Bárhová hajlandó elutazni egy-egy régi viharlámpáért

Az érdekes tárgyak közül is a viharlámpákra specializálódott. Istvánék melléképületének falán szabályos sorokban díszelegnek a viharlámpák, 240 darabot akasztott eddig szögre, mintegy 100 lámpa pedig dobozban várja sorsa jobbra fordulását.

Mindegy, hogy kék, zöld, piros, fekete vagy sárga, Deli István bárhová hajlandó elutazni egy-egy régi lámpáért.

– Ezek Feuerhand superbaby 175 típusú kerékpáros-viharlámpák, kerékpárokra szerelték fel őket a második világháború idején. Az alsó, zárt részükbe, ahogy a többi viharlámpába is, petróleumot töltöttek, és a kanócot meggyújtva világított a lámpa. Az égéshez levegőre van szükség, az eszköz szellőzését felül apró lyukak biztosítják –mesélte Deli István.

Az elektromosság elterjedése előtt konflisokra, hajóra és vonatokra is rögzítettek viharlámpákat, sok helyen a ház helyiségeiben is ezekkel világítottak. A legnagyobb méretű, gázharisnyás lámpáknak akkora hője volt, hogy fűtésre használták őket. Vannak, akik csak vasúti lámpákat, mások gázharisnyásakat gyűjtenek, István a viharlámpákra specializálódott.

A lámpák mellett régi üvegekből is összegyűjtött közel 200 darabot, ezeknek a más gyűjtőkkel folytatott csereberénél veszi hasznát.