Gobelinként születnek újjá a fotók

A gobelinvarrás kedvelt kézimunka, a gyerekektől a nyugdíjasokig minden korosztály szívesen foglalkozik vele. Izgalmas feladat megtalálni a kép témáját és kiválasztani a hozzá a megfelelő színeket. Simon Attiláné Éva a szentesi épületeket álmodja újra, keze nyomán a Petőfi Szálló, az Evangélikus templom és a Gólyás ház is gobelinképpé alakult át.

Anyai örökség a varrás

Édesanyám varrónő volt, ő keresztszemes kalocsait hímzett. Tőle maradt rám örökségül egy madaras gobelinkép, talán innen jött az indíttatás, hogy én is ezzel foglalkozzak. Körülbelül tizenöt éve kézimunkázom, de azóta lett több időm vele foglalkozni, hogy bő tíz éve nyugdíjas lettem – mesélte Simon Attiláné Éva. 

Csatlakoztam a szentesi kézimunka szakkörhöz, ott sokat tanultam, de lakott az utcánkban egy idős néni, Bernáthné Marika, ő is sokat segített gobelinezni – tette hozzá.

Megfogta a Napernyős lány

A szentesi asszony szívesen mesélt hobbijáról, így azt is elmondta, hogy a hagyományos, normál öltéssel haladósabb a varrás, de tűgobelinezve szebben lehet dolgozni. Eleinte nehezen ment, mert nem mindegy ám, hogy hogyan öltünk egy-egy öltést. Nekem nagyon fontos, hogy váltson ki érzelmeket az arc, hogy jól sikerüljön a száj, az orr, a szem ne legyen „bamba” – részletezte az asszony.

A részletekre az épületek kidolgozásánál is figyel. Ez a téma szinte villámcsapásszerűen találta meg, azóta foglalkozik Szentes szépségeinek gobelinné alakításával. Egy kézimunka szakkörös társunk férje, Kocsis Feri fotózik, az ő kiállításán láttam egy képet a Napernyős lány szobráról, ami nagyon megfogott. Ahogy ránéztem, már egyből gobelinben láttam – idézte fel Simon Attiláné Éva.

Így készült el később a Petőfi Szálló, az Evangélikus templom, a Gólyás ház és a kórházi pagoda gobelinképe is, most pedig épp a sárospataki váron dolgozik.

A Délvilágos fotó is újjászületik majd

A kórház kertjében álló pagoda azért kedves nekem, mert édesapám is lerajzolta, amikor a világháborús sebesülése után a kórházban lábadozott. Így szeretném továbbörökíteni az ő emlékét. A többi épületről is azt gondolom, hogy ahogy a festők is megfestik, én a magam technikájával szeretném megörökíteni a szentesi épített értékeket – mondta el Éva.

Munkás dolog a varrás, egy-egy kép elkészülte hónapokig is tarthat, tette hozzá. 

Egy 18-szor 25-ös kép másfél hónapig is készül, mert egy-másfél óránál többet nem bírja a szemem. Készítek tájképeket, virágmintákat, állatokat, de autókat, traktorokat is, a kedvencem azonban az épületek. Ha befejezem a sárospataki várat és egy kis kalocsai terítőt, akkor november környékén nekilátok a Szent Anna-templom képének. A Délvilágban láttam meg ezt a fotót, és rögtön úgy tekintettem rá, hogy egy gobelinkép formájában is nagyon szép lenne – árulta el Simon Attiláné Éva.