Meséket szőnek az ingyenes dóci táborban - Galéria

A héten zajlik a Hazatekergő tábor, ahol vajdasági és itthoni gyermekeket táboroztatnak együtt a dóci Jurtafaluban. A település határában, egy üres telken rendezték be a nomád tábort, ahol a gyerekek nap melegítette vízzel tusolnak és szalmazsákokon alszanak. Már önmagában ez is rengeteg kalandot jelent, a legnagyobbakat azonban ők maguk találják ki. A hét főszereplői ugyanis a mesék, amelyeket ők szőnek.

Körbeülünk és mindenki egy-két mondatot tesz hozzá a történethez, így alakul ki a mesénk. Ezt később leírjuk, sőt, jelmezeket készítünk és elő is adjuk – mondta a tábor tematikájáról Baranyi Ildikó, aki egy Nemzeti Kulturális Alap által kiírt pályázatnak köszönhetően az itt lévő 10 gyereknek teljesen ingyenesen biztosítja a programokat. És nemcsak ezt: voltak már strandolni, majd bivalyokat etettek, de olyan spontán eseményekkel is színesítették a napokat, mint a számháborúzás vagy a traktorvezetés. 

A szalmazsákot is magunknak varrtuk, amin alszunk. Tettünk bele kakukkfüvet és levendulát is – mesélte Szatmári Gábor. A 10 éves fiú Kistelekről érkezett és eredetileg nem is akart jönni. Aztán kipróbált egy napot és itt ragadt. 

A Jurtafaluban egyébként bárkit szívesen látnak, különösen a mesemondásokra. Tegnap különleges vendég érkezett: Toldi István, a népművészet mestere jött mesélni. Ízes tájszólással előadott történeteire több falubéli is kíváncsi volt, őket is szívesen fogadták. 

Azt mondták, elgyüvök-e, ezért vagyok itt – foglalta össze Toldi István, miért utazott a vajdasági Kupuszinából idáig csak azért, hogy meséljen. 

Egy jó mese mindig tanít valamit és mindig van egy mese, ami útmutatást adhat a problémáink megoldásához – így fogalmazta meg, hogy miért tartja fontosnak ezt az egyre inkább elfeledett műfajt. Arra a kérdésre, most mivel készült, azt mondta, még ő maga sem tudja, ez az élőszavas mesemondás varázsa. 

Azt mondom, ami eszembe gyön – tette hozzá mosolyogva. Pár perc múlva pedig már el is kezdett egy történetet a rókáról és a farkasról: „Hun vót, hun nem vót..."