Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttesté­­re bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak. Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből ké­szült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságot, már rács mögött van.

Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…

Már a krimi alapsztorija is komoly témát boncolgat: bántalmazásról, gyermekek ellen elkövetett, családon belüli erőszakról. Mindemellett meglehetősen látványos képekkel eleveníti fel a könyv a történéseket, így a végeredmény hátborzongató, nem a könnyed krimik műfajába sorolja a művet. A történetet az író több szálon futtatja, amelyből a sorozatgyilkost is alaposan megismerhetjük, mindezek mellett pedig egy olyan sztorit kapunk, amelyben a jelentéktelennek tűnő apróságoknak is komoly jelentőségük van, így az olvasó biztosan nem azt kapja csattanóként, mint amire számít.