tél végi metszéshez

– A metszés egy alkotótevékenység, alapvetően két lélek találkozása, hiszen a növény is élőlény, és a metszés minősége hatással lesz egész további életére. A termőképesség szabályozása mellett ugyanis fontos növényvédelmi szerepe is van: helyes metszéssel növényünk élettartama jelentősen meghosszabbítható

– fejtette ki Sipos gazda, a 2019-es Év " target="_blank" rel="noopener noreferrer">Agrárembere verseny két kategóriájának győztese.

Sipos gazda szerint fontos az időzítés

A frissen, ősszel vagy tavasszal elültetett facsemetéket addig nem ajánlott metszeni, míg el nem indul szöveteikben a nedvkeringés.

– Az időjárástól függően a március közepétől április közepéig tartó időszakban esedékes. Az első kis metszéseinkkel alakítjuk ki a korona alapvázait. A teherbíró és termékeny fának a központi, függőleges tengelye körül négy-öt oldalvezérágra van szüksége. A fővezérágat hosszabbra, az oldalvezérágakat rövidebbre metsszük vissza, hogy kúp alakú koronát kapjunk – magyarázta a hódmezővásárhelyi növényorvos.

Az idősebb fák esetében a metszés történhet a növény nyugalmi vagy vegetációs állapotában. Utóbbi, a zöld metszés a szüret után is lehetséges. A nyugalmi időszakban végzett metszés legideálisabb időpontja a tél vége, a rügypattanás előtti időszak, mikor még nem indul meg a nedvkeringés, de már elmúltak a fagyok.

– A nulla Celsius-fok alatti hőmérsékletben végzett metszés esetén a vágás okozta sebeken keresztül könnyen fagyási sérülések érhetik a növényeket

– hangsúlyozta Sipos gazda, majd kifejtette: érzékenység szerint két csoportra oszthatók a gyümölcsfák. A csonthéjasok, mint a kajszi- és az őszibarack, a szilva, a meggy, a cseresznye és a mandula esetében nem ajánlott a téli metszés, ugyanis e fák fokozottan érzékenyek a gutaütés kórokozóira, amelyek a sebzéseken át a leginkább fertőzőképesek.

– Legfőképp a kajszi- és az őszibarack esetében javaslom, hogy a metszéssel várjuk meg március első harmadát, ám még mindenképpen virágzás előtt végezzük el

– mondta.

Az almatermésűeket, azaz az almát, a körtét, a birset és a naspolyát a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így azok kevésbé érzékenyek a metszés időpontjának megválasztására, ám esetükben is fontos, hogy az fagypont feletti hőmérsékletben történjen.

Első lépés

A fenntartó metszés első lépése a fertőzött, beteg növényi részek – mint például a múmiák – eltávolítása, amelyeket minden esetben el kell égetni, vagy jó mélyre elásni a kert egy távoli pontján, hogy ne adjunk esélyt a továbbfertőződésre.

– Az almatermésűek legnagyobb ellensége a lisztharmat, míg a csonthéjasoké a gutaütés, a moníliás gyümölcsrothadás és a tafrinás levélfodrosodás. A beteg ágképleteket tíz centiméteres egészséges ágrésszel együtt érdemes eltávolítani, kívülről szemlélve nem tudhatjuk biztosan, meddig terjedt a betegség a növény belsejében – mondta.

A cél a szellős korona

Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.

– A korona formálása során arra törekedjünk, hogy laza, szellős végeredményt kapjunk, amelyet a napfény és a permetlé egyaránt könnyedén át tud járni, és amely eső után könnyedén ki tud száradni, a párás közeg ugyanis a kórokozók melegágya. A leggyengébben növekvő váz­ágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással egy vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai. Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat. Mindemellett a tősarjakat is érdemes eltávolítani, amelyeket az anyanövényhez minél közelebb metsszük le helyes metszéssel, a koronában se hagyjunk akasztókat – részletezte.

Sebészi gondossággal

A metsző eszköz kellő élessége kulcsfontosságú.

– Az életlen szerszám súlyosan roncsolhatja a fa szövetét. Szép felületekre törekedjünk, hiszen az már önmagában fél egészség növényünk számára. Metszőollóval tapasztalataim alapján maximum két centiméteres ágvastagságig dolgozhatunk szakszerűen, afeletti vas­­tagságnál érdemes ágvágó­­ra vagy fűrészre váltani. A metszfelületet mindig szögbe metsszük, lejtsen, hogy utána ne állhasson meg rajta a víz. Érdemes továbbá az eszközöket hipós oldatban fertőtleníteni, amelynek révén elkerülhető, hogy egy esetleges betegséget átvigyünk az eszközzel egyik fáról a másikra – mondta Sipos gazda.

A metszés után kiemelt fontossággal bír a metszési sebek kezelése sebkezelő pasztával.

– A tavaszi faápolási műveletek sorába érdemes továbbá beemelni a kéregkaparást is, hiszen a kártevők sok faja telelhetett át a fák törzsén, kéregrepedéseiben, hajlataiban. Nem agresszíven, de érdemes átdörzsölni drótkefével az idősebb fák kérgét, vázágait, továbbá dróttal behatolni az esetleges járatokba, hogy a kártevők szaporítóképleteit megsemmisítsük – ajánlotta.

Eltérő igények

A szőlő metszése jóval differenciáltabb feladat. A különböző fajták termővesszőit más-más hosszúságúra ajánlott metsze­­ni, általánosságban azonban elmondható, hogy az első három év során kapott törődés kulcsfontosságú a növény életében.

– Az első évben a stabil törzs kinevelése a cél, ezért egy-három hajtást hagyjunk meg fölfelé növekedni, de a levélhónaljakból növő hónaljhajtásokat rendszeresen távolítsuk el. Ezt nevezzük hónaljazásnak

– magyarázta Sipos gazda.

Az első év télutóján olyan magasságban kell visszavágni a szőlőt, ahol a tőke végleges magasságát tervezzük.

– Erre mindenképpen még a kihajtás előtt kerítsünk sort, legkésőbb február–márciusban, mert ha a nedvkeringés megindul, metszés során a szőlő könnyezik, amelynek ré­­vén rengeteg nedvességet ve­­szít. A törzs magasságának a 80-110 centimétert javaslom. Az oltási helytől számítva két rügyre vágjuk vissza a vesszőket

– részletezte.

A második évben még mindig a törzs és a gyökerek nevelésére kell a növénynek összpontosítania, és még nem szabad a fürtérlelésre használnia az energiáit.

– Hagyjunk meg két-három hajtást azokon a helyeken, ahol később oldalágakat szeretnénk nevelni. A harmadik évben pedig már rögzíthetjük a támrendszeren vízszintesen az előző évben meghagyott három-négy vesszőt – magyarázta a növényorvos.

Ezt követően minden évben kell metszeni a szőlőt, amely az egyéves hajtásokon terem, a kétéves vesszőkből ágazik el. A metszés fontos lépése a téli fagykárok szemrevételezése, azaz a rügyvizsgálat. Ha a rügyet megvágjuk, és zöld, akkor semmi gond, ha barna vagy fekete, akkor elfagyott. Utóbbiakat tá­volítsuk el. Ezt követően pedig érdemes utánanézni, hogy mely fajtát pontosan hány rügyre ajánlott visszavágni.