Bár lábait elvesztette, két sportágban is eredményes versenyző lett

Rescsik Csaba még csak 16 éves, de sportlövészetben olyan eredményeket ért el, melyekkel már most a világ élvonalába pozicionálta magát. Háromszoros junior világcsúcstartó és két versenyszámban is ő a valaha volt legfiatalabb induló. A nyári kvótaszerző világkupán pedig az is eldől, részt vehet-e az idei olimpián, vagyis megmérettetheti-e magát a felnőttek legrangosabb sportversenyén is. Mindezt úgy, hogy mindössze 6 éve foglalkozik ezzel a sporttal – nem mellesleg pedig kerekes- székes.

Sportolni kezdett, hogy önálló lehessen

– Kétéves koromban leforráztam magamat – mesélt az egész életét meghatározó balesetéről.

– Sajnos a lábaimat nem tudták megmenteni, olyan súlyos sérüléseket szenvedtem, de a testem többi része is úgy megégett, hogy 1 évig kezeltek kórházban és még utána is jó ideig kompressziós ruhát kellett viselnem. Szerencsére mire óvodás lettem, önállóvá tudtam válni, sőt mindig is úgy neveltek a szüleim, hogy ne legyek ráutalva mások segítségére. Ennek köszönhetően az ép emberek életét tudtam mindig is élni a mindennapokban. Egyedül a közlekedésben van szükségem segítségre, mert kerekesszékkel buszozni nem egyszerű, de hamarosan megszerzem a jogosítványt, és akkor már ebben sem szorulok majd másokra – mesélte.

A sport Csaba életében már nagyon korán megjelent.

– Mivel a kezeimmel tudom csak mozgatni magam, fontos volt, hogy a felsőtestem megerősödjön, ugyanakkor ne is hízzak el, hogy meg tudjam emelni a saját súlyomat. Ezért amint az állapotom engedte, keresni kezdtem, mit tudnék sportolni. Így találtam rá elsős koromban az ülőröplabdára. Abból azonban hetente mindössze egy edzést tartottak, amit kevésnek éreztem, ezért lementem a Vízitelepre. Építettek egy minikajakot, ami megfelelt az állapotomnak, hogy ha beborulnék, egyedül is vissza tudjak bele mászni, és belevágtam. Csakhogy már előző évben, 2014-ben a zsombói falunapon beleszerettem a sportlövészetbe is, a Cél-Tudat Sportlövő és Szabadidős Sportegyesület ugyanis ott tartott bemutatót. Így amikor véget ért a nyári szezon, azt is kipróbáltam. Szerencsére a kajak addigra fejlesztett annyit a felsőtestemen, hogy ne legyen gond a puska megtartásával. Bár ennél a sportnál összetettebb problémát jelentett megoldani, hogy nekem is jó legyen minden beállítás és a szabályoknak is megfeleljen, de szerencsére sikerült, így a lövészetet is elkezdtem a zsombói egyesületben – mesélte, miként találkozott a sportágakkal.

Kerekesszékesként is az ép sportolók az ellenfelei

A fiatalember úgy fogalmazott, nehezen mondana le az egyik sportról a másik javára, de annak ellenére, hogy mostanra mindkettőt versenyszerűen űzi, erre nem is volt egyelőre szükség.

– A kajak elsősorban nyári sport, akkor vannak a versenyek is, így abban az időszakban többet vagyok vízen. Ősztől tavaszig viszont inkább a felkészülés zajlik, így nálam akkor van előtérben a lövészet. Utóbbi edzéseit egyébként könnyebb megszervezni is: akár a zsombói lőtéren, de még otthon is tudok gyakorolni – beszélt a felosztásról. Lövészetben egyébként egyelőre sokkal sikeresebb, ez különösen akkor látszik, ha eredményei mellett azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az ép sportolók között versenyez – egészen egyszerűen azért, mert korosztályában nincs más parasportoló.

Márpedig ülve sokkal nehezebb lőni, hiszen nincs lehetőség olyan csípőtámasztásra, mely a többieknek stabilabb célzást tesz lehetővé.

Mindezek mellett ugyanakkor nem elhanyagolható az az eredmény sem, hogy kajakban országos 2. helyezett, a nemrégiben befejeződött szegedi európai olimpiai pótkvalifikációs versenyen pedig 6. helyezést ért el.

– Ehhez a sporthoz azért még kell egy kicsit izmosodnom – tette hozzá mosolyogva.

Tanulás mellett két versenysportot űz

Rescsik Csaba úgy fogalmazott, amíg sikerei vannak, mindkét sportot szeretné űzni, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy mindez ne menjen a tanulás rovására. Emiatt naponta csak egy edzése van – vagy az egyik, vagy a másik sportágból.

– Mivel délelőtt iskolában vagyok, utána pedig edzésen, csak késő délután és este van időm készülni a másnapi óráimra. Azt hiszem, az osztálytársaim ezt nem irigyelik tőlem, ahogyan azt sem, hogy több dologról le kellett mondanom. Én például sosem tartok velük a hétvégi bulikba, mert nekem akkor sincs pihenőidőm, vagy ha igen, azt ki is kell használnom, mert versenyzek. Az utazásokra viszont biztos, hogy ők is szívesen velem tartanának. Én egyébként összességében nagyon boldog vagyok az életemmel, hiszen ha belegondolunk: járhatom a világot, fizetik a szállásomat és az ellátásomat, és mindezért nekem csak lőnöm kell, amit pedig nagyon szeretek – mondta mosolyogva.