Zsoldos Péter-díjjal méltatták első sci-fijét

Az írás általános iskolás kora óta szerves része Baráth Katalin életének. Első ifjúsági regényét az ELTE-n végzett magyar–történelem szakos tanulmányai végén írta egy kiadói pályázatra, ahol el is nyerte az első díjat. Diplomája megszerzése után a reklámszakmában he­­lyezkedett el, tíz éven át dolgozott reklámszövegíróként. 

Mellette azonban tovább szőtte saját örömére a történeteket. Szívének legkedvesebb műfaja a krimi, 2010-ben robbant be az irodalmi köztudatba nagy sikerű, az 1900-as évek elején játszódó Dávid Veron történelmi regénysorozatának első kötetével, amelyet további három követett. Három évvel ezelőtt a kísérletezési kedv motiválta, hogy műfajt váltva belekezdjen tudományos-fantasztikus regényébe. 

 Kiadóm, az Agave műfaja a krimi mellett a sci-fi és a fantasy. Sokat poénkodtunk azzal, hogy mikor teszek a történelmi krimimbe egy űrhajót. Szeretek kísérletezni, úgyhogy azt mondtam, rendben, akkor nekiállok az űrhajókkal foglalkozni. Egy alapvető tudományos-fantasztikus érdeklődésem persze volt, de főleg a filmek oldaláról. Gyorsan rájöttem, hogy ez nagyon más víz. Ha a történelmi regény egy csörgedező patak, akkor a sci-fi-írás a vadvízi evezés 

– mondta el lapunknak Baráth Katalin, aki tavaly óta a Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének tanársegédeként tevékenykedik. 

Az Afázia alapötlete egészen formabontó, ugyanis a szerző fiktív világában az űrbéli népek legfőbb fegyvere és drogja maga a nyelv. A történet a távoli jövőben játszódik, ahol két birodalom uralja a Naprendszert: a Demokrácia és a Háló Birodalom. A Pandonhya űrállomáson zárkózottan élnek az egykori magyarok leszármazottai, a moyerek. Különleges tudás birtokosai, ugyanis a kizárólag képekkel kommunikáló, nyelviségüket szinte teljesen elvesztett hatalmakkal ellentétben még birtokolják a beszéd képességét. Az Ige használata azonban függőséget okoz a beszédképtelenek körében, a legnagyobb fegyver és drog egyben, amit a nagyhatalmak mindenáron megkaparintanának. 

Noha Baráth Katalin mesterséges univerzumot alkotott, jövőbeli, fiktív birodalma erősen reflektál korunk valóságára. 

 Saját magamon is észrevettem, hogy változott a nyelvvel való kapcsolatom, és nem pozitív irányba. Sajnos a görgetős olvasás, a képek prioritása és a képernyővel való intenzív kapcsolatunk komolyan rombolja a hosszú szövegek feldolgozási képességét, amit az egyetemi oktatás során is tapasztalok 

– fejtette ki, majd azzal folytatta, hogy az univerzum felépítéséhez szükséges fizikai és csillagászati ismeretek megszerzése feladta a leckét számára. 

 Jóval nehezebb volt és to­vább tartott megírni az Afáziát, mint a történelmi regényfolyamot vagy a thrilleremet. Három évig tartott, majd a pandémia miatt további másfél évet kellett várni a megjelenéssel. A Zsoldos Péter-díjra egyáltalán nem számítottam, pláne első kötetes sci-fi-szerzőként, már önmagában a jelölés is nagy boldogság és megtiszteltetés volt számomra 

– részletezte, majd jövőbeli tervei kapcsán elmondta, már fiókjában pihen következő műve, amellyel szintén új vizekre evezett, ugyanis egy romantikus, történelmi regényt alkotott.