A települési értéktárrésze a szőlő- és a permetezőgyűjtemény

Juhász Sándorról így ír a települési értéktár: énekes, klarinétos, borász és versíró. Az Üllési és a Szegedi Írói klub tagja. Hajdan sok házat épített Üllésen mint kőművesmester, jelenleg művészeti tevékenységei mellett szőlészettel foglalkozik, szőlőfajtákat és régi permetezőgépeket, eh­­hez kapcsolódó régi mezőgazdasági eszközöket gyűjt.

Amikor a hetvenes években a tanyáról a faluba költöztek, háromféle szőlőt telepí­tett, úgy megszerette, hogy el­kezdte a különböző típusokat gyűjteni. Jelenleg közel ötven fajtája van. Elsősorban csemegeszőlők. A líbiai fehér vagy az itáliai óriás, egy-egy szeme akkora, mint egy fürjtojás. Az íze is finom, zamatos.

Névjegy

Juhász Sándor 1939. február 13-án született Üllésen. Tizenhárman voltak testvérek, közülük heten nőttek fel. Az általános iskolát az üllési Galambosi iskolában végezte. 1959-ben bevonult katonai szolgálatra a kőszegi határőrséghez. 1962-ben leszerelt, és a TSZ-ben dolgozott. 1963-ban kőműves szakmunkás, 1967–1971 között brigádvezető volt. 1971-ben az építőipari technikumban mestervizsgázott, 1971–1978 között kisiparos volt Üllésen. 1978-1996-ig a Mol kiskundorozsmai tranzit gázátadó állomásán dolgozott. 1962-ben belépett az Üllési Önkéntes Tűzoltó Egyesületbe, aminek harminc évig tagja volt. 2003 óta tagja az Estike Népdalkörnek, 2011 óta a bordányi Borostyán Népdalkörnek is. Első írása az Üllési Körkép 2007 áprilisi számában jelent meg, az utóbbi időben a Bordányi Naplóban is megjelennek versei.

Szaporodik a gyűjtemény

Azóta nőtt a kollekció, már csaknem nyolcvanféle szőlővel büszkélkedhet Wesselényi utcai házának kertjében.

– Minden évben szaporodik a gyűjtemény, piacról, internetről, kertbarátoktól. Ha valami új fajtát találok, de nincs hely a kertben, akkor valamelyiket feláldozom – mondta Sándor bácsi. Gyerekkorában négy hold szőlőjük volt, abban úgy ötvenféle szőlő lehetett.

Líbiai fehér és Itáliai óriás

A helyi újság, az Üllési Körkép 2017-ben közölt interjút Juhász Sándorral. Mivel abban minden fontos elhangzott, abból idézünk. Elsősorban csemegeszőlői vannak.

A líbiai fehér vagy az itáliai óriás egy-egy szeme akkora, mint egy fürjtojás. Igaz, amikor kaput nyitott nekünk Sándor bácsi, nevetve azt mondta, kicsit elkéstünk, de azért talált nekünk egy fürt kóstolót. A legrégebbi szőlőtőkéjét 1973-ban ültette.

Szőlővessző úton-útfélen

– Korábban virágokat is termesztettünk, főleg kardvirágot, ezeket vittük a Mars téri piacra. Ott megismerkedtem szegedi kertbarátokkal, velük cserélgettem néhány különlegesebb fajtát. A környező városokat is járom. De van Budapestről származó szőlőm is. Régebben kőművesmesterként sok helyen dolgoztam, és ahol láttam szőlőt, mindig kérdezgettem róla. Meséltem a gyűjteményemről, így sok vesszőt kaptam ajándékba – mondta a helyi lapnak.

Nemesítéssel is foglalkozik

A szőlő gondozását könyvekből tanulta, kérdezgette az ismerős gazdákat a tapasztalataikról. Ma már nemesítéssel is foglalkozik, különböző típusokat olt tőkés szőlőre. Ez hosszadalmas, sok türelmet igénylő munka, az eredményre egy-két évet is várni kell.

Egyet sem dobott ki

De nemcsak szőlőfajtákat, ha­­nem permetezőgépeket is gyűjt Sándor bácsi.

– Nagymamámnak volt Zsombóba hat hold szőlője, akkor ő már akkor piacra járt a háború előtt. Az akkori legkorszerűbb légnyomásos gépe volt. Én nem dobtam ki egyet sem. A tanyán a padláson fent voltak, ott sorakoztak. Az évtizedek alatt több permetezőm volt, vettem is, készítettem is. Ezeket nem dobtam ki, és emellé kaptam ismerősöktől – mesélte

. A garázsban most ti­­zenöt gép sorakozik a polcon, alattuk a pontos leírással.

Permetező 1920-ból

A legrégebbi igazi kuriózum, 1920-ban Bécsben készült, kézi pumpás, réztartályos háti permetező. Van, amelyik a háború után ké­­szült, amikor a fém hiánycikkek volt, ezért kádárok készítették a tartályt fából.

Van gép Bécsből, Prágából, a Szovjetunióból, de még Japánból is. Van, amelyik még használható, akad felújítás alatt álló is, azzal az a célja, hogy be lehessen majd mutatni, hogy működik.

Némelyik géphez rossz emlékek kötik.

– Tizennégy éves koromban dolgozni kezdtem a szőlőben. Először csak félig töltötték a tartályokat, hogy bírjak vele kocogni – mondta.

Verseket ír, énekel és klarinétozik

Juhász Sándor sokoldalúsága itt még nem ér véget. Verseket is ír. Erről így mesélt:

– Az ötlet úgy jött, hogy két dalos körben is benne vagyok, Üllésen és Bordányban is. Bordányban klarinéton kísérem a zenekart, Üllésen énekelek. Üllésen a dalkörvezető mondta, hogy kellene egy versszakot írni az egyik dalhoz, hazajöttem, és este megtörtént.

Tanyákért aggódom

Szomorúan nézem az elhagyott tanyákat.

Ha látom, elfogja szívemet a bánat.

Benőtte a bozót a virágos kertet.

A szél is megbontotta a tetőcserepet.

Már a fecske sem fészkel a ház eresze alá,

Csak a baglyok látogatják az elhagyott tanyát.

Pocok, egér is éhen hal, mert üres a magtár.

Mérgükben, éhükben alá ásták a ház falát.

Udvarán a vén eperfa is már kiszáradt.

Nem ad már édes epret embernek, jószágnak.

A gazdája már régen, a temetőben pihen.

A család, mint a madár, a fészekből kiröppent.

A gyerekek is felnőttek, nem járnak tanyára,

Csak ritkán visznek virágot szülők sírjára.

Azt is néha-néha, talán egyszer-kétszer

Mert nincs idejük, és nem győzik pénzzel.

Elköltöztek a városba vagy külföldre,

Meg kell keresni a pénzt a kenyérre.

Sajnos a tanyai élet, már csak emlék

Szomorú vagyok, ha egy elhagyott tanya mellett ,,elmék”.

Az életvezetési tanács

– Látszik, hogy mozgalmas életet él, mikor pihen?

– Éjszaka. Az nekem nagyon elég. Mozogni kell, mert másképp az ember elpuhul. Torna helyett én inkább szemezek. De már felástam a kertet. Naponta egy kicsit mindig dolgozok, hogy mozgásban legyek.